HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2007-06-21

Kedves Zyll (2)

Másnap a reggeli csendben telt. Senki nem szólt egy szót sem. Az iskolába vezető autóút egyenesen egy rémálom volt. A kocsiból kiszállva becsaptam az ajtót és elindultam a szekrényem felé.
A szekrényemhez érve kinyitottam és csak álltam ott, azokat a képeket nézve, amiket ez alatt a rövid idő alatt készítettem a barátaimról.
Nem tudom, hogy mennyi ideje állhattam a nyitott szekrényem ajtajánál, mikor megszólalt a csengő.
Hírtelen az órarendemre néztem:
- Úristen. Matekom van.
Úgy rohantam, hogy még a lábam sem érte a földet. Épp hogy beértem a tanárnő előtt. Már csak az első padban volt hely, ezért oda kellett ülnöm, bár semmi kedvem nem ahhoz, hogy részt vegyek az órán.
- Jó reggelt! - köszönt a tanárnő.
- Jó reggelt kívánunk! - köszönt vissza az egész osztály kórusban, vigyázva állva.
- Mindenki nyissa ki a füzetét, a házi feladatnál. - mondta a tanárnő.
Mindenki helyet foglalt, és engedelmesen kinyitották a füzeteiket. A tanárnő elindult ellenőrizni. A
füzetemet lassan lapoztam, és már ott állt mellettem a tanárnő, mire megtaláltam a megoldatlan feladatokat.
- Virág, mi történt? - kérdezte a tanárnő - Neked mindig kész a leckéd. - nézett rám értetlenül.
Én csendben ültem tovább. Már majdnem válaszoltam, mire Greece így szólt:
- Ó, te jó ég!!! A kis matek zseninek nincs kész a matek házija. Mi lehet ennek az oka???
- Greece, maradj csöndben... - szólt rá a tanárnő.
Könnyes szemmel álltam föl és kimentem a teremből. A nagy folyosó csak úgy kongott az ürességtől, mikor végig mentem rajta. Egészen az iskola kapuig rohantam, mikor valaki a nevemet kiabálta a hátam mögött.
- Virág, Virág... - kiabált utánam Tom.
- Nem kell rohannod, rá érek... - kiabáltam vissza, szipogva és a könnyeimet törölgetve.
- Ő... Ezt... Ezt ott felejtetted. - mondta Tom, a füzetemet átnyújtva.
- Köszi. - mondtam majdnem sírva, és átvettem a füzetemet.
- Hova indultál? - kérdezte Tom bátortalan hangon.
- Hát nem tudom, a parkba, de lehet, hogy a kávézóba. - válaszoltam a földet nézve.
- Most nyílt egy új kávézó a park közepén. - mondta Tom felélénkülve.
- Köszi, lehet, hogy kipróbálom. - mondtam a kapu felé elindulva.
Tom még egy darabig egy helyben állt, majd így szólt:
- Ha akarod, veled mehetek, én tudom, merre van.
- Hát... Persze, ha nem zavar a csend. - mondtam bizonytalanul
- Oké. Nem - nem zavar. - mondta Tom és elindult utánam.
Nagyin lassan mentünk. Nem is volt sok kedvem ahhoz, hogy mást keljen néznem, mint a járdát magam előtt. Tom nem félt, hogy a szomszédok meglátják őt iskola időben. Én annál inkább, hisz akkor anya be fog olvasni, ezért a fejemre raktam a pulcsim kapucniját.
- Virág, állj! - kiabált Tom. - Nem látod, - rántott vissza Tom - piros van. El is üthettek volna! - mondta Tom a hangját felemelve.
Már nem bírtam tovább magamba fojtani az érzéseimet és elsírtam magamat. Lerogytam a járdaszegélyre és csak hangosabban sírtam tovább.
- Jaj, Virág, nem akartam. Bocsánat. - guggolt le mellém Tom.
- Semmi gond. - törölgettem meg a szememet - Csak eltörött a mécses. - mondtam szipogva.
- Ez furcsa. - suttogta Tom.
- Miért? - kérdeztem fennhangon.
- Mi, mi? - dadogott Tom.
- Hát, ami furcsa? - kérdeztem értetlenül.
- Ő... - gondolkodott Tom - Nem olyan vagy, akinél eltörik a mécses. - magyarázkodott Tom.
- Zöld van, mehetünk. - jelentettem ki sértődötten.
- Akkor menjünk. - mondta Tom a kezemet megfogva magával húzott.
- Bocsi, de én inkább haza mennék. - mondtam Tomnak elnézve a vállam fölött.
- Oké. - mondta Tom és tovább ment. Az út közepéről visszafordulva így szólt: - Majd máskor bepótoljuk.
- Rendben. Kiabáltam neki az út széléről. - Innen már csak két sarok van hazáig. - mondtam félhangosan.
- Tessék! - szólalt meg egy öreg néni mellettem. - Mondtál valamit kislányom?
- Sajnálom, nem önnek mondtam, csak hangosan gondolkodtam. - válaszoltam az öreg néni kérdésére.
- Óh... - mondta az öreg néni meglepődötten - Akkor sajnálom, hogy bele szóltam.
- Nem történt semmi. - válaszoltam és tovább mentem.
- Szervusz. - mondta az öreg néni és elindult, át a zöld jelzésen.
- Elnézést, - fogtam meg az öreg néni kezét - segíthetek?
- Óh. - lepődött meg az öreg néni - Azt megköszönném.
Átsegítettem az úton, elbúcsúztunk egymástól.
Hát, ha már itt vagyok, akár el is mehetnék Tom után a kávézóba is.(?!)
Újra a kávézó felé vettem az irányt. Kis idő után be is értem Tomot. Lassan mellé értem. Nem szóltam hozzá, csak mentem mellette. Ő csodálkozva nézett rám, majd így szólt:
- Azt hittem, hogy haza mész.
- Azt hiszem, egy kicsit össze vagyok zavarodva. - magyaráztam hírtelen felbukkanásomat.
- Hát azt vettem észre. - mondta Tom maga elé bámulva.
- Átkísértem egy öreg nénit az útesten, - magyarázkodtam. - és gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor elmegyek utánad, kávézóba. - meséltem egyre gyorsabban - Bejöttem a parkba, és elindultam utánad. Kis idő múlva be is értelek. - fejeztem be a külön töltött idő történetét.
- Ez elég kalandos kis történet. - mosolygott Tom, mire én visszamosolyogtam - Úgy örülök, hogy megjött a jókedved. - karolta át a vállamat Tom, és tovább sétáltunk a kávézóig. - Itt is volnánk. - mondta Tom, és felsétáltunk a lépcső tetejére.
A kávézó úgy nézett ki, mint egy mesebeli kastély, ami fehérre volt meszelve és a tetőrészét, meg a tornyok tetejét vörös tetőcserepekkel rakták ki.
- Üdvözöljük Önöket! - szólalt meg egy nő az ajtónál állva.
Csodaszép világos kékszínű, szűkszabású ruha volt, a pincérnőkön, míg a pincérek sötétkék nadrágot, és inget hordtak, a nadrágba tűrve. Gyönyörű faragott székek és asztalok voltak a hatalmas ablakok árnyékában. A kör alakú helyiség közepén egy üres térvolt, mintha egy hatalmas táncparkett lenne, de a zenekar helyét sehol sem láttam.
- Jó napot! - köszöntünk vissza Tommal.
- Egy asztalt szeretnénk kérni. - folytatta Tom.
- Kérem, jöjjenek velem. - válaszolta a hölgy, és elvezetett minket az egyik asztalhoz.
Az asztalhoz egy pincér sietett.
- Parancsoljon. - szólalt meg a pincér, kihúzva a széket.
- Köszönöm! - mondtam a pincérre mosolyogva.
Tom is leült, a velem szemben lévő székre.
- Mit hozhatok? - kérdezte a pincér elővéve a papírtömbjét és a tollát.
Tom rám nézett és a szemeivel azt üzente, h válasszak nyugodtan bármit.
- Egy capuchinot és egy tiramisut kérek. - mondtam a pincérnek.
- Én is ugyan ezt kérem. - mondta Tom.
- Azonnal hozom. - válaszolta a pincér.
Még egy darabig csendben ültünk, mire Tom megkérdezte:
- Akarsz róla beszélni?
Kissé elgondolkodtam, hogy mire is gondolhat, eztán eszembe jutott és leolvadt a mosoly az arcomról.
- Nem. - válaszoltam, kinézve az ablakon.
- Velem van valami baj? - kérdezte Tom.
- Nem, nem veled van a baj. - mondtam.
- Akkor? - húzta mellém a székét Tom.
- Semmi. - szipogtam.
Erre Tom nem tudott mit mondani. Nem akartam neki elmondani, hogy elköltözünk.
- Ahogy gondolod. - mondta Tom és átnyújtott egy zsebkendőt.
- Köszönöm. - vettem át a szipogva a papír zsebkendőt. Beletöröltem a szemeimet, majd kifújtam az orrom; majd így szóltam Tomhoz. - Mindjárt visszajövök. - mielőtt felálltam volna a pincér, kihozta a rendelést:
- Parancsoljanak! A két capuchino és a két tiramisu.
- Köszönjük! - mondta Tom.
Felálltam, és kimentem a mosdóba. Egy darabig csak álltam, és néztem, ahogy könnycseppjeim végig folynak arcomon. Pár perc múlva, bő csapvízzel mostam le az arcom, megtöröltem, és visszamentem Tomhoz.
- Tessék! - mondta Tom, kihúzva a székemet. - Most már jobban vagy? - kérdezte.
- Igen, köszönöm! Feleltem Tomnak a kérdésére, és leültem a székre.
Megettük a tiramisut, és megittuk a caphucinot. Tom előre küldött, fizetett, és utánam jött. Tom egészen hazáig kísért.
- Köszi, hogy - hogy haza kísértél. - mondtam, kinyitva a kert kaput.
- Szívesen. - mondta Tom, és közelebb lépve megcsókolta az arcom, és elindult.
- Jó éjt! - kiabáltam Tom után, a kert kapuból.
- Neked is... - mosolygott Tom, a kerítés végéről.
A házban egyetlen villany sem égett, "anya biztos dolgozik még..." gondoltam magamban. Így hát felmentem, az emeleten lévő szobámba, és lefeküdtem aludni.

2007. május 25.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)