HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-06-25

Fritz kalandjai: A laktanya udvarán II:

-Egyem a finom, érzékeny lelkedet, Testvér, -vigyorgott rám a Hámori a fejére záporozó víz alól, -de belek...k.

Közel negyven perce zuhanyoztunk már, s közben szopogattuk a jó rumos-kólát. Kihajtottuk magunkat a délelőtti trenyán, jólesett a langyos víz alatt álldogálni. Iszogattunk, áztattuk magunkat, s közben dumáltunk, ment a szöveg.

-Nálunk ugyanez volt a helyzet, -nyugtatott meg a Hámori Bandi. -Amíg kopaszok voltunk, reggeltől estig csesztettek, egy pillanatig nem volt megállás, még a WC-ről is kirángattak, ha tojtam. Egy k... levelet teljes hétig körmöltem, mert, ahogy leültem az asztalhoz és leírtam az első sort, "Drága szüleim" -máris ott termett mellettem valamelyik szarházi, hogy b ki magát katona és bukjon rá a fókára ,-tudod mi is "fókának" hívtuk a felmosórongyot, -mert különben én b ki, hogy keze lába eltörik. A rohampálya fáradalmait, a menetelést, az alaki gyakorlatokat ki lehetett bírni, én csak röhögtem ezeken a dolgokon. Élveztem, hogy eszik a kefét a faszkalapok, mert hát képtelenek voltak megfingatni Testvér, kétszáz fekvőtámaszt csináltam, ha százat mondtak, ismersz engem, de hogy egyetlen perced, egyetlen nyugalmas pillanatod se lehessen a nap 24-órájában, anélkül, hogy valaki rád ne üvöltene előled, mögüled,... ez volt az, amit nem lehetett megszokni. Nálunk az egyik srác felakasztotta magát, mire levágták a WC ajtó keretéről, már halott volt.
-Nálunk meg megőrült az egyik, -mondtam- nem az én szakaszomban szolgált, de ismertem.
-Egyáltalán nem csodálkozom rajta, -bólogatott a Hámori,- én csak azon csodálkozom Testvér, hogy hogyan keveredtél haza te, épen és egészségesen azzal a hófehér nebáncsvirág lelkeddel?
-Hülye állat!
-Bocs, -vigyorgott, -ne haragudj, ha megbántottalak. -Köpjél le nyugodtan, ha még egyszer megteszem. -De... mi lett végül azzal a sráccal, tudod, akiről azt mondtad, hogy megőrült?
-Ja, azzal? Hát, egy este elővette a rohamkését és közölte, hogy most megy, és leszúrja az ügyeletes tisztet.
-Az ütit? Miért pont azt?
-Mit tudom én. Mondtam, hogy meg volt buggyanva.

Nyílt az ajtó Deregh bácsi jött be az öltözőbe. A nagy háborúban lovas katona volt, a híres, nevezetes fehérvári huszároknál szolgált, akikről a nóta szól. Sokat beszélt nekünk lovasrohamokról, meg mindenről, gyermekkoráról, hogy' nevelkedett a gróféknál kiskorában. Deregh bácsi apja asztalos volt egy dunántúli kastélyban, s a gróf taníttatta a fiút. Deregh bácsi együtt nőtt fel a grófkisasszonyokkal, evezett, teniszezett és lovagolt ugyanúgy, ahogy a baroneszek, - s a gróf maga protezsálta be a fehérvári huszárokhoz, amikor húsz éves lett.

Nem kéne eztet most mán abbahagyni? -kérdezte szigorúan, meredező bajsza alól a vén óbester. -Kipancsoljátok nekem az összes vizet a bojlerből!
-Értettem, -kérek engedélyt meghunyászkodni - rikkantott a Hámori katonásan. -Máris befejezzük!

És be is fejeztük azonmód, mert a parancs, az parancs. Elzártuk a csapokat, megtörölköztünk, megittuk a maradék kólát, hófehér pólót, rövidnadrágot húztunk magunkra. Amikor mindezzel elkészültünk leültünk kint a teraszon a büfé előtt, és kértünk Hájas nénitől néhány szalámis zsömlét és két sört. A teniszpályán senki nem játszott, aki tehette árnyékba húzódott a déli forróságban.
Míg a sörre vártunk a Hámori Bandi előre ment a csónakházhoz és előkerítette az öreget. Őt is meghívtuk egy pofa sörre.

-Az őrvezetővel mi lett aztán? - kérdezte a Bandi, kicsit később, ahogy ott üldögéltünk az árnyékban, mert még mindig az előző témánál tartottunk.- Remélem jól képen vágtad egyszer.

-Az őrvezetővel a legjobb haverok lettünk!
-Ne szórakozz velem, -kiáltott fel, csak nem?
-Dehogy nem. Az újonckiképzést követően, amikor már az esküt is letettük, egy este a kantinban söröztem a haverokkal. Ő is ott volt a társaságával. Egyszer csak felállt, átjött a mi asztalunkhoz, jobban mondva hordónkhoz, tudod hordókon ültünk a sarokban, mert asztal nem volt a helyiségben, és a vállamra csapott: ,, na, maga szar kopasz, mától tegezhet. Szeva', hozhatok egy sört? ,,
Olyan tréfásan mondta azt, hogy " szar kopasz", hogy nem tudtam haragudni rá többet. Megittunk néhány korsó sört, felidéztük a kicseszéseket, s gennyesre röhögtük magunkat rajtuk.

-Az volt a dolga, hogy embert faragjon belőletek, - vetette közbe az öreg. - Bevonul a kaszárnyába, a csürhe civil bagázs, még megállni sem tudnak rendesen, valahogy katonát kell faragni belőlük, nahát! Ha megtámad minket a NATO, nem állhatunk ki ellenük, lusta fegyelmezetlen trehány civilekkel!

Jó humora volt az öregnek, meg kell adni, a végén ő maga nevetett legnagyobbat a saját benyögésén.

-Azelőtt minden nap ellenőriznem kellett, hogy rendesen elmostátok e a hajót, lehúztátok-e magatok után a pályát. Mióta leszereltetek, nem kell koslatnom utánatok, -tette hozzá, szigorú szemeket meregetve morcos képéből. -Embert faragtak belőletek.

-Az meglehet, -gondoltam magamban felemás érzésekkel. -Lehet, hogy embert faragtak belőlünk akaratunk ellenére, de hát mire volt jó mindez? Elveszett két hosszú év, itt ülök a sörömmel, reggeltől estig teniszezek, evezek, focizok s ez tán rendben is lenne így, hiszen hát ez az élet rendje, de ami azelőtt volt az elmúlt, régi szép világomat, a haverokat, a csajokat a régi házibulikat nem adhatja vissza többé senki. S a jövő? Igen, mit hoz majd a jövő?!

Nem akartam arra gondolni, mi lesz azután, ha befejezem az egyetemet. A gondolatától is irtóztam, hogy iroda-kukac legyek, egy ember a sok közül, aki minden átkozott reggelen fogja az aktatáskáját, és sápadt elgyötört arccal fölszáll a hatos buszra, hogy dolgozni menjen. Elhessegettem magamtól ezeket a rémképeket. Hohó! Ami volt elmúlt, ami elmúlt azzal nem szabad foglalkozni, a jövő pedig nem létezik!

-Visszamentek a pályára játszani, vagy inkább evezgettek most mán?- tudakolta az öreg. -Hát csak azért kérdem no, hogy elkezdjem-e locsolni a pályát?
-Evezni megyünk Józsi bácsi -válaszoltam. - Felhajtunk a Lupáig, eszünk a csárdában egy bab-gulyást vagy egy pacal-pörköltöt, aztán tovább húzunk, meg sem állunk a Libalegelőig.
-Túl sűrűn jártok a Libalegelőre - csóválta meg a fejét a vén huszár. Gyanús ez nekem.
-Meztelenül napoznak fent a lányok, -röhögött a Hámori. -Megyünk csajozni.

Jó két órával később, amikor a fűben heverésztünk fent az ötösnél, egyszer csak azt kérdezi nagy fennen a Testvér:
-Te Testvér! Figyelj csak. A Zsíros haveroddal mi lett? Őt is elkapták a rohadékok?
-Bizony, hogy el,- mondtam kényszeredett képpel, mert jobban szerettem volna azt mondani a testvérem kérdésére: "nem, a Zsírossal nem tudtak elbánni, vele nem packázhatott még a hadsereg se."

-Berángatták. Nem úszta meg.
-Hogy bírta?
-Sehogy. Részleteket nem tudok, de még egészen az elején, épp csak, hogy elkezdődött a kiképzés, megverte a rajparancsnokát.
-Mit csinált?! Leütött egy csontcsillagost?
-Vagy ezüstcsillagost, mit tudom én.
-És?
-És, hát, dög nagy mákja volt, mert a doki megállapította, hogy idegösszeroppanást kapott, azért csinálta, amit csinált. Felhozták a Honvéd kórházba, tudod, a Róbert Károly körútra.
-Megszívatták akkor, -bólogatott a Hámori -bár ez még mindig jobb, mint a Hadbíróság.
-Jobb. De ezzel még nincs vége.
-Mi történt? Ne csigázz, Testvér, mert leköplek!
Nem csigáztam, nehogy tényleg köpjön. A történetet, amit elmeséltem a Hámorinak, magától a Zsírostól hallottam, ő mondta el később, miután leszerelt.

Az egyik nap, az udvaron lévő nyilvános fülkéből felhívta a mamáját. Esteledett már. Javában beszélgettek, s lett volna semmi gubanc, ha az őrjáratot vezető tiszthelyettes nem kezdi el csesztetni, mondván, hagyja abba a telefonozást, takarodó van. A Zsíros halkan és udvariasan megkérte, legyen olyan aranyos és menjen a kanyjába. De tényleg. Ne röhögj Testvér. Ő rohadtul disztingvált tudott lenni mindenkivel. A fakabát, erre megpróbálta kinyitni a fülke ajtaját, és a résen benyúlva megragadta a Zsíros karját, ami végzetes hiba volt részéről, mert az én jó haverom az üvegen keresztül úgy rúgta hasba, hogy később le kellett szereltetni maradandó hasnyálmirigy, májkárosodás és egyéb szövődmények miatt.
-Menj a pitlibe!
-De komolyan, mondom.
-És a Zsíros? Vele mi lett?
-Őt is leszerelték, azt hitték róla, hogy elmeháborodott. Pedig nem volt az, ismertem jól. Nem volt neki más baja, öregem, csak az, hogy túlzottan szerette a szabadságot és nem bírta elviselni a kötöttségeket. Vannak ilyen emberek.

Hámori Bandi tűnődött, lehunyta, majd kinyitotta világoskék szemeit.

-Én is ugyanezt tettem volna, ha akkor háborgatnak, amikor a muterommal dumálok. Tudod milyen rabiátus vagyok, ebben az egyben nem ismerek tréfát.

Felállt, nyújtózott.

-Gyere Testvér, ott az a két csaj, a jobb oldali, amelyiken nincs melltartó, az enyém!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-06-26 20:15:59

Igen, azt hiszem ezért írtam meg ezeket a történeteket. Aki nem ismeri, fedezze fel ezt a világot, mert gazdagabb lesz tőle /sztem/, aki pedig ismeri, az élvezze újra át, emlékezzen vissza a saját kalandjaira!
Köszönöm mindkettőtöknek, hogy olvastátok és írtatok róla. -én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-06-26 19:06:49

Nagyon jó!!! Komolyan, kezdem megszeretni ezt a könnyed, vízparti életmódot, amiben nekem sosem volt részem. És ezzel együtt megszeretem HB-t is. De a kedvencem azért mégis az öreg huszár... :))
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-06-26 18:20:18

Nem pont életrajz, csak "vonások". :)
Az égész életem az evezés körül forog, (vagy, hogy stílszerű legyek csorog)...

Persze, látom, hogy megállnak önálló novellaként is az egyes fejezetek, csak tudnám folyamatosan olvasni... Megértem az időhiányt, és is állandóan attól szenvedek... tudod, az evezés, meg ilyesmi...

Te szoktál még evezni?

Üdv: Gyömbér
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-06-26 07:56:46

Persze, persze! Az ötös tábla! A Libalagelő! De sokszor kötöttem ki hajómmal azon a partszakaszon. A Hámori Bandi azt mondaná: "többször, Testvér, mint ahányszor te életedben azt mondtad: jó napot kívánok.
Mindazonáltal, ezek az írások nem önéletrajzok. Mese és valóság keverékei.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-06-26 07:51:38

Szia Gyömbér! Nem marketing trükk, hanem hülyeség. Az az igazság, hogy elsősorban a Havasi gyopárt szeretném futtatni, de olyan kevés időm van mostanában, hogy nem tudok mindíg írni. Ezért, nosza bevágok innen-onnan gondolom-szerűen egy egy régebbi írást. Ezek e történetek elvileg úgy készültek, hogy önnálló novelleként is "működjenek" de persze fel vannak fűzve egy közös szálra. Az volt az elképzelésem, hogy ha az olvasó az egyik szemet kezébe fogja, akkor is egy egész kerek gömböcskét lásson, ha pedig az egészet, akkor észrevegye: jé, ez egy nyaklánc. Nem tudom sikerült-e.
Látom, Te is Duna-szerelmes vagy. Evezni nem szoktál?
Szia: én
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-06-26 07:40:20

Még valami!

Biztos, hogy vannak életrajzi vonások az írásaidban, mert honnan tudnák "egyesek", hogy hol van az ötös tábla... ????

:)))))
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2007-06-25 22:32:50

Szia!

Ami "ott" a Dunán játszódik, vagy valami köze van hozzá, az már (nálam) nem lehet rossz!!! :) No ez csak vicc volt.
Lendületesen, jól írsz! Az az egyetlen baj, hogy ha kihagyásokkal közlöd az írásaid, újból el kell olvasnom az előzőt, hogy felvegyem a fonalat. Vagy ez valami marketing trükk? :)

Üdv: Gyömbér

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)