HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-19

Fritz kalandjai: Reszket a Hold

RESZKET A HOLD

ELŐSZÓ:

Fritzről szóló történetekben egy romantikus világ jelentkezik. Nem igazi romantika ez, hanem talán csak annak torzképe. Van egy fiú, aki nem hisz az életben, és szívből gyűlöli a felnőttek álszent világát. De hát az évek könyörtelenül szállnak, nincsenek tekintettel az álmokra.

A kalandos, egymással csak laza összefüggésben lévő történetek vezérmotívuma, összekötője egy időn és téren átívelő, soha ki nem húnyó, esthajnal-csillagként tündöklő igazi nagy szerelem.

A Reszket a Hold történetei:

1. Reszket a Hold
2. A Bolond
3.A laktanya udvarán
4. Csigabiga gyere ki
5.Magával én úgysem leszek boldog
6. Különös éjszaka
7. Ugye gondolsz néha rám
8. Lyuka falon
9. Rózsám én is közébük állok
10. Hej te puska...
11. Tűzpiros virág






Esett az eső Velencefürdőnél amikor leszálltunk a vonatról, de nem törődtem vele, ha az ember a legjobb barátaival lehet, tökmindegy milyen az időjárás. Csapzottan, lihegve kapaszkodtunk fel a keskeny átjárón a víkendházak között a műút túlsó oldalán, tornacipőnkben cuppogott a víz. Ricsi ment elől, széles vállán feszült a kockás ing, könnyedén vitte hatalmas hátizsákját. Ricsi nyomában a Mary lépdelt, mögötte a Sanyi és a sor végén én tapostam a sarat. A Zsirosi család nyári rezidenciája nem esett messze az állomástól tíz perc alatt odaértünk. Ricsi sokat piszmogott a zárral, a húga rászólt hogy siessen, mert megázunk. Ezen jót röhögtünk mert annál jobban, ahogy már meg voltunk ázva, nem lehetett megázni. Végre kinyílt a kapu, beléptünk a kertbe és megpillantottam a család büszke fészkét egy apró lapos tetős házikót. A telekért János bácsi, Ricsi apja, valamikor, a háborút követő évek egyikén, egy zongorát adott cserébe, s az ügylet létrejötte után a família belevágott az építkezésbe. A házikó épülgetett, szépülgetett tíz hosszú éven át. Véglegesen talán soha nem készült volna el, ám János bácsi -Ricsi elbeszélése szerint -egy szép nap nagyot csapott az asztalra és azt mondta: ,,na jó, ebből most már elég, többé egy kapavágást se,,

A villa belül -ha lehet -még kisebb volt, mint amit kívülről sejtetett. A két egymásba nyíló szobácskában a falak mellett emeletes ágyak álltak. A nagyobbikban, amelyet a család kissé fennhéjázóan ,,nagyszobának,, nevezett,- rossz időben ez volt az ebédlő is-, a berendezést ízlésesen és prakikusan egészítette ki egy alacsony asztalka és négy szék, A kisebbik szoba eleganciáját a hatalmas gardrob szekrény adta meg. E szoba méreteire jellemző volt, hogy ha két ember tartózkodott odabenn, ahhoz, hogy egy harmadik is beférjen, valamelyiküknek ki kellett jönni.
Mary kinyitotta az ablaktáblákat, esőszagú fény áradt a házba. Most láttuk csak, hogy vékony porréteg borít odabenn mindent, az asztalt, a székeket és a padlót. A konyhában találtunk seprűt, vödröt, felmosórongyot, -nekiláttunk kitakarítani a helyiségeket. Sötétedett mire végeztünk. Ricsi leszaladt az állomásra a barátnője elé, akit az esti vonattal várt. Míg odavolt, Mary megterített, kiraktuk az asztalra az otthonról hozott elemózsiát. Anyám jókora adag sült-húst csomagolt, jénai edénybe tette, ahogy máskor is szokta, gondosan körbe tekerte befőttes gumival, hogy le ne essen a fedele, s mellé, külön egy üvegbe néhány húsos kövér vizes uborkát, amit nagyon szerettem.
Elrendeztem az asztalon az ennivalót, Mary kenyeret szeletelt. Sanyit nem láttuk, kinn kószált valahol a csúzlijával. Az eső elállt, a szél azonban változatlan erővel fújt. Ricsi barátnőjének a vonata késett, kopogott a szemem az éhségtől mire befutottak. A bulát Nellinek hívták, egészében véve elfogadható árú volt, bár hozzá kell, tennem, nem az én esetem. Egymás derekát átkarolva, mintha szerelmespár lennének, jöttek fel a házig.
Ezt enyhén szólva kissé röhejesnek tartottam, mert ez a csaj már a harmadik barátnője volt a Ricsinek abban a hónapban, én két elődjéről legalább is biztosan tudtam. Étkezés közben végig kitűnő tempóban csókolóztak, egy harapás egy smárolás, még egy harapás, még egy smárolás. Maryra pislogtam, zavart, hogy őt talán feszélyezi a dolog, de láttam kár aggódnom, a kislányt hidegen hagyta, mit csinál a bátyja. Rég befejeztük már a vacsorát mire a Sanyi előkerült. Laposan nézett maga elé, mint aki rossz fát tett a tűzre, szótlanul, gyorsan megette a szendvicset, amit nénje a tányérjára készített és kisomfordált.
-Hát ennek meg mi baja van, -nézett utána a Ricsi, de miután nem tudtunk felvilágítást adni kiment, hogy megkeresse az öccsét.
Hamarosan mindketten előkerültek cinkos vigyorral a képűkön, amit egyikünk se értett. Hiába faggattuk azonban őket, mi történt, csak vihogtak, mint a fakutya. Valami titok sejlett körülöttük. Kimerültek, fáradtak voltunk aznap este, korán lefeküdtünk. A Sanyi és a Mary a kisszobában lévő emeletes ágyat foglalták el, alul a Sanyi fölötte a nénje. Mi többiek, a Ricsi, a Nelli és én, a nagyszobában tértünk nyugovóra. Ők felköltöztek az emeletre én alattuk dekkoltam.

Telt az idő, álmos voltam, mégsem tudtam elaludni. Fejem felett meg, -meg reccsent az ágy, eleinte szabálytalan időközökben, majd egyre ütemesebben. Halk, de eléggé egyértelmű neszek jöttek fentről, amelyeket most nem akarok részletezni. Borzasztó volt az egész, izzadtam, a torkom kiszáradt. Fölkeltem, hogy igyak a konyhában egy pohár vizet. Ahogy elhaladtam a kisszoba bejárata előtt, felötlött bennem, lehet, hogy a Mary ébren van és mindent hall? Csöndesen odalopóztam az ágyához, -a kislány azonban az igazak álmát aludta. Kissé nyitott szájjal lélegzett, a hold a párnájára világított, fénye megcsillant apró szabályos gyöngyfogain. Hosszú haja sötét zuhatagként terült szét a hófehér párnán, gömbölyű karja, amelyet mindig megcsodáltam, lelógott oldalt az ágy szélénél. Nesztelenül, hogy senkit meg ne zavarjak, kinyitottam a teraszra vezető ajtót és kimentem. Felhőtlen éjszaka volt, az éj lámpásának fél-karéja tisztán és élesen ragyogott, az élénk szélben kísérteties szörny-alakokként hajladoztak a kertben a fák. Sokáig tébláboltam a terasz hűs kőkockáin, megpróbálva számot adni magamnak az utóbbi időkben történtekről és a bennem kavargó érzésekről, de semmire se jutottam.

Másnap a reggelinél fény derült a titokra A teraszon ültünk, jó melegen sütött a nap. Tej volt az asztalon, lekvár vaj és kenyér. Egyszer csak, ahogy így üldögélünk és eszegetünk, nyílik a kertkapu és bejön rajta a szomszéd úr, egy bumburnyák, kövér fazon. Nekem már ez előző este sem volt rokonszenves, alig akarta fogadni a köszönésünket.
Jött egyre közelebb, a nagydarab emberek magabiztos, tempós járásával, majd amikor az asztalunkhoz ért, se szó, se beszéd, mielőtt észbe kaphattunk volna, lekevert egy hatalmas pofont a Sanyinak. Illetve, nem jól mondom, elérnie nem sikerült a kissrácot, az ütés csak a haját borzolta fel a feje búbján, mert a Zsíros öccse villámgyors mozdulattal lebukott az asztal alá, s fürge kiskutyaként négykézláb átrohant a másik oldalra a nénjéhez. A dagadt embert az ütés lendülete az asztalhoz lódította, ami felborult. A vajas kenyerek leestek a kőre, a tejesüveg elrepült. A szomszéd újra felemelte a kezét, vakon a dühtől hogy üssön, ekkor azonban acélos ujjak ragadták meg a csuklóját.

Ricsi és a szomszéd lihegve, kivörösödött arccal álltak egymással szemben. A kövér ember megpróbálta kiszabadítani a kezét, akár ha satuból próbálta volna. A Zsíros félelmetes izmai kidagadtak, a nyakán, a vállán és a karjain rángatódzó csomókba futottak össze. Gesztenyebarna haja homlokába hullott, máskor oly békés, acélkék szemei szikráztak. Olyan volt akár egy haragvó görög isten, mint maga Poseidon tengeri viharban, széltől korbácsolt tajtékok között.

-Mi a baj szomszéd, -kérdezte nyugalmat erőltetve magára. -Mit tehetek Önért?
-A kölyök meglőtte a kakasomat, -hörögte a pasas. -Eltörött a szárnya, le kellett vágni!
- Ez se tojik több tojást magának! -rikkantott közbe Sanyi gyerek a túloldalról.
Az ember mordult egyet, s olyan ocsmányságokat kiabált, hogy azt le se merem írni.
-Ha még egyszer meglátom a kölyök kezében a csúzlit, a vasvillát verem bele -fenyegetődzött.
-Ha egyszer is meglátom a maga kezében a vasvillát, a hátán töröm össze a nyelét -sziszegte a Ricsi, és vad mozdulattal ellökte magától a szomszéd kezét. Ez egy pillanatig úgy állt ott, mint aki arra készül, hogy neki menjen a barátomnak, de végül lassan megfordult és irtózatos káromkodások közepette elvonult.

A strandon egész nap ezen a reggeli jeleneten röhögtünk, újra meg újra szóbahoztuk, kiszíneztük a részleteit. Pompás idő kerekedett az előző napi eső után, a kánikulai hőséget csak a vízben lehetett elviselni. Fürödtünk is, ami belefért, s azokban a rövid időszakokban, amikor nem voltunk éppen a vízben, játszottunk és beszélgettünk. Később, kezdetét vette az elmaradhatatlan lovagi torna, fekvőtámasz versenyt vívtam a Ricsivel, majd a homokozóban lévő nyújtón versengtünk, melyikünk tud aznap több húzódzkodást csinálni. A Mary azonban mindkettőnket lepipált, olyasmit mutatott, amit legfeljebb cirkuszi artistáktól láthat az ember. Még a szám is tátva maradt tőle.
Elképedve láttam, hogy hídba ereszkedik. A két kezét egészen közel tette le a háta mögött a sarkához, s így szinte kétrét hajtotta a testét, mintha nem lenne csont a derekában.
A mutatvány után leült törökülésben a fűre, s előbb az egyik majd a másik lábát emelte fel a nyakába a tarkója mögé. Nevetett, ahogy csodálkozó arcomat meglátta, felállt, nyújtózott, mint egy izmos fiatal párduc. Nagyon szép lány volt, a legszebb, akivel valaha is találkoztam. Hosszú sötét haja a derekáig ért, a végét szőkére szívta a nap. Tengerzöld szemei leginkább a nagymacskák szemére emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy az ő szemében nyoma sem látszott a nagymacskák vadságának, ellenkezőleg, szelíd és kedves volt a tekintete s titkok örvénylettek benne, mint az óceán mélységeiben.
Olyan vékony volt a dereka, hogy ujjaimmal majdnem átértem, s karjai gömbölyűek, mint egy érett asszonyé.

Megkérdezhetnétek, szerelmes voltam e a Maryba? Igen, ezt jogosan kérdezhetnétek!

A válaszom: nem, nem voltam szerelmes. De...na, mindegy. Végtére is: mi a szerelem?
Mary a legjobb barátom húga volt, s ezért én is a húgomnak tekintettem őt. Még egyszer le kell azonban szögezzem, a Zsíros húga gyönyörű lány volt! Végtelenül, határtalanul szép és kedves, és én végtelenül, s határtalanul szerettem őt.

Nyaralásunk negyedik napján történt az a különös dolog, ami miatt ezt a történetet el akartam mondani.

Ricsi és a Nelli aznap reggel nem jöttek ki a teraszra reggelizni, hármasban ültünk az asztal mellett, a Sanyi, a Mary és én. A Mary többször is bekiabált nekik, hogy kihűl a zsíros -kenyerük, s bár mindig azt a választ kapta, hogy most már tényleg mindjárt jönnek, végül is nélkülük fejeztük be az étkezést. Sanyi elrohant valamerre a bicskájával, hogy botot messen a pecázáshoz, Maryval kettesben maradtunk a teraszon. Éppen kezdtünk összepakolni és rendet rakni, amikor sietős léptekkel elszaladt mellettem a Nelli. Szemei vörösek voltak a sírástól, hátizsákját a falhoz támasztotta és lefutott a kertbe a fürdőruhájáért, ami a többivel együtt egy madzagon himbálódzott két almafa között. Ricsire néztem, aki ekkor lépett ki a teraszra felhős arccal.

-Mi az ábra,--kérdeztem tőle, a Nelli felé intve.
-Semmi -válaszolta azzal a kisfiús fél-mosollyal az ajkán, amitől döglöttek a lányok. -Kirúgtam a csajt, -tette hozzá kérdő tekintetemet látva. -Elég volt!
Mary lecsapott egy tányért az asztalra, kicsit túl hangosra sikeredett.
-Ez se tartott tovább három napnál!
-Jól van, na -csattant fel a bátyja. -Hát most mit csináljak?
Nelli visszajött a kertből, belegyömöszölte a fürdőruhát a hátizsákba és újra bement a házba. A Ricsi utána, mint egy sötét viharfelhő.
-Azt hittem, ez komolyabb kapcsolat lesz, mint az eddigiek voltak -jegyeztem meg könnyedén, éppen csak hogy mondjak valamit, mert hiszen mi közöm volt nekem a Zsíros szerelmi életéhez?
Mary vállat vont. -Ricsinél soha semmi nem komoly, ami a csajokat illeti. Nem ismered őt?
-De hát sülve főve együtt voltak,...- szóval azt akarom mondani ezzel...
-Tudom, hogy mit akarsz mondani -vágott közbe hevesen. -De látod, az a dolog önmagában nem sokat jelent nála. Annyi, csak mintha a vacsorádat fogyasztanád el.
-Sajnálod? -kérdeztem.
Újra csak megvonta a vállát és egyenesen a szemembe nézett.
-Dehogy sajnálom. Miért sajnálnám? Ha neki így jó, nekem is jó. Mikor csajozzon, ha nem most 18 évesen!...- Segítesz elmosogatni?!

Ez helyénvaló kérdés volt a Mary részéről, a mosogatás kulcs-problémává lépett elő mostanra, eddig ugyanis csak rakosgattuk szépen a mosogatóba az edényeket nap, nap után, míg végül már nem maradt tányér, kés, kanál és villa, amit az asztalra tehettünk volna terítésnél. A nagy vájling színültig megtelt mosatlannal. Kissé csüggedten álldogáltunk fölötte, s próbáltunk valami használható haditervet kiötleni. Végül abban állapodtunk meg, hogy a Mary forró vizet önt bele, és nekilát lesúrolni az edényeket, míg én egy másik edényben öblögetek. A terv kivihetőnek látszott, hozzáfogtunk a végrehajtásához. A vájlingokat kitettük a konyha előtti belépőre, mert ott jobban elfértünk. A nagyobbikat feltettem a hokedlira, hogy a Marynak ne kelljen hajolgatnia. Bekapcsoltam a rádiót egy Elvis Presley szám ment, úgy emlékszem a C'mon everybody.

Ahogy nagy serényen dolgozgattunk, Ricsi jött ki egy pillanatra.
-Lekísérem Nellit az állomásra, most van vonata.
-Sziasztok, -mondta Nelli a Ricsi háta mögül, majdnem sírva. -További jó nyaralást, ha már az enyém el lett rontva.

Elmentek. Mosogattunk tovább, s hallgattuk a rádiót. A nap, forrón tűzött, sugaraitól nem védett meg a picurka, színes hullámpala tető a fejünk fölött. Kettőnkön nem volt több három tenyérnyi ruhadarabnál, Mary bikiniben volt, én fürdőgatyában. Végre készen lettünk a mosogatással, de hátra volt még a törölgetés. Én az evőeszközöknek láttam neki, Mary az edényeket vette kezelésbe. Majdnem szemben álltunk az asztalka két oldala mellett, közöttünk edények, tányérok és evőeszközök halmai. Dolgoztunk derekasan, és fontos dolgokról beszélgettünk, a társaságunkról, a bandánkról, a házibulikról. Ez vég nélküli téma volt kettőnk között, soha nem untuk meg. Felidéztük, mekkora balhé volt az, amikor a Tálai Gyurka cinóber pirosra festette a haját, és így mászkált mindenfelé, csaknem kirúgták miatta az iskolából. Szóba került Bodolai Jocó egyik nevezetes esete. Jocó még talán a Zsírosnál is erősebb volt, a tikkasztó nyarakat nagybratyója fatelepén gürizte végig hatalmas rönkök emelgetésén edződött és erősödött. Az egyik házibulin, kissé kapatosan kijelentette: egy kézzel a feje fölé lendíti az 50 kg-os súlyzót, amit mi két kézzel is alig bírtunk felemelni. Nekiveselkedett. Csikorgott a vasrúdon a két csillekerék, ahogy a súlyzó magasba emelkedett. Meg volt a gyakorlat kristálytisztán. Jocó imbolyogva egyensúlyozott a teherrel, kitartotta. Valaki, talán a Marosi Kati tapsolni kezdett. Ám a rúd ebben a pillanatban megbillent, s előbb az egyik, aztán a másik csillekerék a padlóra zuhant. Az alattunk lakó öreglány a házmesterrel, s egy rendőrrel rohant fel hozzánk, azt hitte szegény, éppen most döntjük romba a házat....

Visszaemlékeztünk arra a rettenetes pillanatra, amikor egy másik házibuli alkalmával, Jocó a gyakorló karddal szemen szúrta a Keglevichet, akinek arcát azon nyomban elöntötte a vér. Félmeztelenül, sisak nélkül küzdöttünk egymás ellen ezeken a lovagi tornákon, a lányok egy kupacban a díványon. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt a tényleges bajnál. A kard védőgombja letörött, de a penge törött éles széle nem a g r ó f szemét találta el, hanem -óriási szerencsére- oldalt, az orrcsontban állt meg! Valaki felnyögött: Úristen a szeme, a szeme!!! Soma kitörölte e vért a képéből, és diadalmasan felordított: ne szarjatok be, látok!

Ezeken a házibulikon legtöbbször a Maryval táncoltam, vele soha nem éreztem úgy, hogy ügyetlen lennék. Vadul ráztunk, ahogy szokásban volt. Mary mindig tudta merre akarom forgatni, mikor akarom kidobni, s az összes többi figurát.
Ha lassú szám következett, leültünk, a lassú számok egyikünket sem érdekelték. Csücsültünk valahol egy sötét sarokban a kanapén és beszélgettünk. Imádtunk egymással dumálni.

Törölgettünk, egyre fogyott előttünk a halom, s közben ment a szöveg.

-Figyeld meg, -mondtam, -éppen egy nagy merítőkanalat vettem kézbe, -a mi kis társaságunk csak addig fog együtt maradni, amíg valamelyik srác el nem kezd járni valamelyik csajjal, egy perccel se tovább.
- Figyelmesen nézett rám opál-zöld szemeivel.
-Miből gondolod ezt?
-Nem tudom, - vontam meg a vállam - megérzés.
-Furcsa, - tűnődött, -évek óta együtt van a banda, minden héten bulizunk, de mégse jár senki, -senkivel.

Na, ez aztán hosszú téma volt. Rég befejeztük már a törölgetést, de még mindig ott tartottunk, hogy ki kivel járhatna. A Kati például kivel? A Jocóval biztos nem, a Jocó túl lassú víz a Kati temperamentumához, a Tálai Gyurka túl mamlasz ahhoz, hogy bárkivel is járjon, a Keglevich Soma lecikizi a Katit, a Ricsi pedig...
-A bátyám soha nem jár tovább három napnál senkivel, - szögezte le a Mary - nem hiszem, hogy ő jó lenne a Katinak.
Rám nézett, vidám fény csillant meg a szemében:
-És...velem kit tudnál elképzelni?
A kérdés váratlanul ért, és hogy mondjam,... kissé mellbe vágott.
Kit tudnék elképzelni ővele?!

Olyan féltékenységet éreztem hirtelenjében, mint amikor az igazi húgomat kerülgette egyszer egy srác a római parti társaságunkból. Ez egy másik társaság volt, és egy másik történet.

Kit tudnék elképzelni, akivel a Mary járna?

Ez már túl sok volt így, mosogatás után, késő délelőtt a tűző napon. Borzasztó meleg volt, izzadtam, patakokban folyt rajtam a víz. Mary álla alatt elindult egy vékony ezüstszínű ér, végig kígyózott a kulcscsontján, s tovább csordult lefelé, két szelíd keble között.
Közel álltunk egymáshoz, talán csak néhány centiméter volt közöttünk a távolság, haját az arcomon éreztem. S ekkor valami nagyon furcsa dolog történt.

Hogy is volt?

Mintha hatalmas mágnes húzott-vonzott volna mindkettőnket. Behunyta a szemét. Előre dőlt, felém. Vállunk majdnem összeért már. Ekkor, mint fémtárgy-, s magasfeszültségű távvezeték között,- robbanásszerű elektromos kisülés keletkezet közöttünk, vagy valami olyasmi, ami rettenetesen hasonlít ehhez. Egy izzó tűzgömb belsejébe kerültem, melynek szélei a fénysebesség soksorosával távolodtak kifelé, s e fehérizzásban örvénylettek kettőnk énjének alkotóelemei, az anyag legkisebb egységeinél is parányibb részecskék, amelyeknek nevük sincs még. A titok megnyílt szemem előtt: felismertem, hogy a Mindent Mozgató akaratának folyama úgy hordozza hátán az anyagi világ atomjait, molekuláit, energiáit és erőtereit, mint tenger árja a halászcsónakokat és megértettem, hogy a tudomány nagyon messze áll még attól, hogy a teljes igazságot felfedezze.

-Így működik tehát a világ, -ismertem fel, miközben szédítő sebességgel zuhantam vissza ismét a saját testembe.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom sem pontosan felidézni, sem megmagyarázni annak a különös percnek a történését. A kérdés azóta is bennem motoszkál: vajon a Mary ugyanazt élte-e át, amit én? Látta ő is apró darabokra hullani a világot, repült-e a fény szárnyán, mint én?

Elzúgván a pillanat, a konyha küszöbén találtuk magunkat újra. Nehéz ólmos fáradságot éreztem tagjaimban, nem bírtam mozdítani sem a lábam, sem a karom. Maryra néztem, -kissé nyitott szájjal mélyeket lélegzett, keble emelkedett és süllyedt, mintha vad futásból érkezett volna.
Különös, különös pillanat volt, melynek varázsába prózai módon robbant bele a Sanyi, aki vágtatva érkezett a kertkapu felől, közénk furakodott, és lelkesen kezdett magyarázni valamit, a horgokról, a zsinegekről és a halakról.
A nap hátralévő részében, a strandon, és útban hazafele az járt a fejemben, hogy beszélnem kell erről a dologról egyszer még ittlétünk alatt, a Maryval. De aznap már nem került rá sor.

/Folytatása következik/

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-22 15:14:43

Szia Kuvik!
Nagyon örülök kedves szavaidnak és az értékelésnek. Iszonyúan le vagyok mostanában terhelve a tenisszel, se olvasni, se írni nincs időm. Ezeket a dolgokat, amiket felrakosgatok, még régebben követtem el. Fontos nekem a vélaményed, mert hozzáértőtől származik.
Köszönettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-21 20:52:58

Merőben újat nem tudok hozzászólni. A Tolladból megszokott történet, a megszokott dolgokról, a megszokott stílusban.
Egyenes történetvezetés, "éles" helyzetek. Csak megmártózik az ember a sorokban, magához veszi, amiért jött, ám a "nyom" valóban megmarad. Mint fürdőzés után, ahogy a cseppek még ott csillognak az ember testén, úgy veszik körül írásaid hangulat-morzsái is az Olvasót.

Nem szaporítom a szót! Csak jelezni kívántam, ha nem is szólok hozzá minden fejezethez, azért olvastalak. Tetszett. És sokszor ennyire futja a romantika!
Üdvözlettel:

Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-06-20 19:40:29

Köszönöm, hogy szántál rám időt, és elolvastad ezt a történetet, az első részt. Véleményedet mindíg nagyra értékelem, s hiányzol, ha...hiányzol!
Szia: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-06-20 11:24:10

Szia!

Mostanában sajnos nagyon kevés időm van, de úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad elolvasom ezt a novellát... Jól döntöttem! :)))
Látom, hogy "mindenhol" igyekszel valamit hozzátenni a szerelem egészének megmagyarázásához.
A "Hogy is volt? " utáni 11 sor nagyon szemléletes, már-már szinte életre kelti "azt az érzést", vagy legalább is valamit elindít... mert ugye "ahhoz az érzéshez két ember kell (igaziból).
Minden esetre többek között, ezért tetszik nagyon ahogy írsz, mert valami nyomot hagy bennem, valamit megmozgat...

Gyömbér

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)