HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49206

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

T. Pandur Judit
2019-12-05 22:07:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-06-20

Princess von Meerbach, avagy: Még nincs vége (2.)

Az éjszaka titka:

"A múlt mindig csak egy apró porszem..." Egész este a herceg mondatán gondolkodtam, miután visszavonultunk hálószobáinkba. Elgondolkodtatott, mintha rejtett tartalma lenne, merengtem. Kihúztam a függönyöket az ablakból és kinéztem a sötétségbe.
- Hmm...fura ez a hely, nem gondolod? - Kérdeztem Attilától. Barátom álmoskásan feltekintett a magyar-német prospektusból, melyet baldachinos ágyamon olvasgatott. Felvonta szemöldökét.
- Fura? Azt mondod? Nem tudom...nekem itt csak egy fura dolog van, és az a herceg - Összefont karokkal leültem az ágy szélére.
- Ne bolondozz, én komolyan mondtam.
- Én is - becsukta a könyvet, és az éjjeliszekrényre dobta. - Nem tudom, mi a véleményed róla, de szerintem nem stimmel vele valami.
- Micsoda? - Ráncoltam össze a homlokom. Ha bizalmatlanságról vagy óvatosságról volt szó, én vigyáztam jobban, olyan pedig ritkán fordult elő, hogy Attila ilyen rövid idő alatt gyanúsnak találjon valamit, vagy valakit. Furcsálltam is kicsit tőle. - Mi "nem stimmel" a herceggel?
- Nem tetszik, hogy talányokban beszél...az, amit a vacsora végén mondott... hát fogalmam sincs, hogyan értsem, de nem lopta magát a szívembe az ürge. De nem is az a gondom. Volt más is, ami érdekesen hangzott a szájából! - Szememet forgatva leheveredtem mellé, és a könyökömre támaszkodtam.
- Attila, csak ma érkeztünk. Jó, tudom, én se rajongok ezért a kastélyért, van is rá okom, de nem is ismerjük Rudolfot. Mi miatt nem szimpatikus? Mit mondott? - Faggattam. Attila megemelkedett, és fülelt, mintha attól félne, hogy valaki hallgatózik az ajtónál. Mutatóujját felemelve csendre intett.
- Css! Halkabban - mivel nem látott mozgást, sem árnyékot a küszöb fölött, folytatta. - Amikor szóba került Giselle és a vőlegénye tragédiája, azt mondta, szörnyű, ami az őseivel történt. De valamelyikük, vagy Giselle, vagy Rolf, nem a rokona volt, nem? Hiszen nem házasodtak össze. És valószínű, hogy Giselle volt a felmenője kettejük közül.
- Na és? Lehet, hogy véletlenül beszélt többes számban, ez nem nagy dolog - oltottam le. Szinte sértetten nézett rám, de mielőtt visszavághatott volna, kopogtak az ajtón. Lezárva az ügyet, felkeltem és kinyitottam. Előttem egy piros rózsa jelent meg, a herceg kíséretében.
- Guten Abend, Fräulein Dorine, és az úrfinak is! - Köszönt illedelmesen. Attila felült.
- Jó estét, Herr Rudolf! - Vágtuk rá. A herceg meghajolt.
- Csupán jó éjszakát akartam kívánni...ezzel - s átnyújtotta nekem a virágot. Elvettem tőle és megköszöntem. - Oh, és szólni is szeretnék egyúttal, hogy hamarosan takarodó lesz - itt Attilára tekintett. - Jobban teszi az úrfi, ha visszamegy a szobájába, a szülei már keresték az imént! - Széles mosoly keretében megint meghajlást imitált.
- Jó éjt, mindkettejüknek, két legnemesebb ősöm vigyázza álmukat! - S távozott. Én meg csak álltam, kezemben a rózsával. Hátranéztem, Attilára. Csípőre tett kezekkel, szemrehányóan pillantott vissza rám.
- Véletlenül, ugye? - Az ajtóhoz osont, s megvárta, míg elhalnak Rudolf léptei. - Itt nekem nem tetszik valami - kivette kezemből a rózsát, és az ágyra hajította.
- Gyere, nyomozunk egy kicsit, a herceg után.
- Várj, hova mész? - Állítottam meg. Már pizsamában voltam, és nem volt kedvem a herceg után futkosni, pláne nem éjjel tizenegykor. - A szüleid már kerestek téged, hagyjuk a francba! - Barátom visszafordult.
- Nem. Engem érdekel, mi ez az egész. Gyere, bebizonyítom neked, hogy ez a fickó nem tiszta - s már nyitotta is ki az ajtót. Egyenes út vezetett a folyosóra. A falakon fáklyák égtek, azok világították meg ilyenkor a kastélyt. Rudolf még nem járt messze. Mikor kiértünk a szobámból, akkor fordult le folyosó végén. A falhoz simulva követtem Attilát. Halkan lépkedtünk, mégis gyorsan mentünk utána.
- Csak tudnám, mire jó ez?! - Suttogtam. Nem válaszolt. Közeledtünk a herceghez, már hallottuk a lépéseit. Mi is befordultunk balra, de szinte azonnal vissza is húzódtunk. A kastély ezen részén jóval több fáklyát szereltek fel, a herceg rögtön észrevett volna. Ráadásul társaságot kapott... Az egyik ajtó mögül feketeruhás, kopasz alak lépett elő. Mélyen meghajolt Rudolf előtt, és a szobába vezette.
- Erre, hercegem! - Ahogy kattant a zár, mi is előbújtunk. Odaosontunk, hogy hallgatózzunk. Letérdeltünk a kulcslyukhoz.
- És most figyelünk - kacsintott Attila. Pillanatnyi csönd után beszéd hangja szűrődött ki.
- Hercegem, biztos benne? Ez nagyon...abszurd! Szinte lehetetlen!
- Nem érdekel! Ha nem lennék ilyen gyenge... de magán a sor! Önnek kell megtennie! Segítenie kell! - Lobbant fel akaratosan a herceg.
- Hercegem, Ön jelenleg beteg! Amit kér...egyszerűen....
- Mondtam, hogy nem érdekel! És ne hercegezzen, Gerhart!
- Ön nem önmaga! Kifordult magából...- nyüszítette a férfi. A herceg felnevetett.
- Igen, pontosan! Nem vagyok önmagam...és mégis! Segíteni fogsz nekem, különben el kell hallgattassalak. Túl sokat tudsz! - A másik tétovázott.
- Rendben van... Rolf. Ahogy kívánod!
- Helyes - köhögte a herceg. - De tudod, kit kell felhasználnod!
- Igen, Herr Rolf - hangzott az engedelmes válasz. Közelgő lépések hangzottak belülről. Attilával összerezzentünk. Hátranéztünk, ahol egy ajtó állt magányosan. Berontottunk magunkra zártunk. Valamiféle szertárban kötöttünk ki. Szűkös, kicsi hely volt. Alig láttuk egymást.
- Te...te..érted ezt? - Szegezte nekem a kérdést. Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak.
- Hát... nem! Én... csak én hallottam úgy, hogy a kopasz pasas Rolf-ot mondott?
- Épp ez az! Én is úgy értettem. Rudolf helyett Rolf? - Gondolkodtt hangosan. Mi? Ez nem igaz, gondoltam.
- Attila, a Rolf, a Rudolf beceneve! Rolfnak hívták Giselle kedvesét! Nemesvári Rudolf....Istenem, hogy nem jöttem rá előbb?
- Mire? Mi az, Dorina? - Rázott meg a vállamnál Attila. Nekem összeállt a kép.
- Nemesvári Rudolf, alias Rolf Edelsburg! Itt valami tényleg nem stimmel! A kettő név egy és ugyanaz!
- Hogyan? A kettő név, vagy a kettő személy? - Kérdezte, s ezzel rátapintott a lényegre.
- Te...csodálkoznál azután, ami otthon történt? - Ám amikor kívülről ajtó csapódott, s meghallottuk a herceg hörgő, mély köhögését, már csak magunknak adtuk meg a választ.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese - II. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese – III. rész címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)