Történetünk

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Clarissa Chrissy (2007-05-25 23:04:48) hozzászólására:

- Hol a Kedvesem? - kérdezte a lény hosszú álmából ébredve.
- Én vagyok! Kérlek, segít...
Ám a démon szeme egy villanásával hamuvá égette a szemtelen csoroszlyát. Majd keresni kezdte a lányt. Aznap éjszaka vérbe borult a falu. Hiába hívta dalával, hiába szólongatta Kedvesét, az nem felelt. Türelmetlenül elhessegette a fáklyákkal és kardokkal felfegyvertett embereket, és a holttestekkel mit se törődve fölrebbent az égre. Fájt a magány, tépte belülről. Mindent föladott a szerelemért, s még a medálját is neki ajándékozta, mely...

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Eghain (2007-04-08 15:59:23) hozzászólására:

Ez alatt a szülőiházat már rég elhagyták a katonák, nem törődtek az idős hölggyel és a gyerekekkel.Sötétedett.
A nagymama lefektette a kicsiket, majd ő is nyugovóra tért...volna,ha nem gyötrik rémálmok.Azt álmodta, hogy Tanját elfogták és a vesztőhelyre vitték.
Miután felriadt álmából,már nem tudott visszaaludni.A gyerekeket nézte,amint békésen aludtak, mit sem sejtve a közelgő veszélyről.
"Valamit tennem kell!"-gondolta magában.
Kibújt a takarója alól és odasétált a ruhásszekrényhez.Kinyitotta az ajtaját,majd matatni kezdett.Halk kattanás hallatszott.Magára terített egy köpenyt és felemelte a szekrény előtti szőnyeget,mely egy csapóajtót rejtett.
Még utoljára megnézte,hogy tényleg alszanak-e a csöppségek, és útnak indult lefelé a korhadt lépcsőn.
Majd negyedórás séta után megpillantotta jövetele célját.
Egy kőből készült asztalkát és egy hatalmas oltárt, melyen az évek során lerakódott óriási porréteg ült. Köpenye szélével megtörölgette az oltáron lévő faragott szobrot, és gyertyát gyújtott. Letérdelt elé, majd halkan mormogni kezdett valamit.
A dohos, állott levegő hirtelen mozgásnak indult.Egy apró szellővel kezdődött,majd felerősödött. Margaret felnézett a szoborra és várt...

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

(Csak valaki folytassa már... vagy olyan rossz a kezdet? =))

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Zemy (2007-04-14 10:12:50) hozzászólására:

(Ja, csak hát tudnia köll az embörnök, milyen ország konfliktusait helyezze bele ;) Na de legyen elég az offból, folytassátok, azt majd én is valamikor... )

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Zemy (2007-04-13 15:15:22) hozzászólására:

(Nemtom, Tanja egyedül ruszki területeken volt szokás. A Gorent nem tudom hol, de ruszkiknál biztosan nem :D Bert meg asszem Ny-Európa. :o De mindegy... :D Legyen franciába szakadt ruszki család :P

Ehh milyen problémáim vannak :D Hehe :D Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ilyeneken agyalok, mikor kitalálom a szereplőim neveit. Félelmetes...)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Crystalheart (2007-04-12 22:04:46) hozzászólására:

(A Goren szerintem elég univerzális név! =D)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

(Ilyen neveket, innen is, onnan is, hát melyik országba helyezze az ember? :P)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Tanja zihálva borult le a földre. Teljesen kifulladt. Már jóideje futott, úgy gondolta, elég messzire került otthonától. Előhúzta ruhája alól féltve őrzött medálját, és megszorította. Az abban békésen lötyögő folyadék most kavarogni kezdett, korábbi zöld színét haragosvörösre cserélte. Az ezüstláncon megcsillant a napfény.
Pár mérfölddel arrébb a kapitány, Goren és az a néhány katona, akiket magával vitt, felfigyeltek a csillogásra.
-Talán egy folyó... -kezdte az egyik, de Goren letorkollta.
-Nem folyó. A lány.
Futni kezdtek Tanja felé. A lány nem vette észre őket időben. Menekült, de túl lassan: Goren és a katonák utolérték. A kapitány megragadta a karját, és magához húzta.
-Hol van? -kiáltotta.
-Nem tudom -Tanja hangja nyugodt maradt.
-Dehogynem. Ne kényszeríts rá, hogy a király udvarába vitesselek.
-Nem tudom, hol van!
Goren a földre taszította, és kiadta a parancsot a katonáknak:
-Menjetek előre, csatlakozzatok a sereg másik feléhez. Én is megyek utánatok, de a lány miatt lassabban tudok haladni.
Megvárta, amíg a katonák jó messzire értek, és elengedte Tanja kezét.
-Most fuss! De ne délnek, mert a többiek arra vannak. Észak felé menj tovább. És ezt... -megérintette a lány kezét, amivel az amulettet markolta -... ne mutasd meg senkinek.
Tanja bólintott, és felpattant. Visszafordulva még annyit motyogott: köszönöm, majd elrohant.
Goren aggódva nézett utána, és elindult dél felé.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Zemy (2007-04-08 10:13:48) hozzászólására:

Tanja tudta, hogy az ajtó már nem bírja sokáig. Gyorsan eltorlaszolta a bejáratot egy asztallal, majd a nagyanyjához fordult:
- Mama, értem jöttek! El kell menekülnöm innen! Most nem tudom elmagyarázni, hogy mindez miért történik.
- De ugye nem tettél semmi rosszat? Ugye?
Tanja elfordította a fejét, és némán hallgatott. Nem akart válaszolni. Még nem.
- Mama, kérlek, bízz bennem. Ezt ne most beszéljük meg. Kérlek, vigyázz a testvéreimre, míg én távol vagyok. Ígérem, visszajövök!
- Rendben, menj. Megleszünk mi nélküled is. De vigyázz magadra!
Tanja elbúcsúzott testvéreitől is. Pakolt magának némi élelmet, majd a hátsó ajtón keresztül kiosont az udvarra.
Visszanézett otthonára, majd sietve távozott. A házak mögött, a kerteken át észak felé menekült. Lassan haladt, de minél messzebb akart kerülni a katonáktól.
Időközben Tanja házának ajtaja megadta magát, és a hadsereg szolgái beözönlöttek a házba. Lázas kutatásba kezdtek, mindent felforgattak. A katonák vezetője a nagymamához fordult, majd megragadta a karját:
- Hol van? Hol a lány? Azonnal mondja meg, vagy felgyújtjuk ezt a koszfészket!
Az asszonynak nagyon fájt a férfi szorítása. Szívverése felgyorsult, alig kapott levegőt. Nem tett jót neki ez a sok izgalom.
- Uram, kérem ne bántson! Már rég elment. Dél felé indult, ha jól tudom. Kérem, hagyjon minket!
A katona azonnal kiadta a parancsot:
- Irány dél! Nem szökhet meg!
A fegyveresek elhagyták a házat. A parancsnok azonban nem hitt az asszonynak.
- Ő most azt hiszi, délnek indultunk. De szerintem a lány északnak tart. Úgyhogy kettéválunk. Bert, te menj dél felé. Én majd az ellenkező irányba vezetem a többieket.
A nagymama még mindig reszketett. Magához ölelte a kicsiket. Majd felállt, és az ablakhoz sétált.
- Fuss Tanja, menekülj!

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Zemy (2007-04-07 21:12:35) hozzászólására:

Akkor Te!

Rajta!

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Júúúj, ez nagyon jó lett!!! ;-DDDD

Grat mindenkinek és jó volt Veletek!!

:-)

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Grat Zemy!!!!:D

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

****** THE END ******

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz The Kinslayer (2007-03-29 15:08:50) hozzászólására:

Rózsika néni!!!!
- Hát itt vagy,te kis ördögfatty!Az egész város téged keres! Gondoltam,hogy megint valahol sunyizol.Nem gondolod,hogy haza kellett vona már régóta érned?Anyád tövig rágta a körmét miattad...
- De én...hogy tetszett megtalálni???
- A szimatom,te gyerek!Már évtizedek óta vagyok tanár és FBI ügynök egy személyben.Azt hiszed,hogy túl járhatsz az eszemen?
- Titkos ügynök tetszik lenni? Ezt nem értem...
- Nem is kell értened. Megtaláltalak és ez a lényeg. Most pedig add ide szépen azt a tollat a zsebedből.
- Tollat?Honnan...
- Mondtam,hogy nem vagyok kispályás öcsi! De még nem mehetsz haza, be kell jönnöd velem a bázisra. Na add hát ide azt a rohadt tollat!
Pistike szájtátva kivette a zsebéből új szerzeményét és a vígözvegy kezébe helyezte.
Kaján vigyorral a száján, hősnőnk a két melle közzé dugta és karon ragadta a kisfiút.
- Na indíts, hosszú még az éjszaka, de van még más dolgom is.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Florilla (2007-03-28 10:34:46) hozzászólására:

Belül márványból volt minden és a külső méret meg sem közelítette a valóságos nagyságát a WC-nek. Két ajtaja volt; amin a fiú épp az előbb lépett be és egy a mosdó mellett. Hűlten bámulta a helyiséget.
Mikor végzett a pisiléssel, megmosta kezét és kitárta a mosdó melletti ajtót. Egy nappali szoba tárult elé.
Gyönyörű napsütötte, tágas szoba fogadta, tele zöld növényekkel, hatalmas bútorokkal, és mindenféle szórakoztató elektronikai berendezéssel.
- Aztabüdösmindenit - tört fel belőle és nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
- Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!! - sikította valami / valaki valahol távolról. Pistike megrémült, holott a hang leginkább egy kislány visítására hasonlított.
Öszötönösen behúzta az ajtót és visszalépett a WC-be. Szúrt a tüdeje és a habzsolástól egy kissé fájt a hasa is.
Leült a csempére törökülésben, fejét lehajtotta.
Ekkor hatalmas lendülettel kitárult az ajtó - mintha valaki kitépte volna a helyéről.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Velencia (2007-03-24 11:06:57) hozzászólására:

A lábánál ott hevert egy óriási MC Donalds-os zacsi,melyben a világ leghatalmasabb hamburgere és némi sültkrumpli lapult. De ami a hab volt a tortán,az egy fél liter pepsit tartalmazó pohárka volt,fehár szívószállal.
Összefutott a nyál a szájában,zsebrevágta a tollat és habzsolni kezdett.
Fel sem merült benne,hogy épp lehetetlen dolog történt vele,csak a pocija korgását akarta csillapítani.
Pár perccel később,amikor a maradék kóláját is felszívta, ráébredt,hogy neki pisilnie kell. Az anyukája sohasem engedte,hogy az utcán végezze el a dolgát,mindig kerestek egy megfelelő tisztaságú angol WC-t, és ha ez 2 órába telt,akkor 2 óráig tartogatta.
Most nagyot sóhajtott és miközben az új szerzeményét, a csodatollat szorongatta, elmerengett,hogy milyen jó lenne ha találna a közelben egy nyílvános WC-t.
Még a higénia sem számít,csak vmi WC féleség lenne!!!!
Ekkor bumm!!!!!
Ott termett előtte egy bódé féleség,melyre óriási betűkkel ki volt írva: TOILET
Pistike nem volt rest.
Körbekémlelt,majd belépett a szükség házába.
Nagy meglepetés érte...

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Velencia (2007-03-21 20:13:53) hozzászólására:

- Egyet tudok: ő világ leghisztisebb kölyke, és annak a nőfaló Gyuszkónak a fia! - vágta oda gondolkodás nélkül, majd elhallgatott és egy kicsit - de csak egy nagyon kicsit - elszomorodott. - De azért zabálnivaló a taknyos... - tette hozzá halkan.
A két balfék összenézett.
- Nos, Rózsika, ha maga rendben van, akkor mi folytatjuk a kutatást...
- No, azt egyből gondoltam, de ne olyan szennytől roskadozó, szemérmetlen rádióműsor keresésébe kezdjetek ám, mert kilehelem a lelketeket!!! - Szemei szikrát szórtak és megmarkolta a biciklit, amelynek kerekei nem épp a normális irányba álltak. Az öreglány egy darabig nézegette elgondolkodva, majd tolni kezdte az úton.
- Mi a ménkűt álltok még ott?! Megadjam a kezdő löketet, marhák? - üvöltötte vissza, mire mindkettő sügér beugrott az autóba. Bevágták maguk után az ajtót és elindultak, jó messzire elkerülve a biciklis tanárnőt.


Egy sikátor. Amint megpillantotta a szennyes járdát és koszos falakat, visszalépett a nyüzsgő útra. Hátrafele tekingetett, ahol a hajléktalan még mindig ordított.
- Emmá asztán osztya a észt - mondta egy gumicsizmás, emésztőgödör szagú paraszt Pistikének, és tovább sétált, miközben minden lépésnél nyöszörgött a csizma alja.
- Pfujjj - morogta a fiú és ő szégyellte el magát. - Micsoda emberek vannak - lihegte és útnak indult újra.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

PUFFFFFF!
A rendőrautó szépen telibetalált egy épp hazabicikliző öreg nénit.
Teste kb. 6 métert repült és megállapodott a járdaszegélyen.
A két hülye rendőr kipattant a kocsiból, megmarkolták fegyverüket és lassan közelítették meg a vérben úszó biciklistát.
- Te,nem lehet,hogy dirket jött ez nekünk? Biztos valami terrorcselekményen törte az agyát...- nyögte az egyik.
- Bolond vagy?Egy terrorista nem így néz ki!De nem árt az óvatosság.
Az asszony nyöszörgve fel akart állni,de a két titkosügynökünk visszaszorított a járdára...
- Neve????- ordította az egyik.
A nő nyögött vmit majd köhögni kezdett...
- Azt kérdeztem mi a neve? Mit keres ilyenkor az utcán egy kerékpárnak látszó tárgyon???
- Rohadjatok meg!-Emelte fel kissé a hangját az áldozat-terrorista...- nem ismertek meg?- Nem rég még az én védőszárnyaim alatt szoktatok le az ágybavizelésről,marhák!
A rendőrök vakarták a fülüket,mire az egyik megvilágososdott és dadogva rákérdezett...
- Ró...zsika...néni?

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Zemy (2007-03-19 18:22:26) hozzászólására:

Este.
Egyedül.
Egy ilyen városban...
Félt, sőt rettegett, körültekintően lépegetett a járdán, vele szemben érdekesebbnél érdekesebb stílusú és kinézetű, ijesztőbbnél ijesztőbb alakú emberek mászkáltak.
- Takarodj arrább, me megütlek, takonypóóc! - kiáltott rá egy hajléktalan, és Pistike elhúzódott tőle.
- Mi? - kérdezett vissza cérnahangján, de végig se gondolta, mit tesz.
A férfi felemelkedett és arca groteszk formát öltött, a fiú hátratántorodott és futásnak eredt.
- Azt a nádvágó, oltáron bicikliző öregapádat, teeee, hogy a nyamvadt nyű adna neked jóéjt puszit! - ordította utána és minden járókelő kerekre tágult szemmel nézett rá. Pistike rohant, szúrt az oldala és bekanyarodott az egyik sarkon.


- Nem eszünk valamit, hehe? - kérdezte a zöldfülű rendőr a mellette ülő másik értelmes munkatársától.
- Nem - vágta rá határozottan. - Meg kell keresnünk azt a kölyköt - és kitekintett az ablakon. Jobb oldalon épp egy hajléktalan üvöltözött az embereknek, vagy csak úgy magában és mindketten elmosolyodtak rajta.
- Ennyi hülyét - sóhajtott és újra az utat kezdte bambulni, nehogy ütközés legyen a poén vége.
De késő volt.

Regisztrált:

Összes bejegyzés:

Válasz Velencia (2007-03-15 12:29:22) hozzászólására:

Éhes, éhes, nagyon éhes... Másra sem tud gondolni, mint egy hatalmas tányér sültkrumplira, rántott sajttal - a kedvence!
És fáradt, fáradt, nagyon fáradt. Leroskad az útpadkára. 'Nyakába kapta a világot' - jut eszébe újra. Felpillant és látja, hogy a Nap lemenőben van, vörösen izzik.

- Jó, elég volt! - szakadt ki belőle. Vera fogta a telefont és beütötte a rendőrség számát. Elmagyarázta a történteket és letette. Dühösen a konyhába ment és megivott egy pohár tejet. Leroskadt az egyik székbe.
- Az az utolsó szarházi megint azzal az elkényeztetett libával van - nyöszörögte. - Csak jöjjön haza, majd megkapja a magáét - és felemelte az asztalról a serpenyőt. Csillogó szemekkel forgatta kezében.
Várt.