Romantikus szavak, nem szavak, jelek, istenek
énekében


Tehetetlen vergődök hálójában
Testem mélyéből
Ég és föld között
Fúj a szél

S hiába szeretnék még
Nem tudnék meghalni
Földi lélek, súlyos átok

Ég és föld között
Nehezebb ihletnél lebegek
Oly könnyen hogy
Nehéz szavakkal lebegek

Hiába szeretnék, nem tudnék
Meghalni, megszabadulni
A rabja maradtam átkaimnak
Súlytalan ihlet hálójában

Hogy tovább szenvedjenek
Szabadón látó szemeim
Hallgatózó füleim
Éhes nyelvbimbóim
Tapintó újaim,
Ha hálóm szövik
Tovább szenvedek
Mert meg nem tudom
Hová illesszem a fonalat
Közte jobban fájnak
Zuhanó szavaim,

Megszületett szavaim
Azonnal elpusztulnak
Mint színész szavai
Színdarab után, hogy
Még könnyebben
Helyükben is lebegjek

Tovább szenvedek, átkozottan
Megkönnyebbülten lebegve
A mellettem futó szálló időben,
Szenvedek, mert már
Nem tudnék csak szenvedve
Hálójában élni