HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49058

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-06-19

Anyóstüske

Anyóstüske

Görcsösen kapaszkodott a kormányba, és igyekezett nem figyelni a gyomrából jövő fájdalomra. Amikor a könnyek elhomályosították látását, úgy döntött, hogy lehúzódik az út szélére, és megvárja a roham végét. Mezítláb szállt ki az autóból. A fű harmatos simogatása segített megnyugtatni borzolt idegeit. Mit borzolt! Viharvert! Szélszaggatott! Cafatokra tépett idegeit. Abbahagyta a kotlós-tipródást és leült az út szélére. Nem törődött a dudálásokkal, a gondolatait akarta rendezni. És a szavakat, amiket a fia nem fog zsebre vágni.

Tudta, húsz éve, mióta először ölelte magához a visító embercsomagot, tudta, hogy eljön a pillanat. Amikor odaáll elé egy női lény, és az ő gyönyörű, okos fiát követeli. Okos? Hogy lehet okos az a félnótás, aki hagyja magát behálózni egy lánytól! Hogy milyen lánytól, azt még nem tudta, hisz a bemutatás csak ezután lesz. De akármilyen is, ő a hibát megtalálja. De meg ám! Nincs az a hiba, hibácska, ami az ő vizslató szeme elől el tudna bújni! És ha megtalálja, akkor annak a mulyának a tudomására is hozza! Mulya? Hát, az azért nem. Csak szerelmes. Ez pedig természetes. A szerelem csodálatos adomány. Nagyszerű érzés. De módjával! Azért még nem kell összebatyuzni, mert valaki szerelmes. Meg kell adni annak is a módját! Időt kell adni a megismerésnek! Meg nekem, hogy szétcsapjak közöttük -fűzte a gondolataihoz, egy hangyabolyt rugdalva. Régóta hangoztatta baráti körben, hogy söprűkre gyűjti a pénzt - elsöprűzni a lányokat fiai mellől. Viccnek szánta, de most érezte át igazán, hogy a tudatalattija mondatta. Addig nem érezte a veszélyt, amíg távol volt. De most itt van. Egy lányban öltött testet, és a fiát akarja. De ő majd a sarkára áll, és nem engedi! Hiába mondta a férje: engedd el, hogy megtarthasd, majd ő, majd ő megmutatja! Nem azért hozta a világra, szerette, nevelte, hogy most, amikor diploma előtt áll, majdnem kész ember, másé legyen! Hát nem!
Visszaült az autóba. Feszültsége még nem engedett, de a gyomra már nem fájt. Megfogalmazta, vattába csomagolta vádjait, tilalmait. Készen állt az ütközetre.

A kollégium udvarán egy fiú és egy lány izgulva, zavartan kapaszkodott egymásba. Amikor felismerte a fiát, kipattant az autóból. Félig sírva, félig nevetve ölelte őket magához.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2010-01-31 18:52:56


Végtelenül tetszik a történeted...s a befejezés fantasztikus!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a kis gyöngyszemre.

Örömmel jártam nálad.
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2007-07-16 15:24:11

Kedves matyi!
Nagyon tetszett!
A végének örültem, de meglepett. Sajnos az életben többször a másik befejezéssel láttam...
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8463
Időpont: 2007-06-20 10:40:36

Újra egy kitűnő életkép, egy valódi mini-dráma, mindent feloldó boldog befejezéssel.
Így kell ezt csinálni, ezt követeli a műfaj. Felvillanó expozíció, pontos, tömör, jól megfogalmazott mondatok. Érzékeltetik, mi játszódik le belül. Nagyon tetszett: én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-06-20 10:15:30

A gondolatot tett követi, de nem biztos, hogy menet közben nem gondoljuk meg magunkat. Nekem ezt üzente röviden az írásod, persze többről szól, ám számomra ez a lényeg. Mennyi vívódás belül, mire kialakul a tényleges tett.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)