HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-09-05

Egy másik emlék - 11# novella

Most



Most már szünet nélkül villámlik. Naomi közelebb húzódik a férfihoz, tágra nyitott szemmel figyeli a hullámzó fényt az ablakon túl. A függönyre árnyékot vet egy borzas szőrű szörnyeteg: az épület oldalán felfutó könnyezőpálma levelei.
Naomi megfeszül, amikor egy dörgésbe az ágy is beleremeg, aztán dühösen kiereszti a levegőt.
Már nem gyerek. Miért viselkedik mégis úgy?

- Nem tudsz aludni - szólal meg a férfi váratlanul.
- Túl hangos - füllenti. Nem tudja eldönteni, mióta lehetett ébren. Érzi, hogy nyújtózkodik mellette, aztán a hátára fordul.
- Akkor mesélj! Arról még nem hallottam, mit tett Storm Maeve-vel.

Mert direkt kerülte eddig. Naomi is megfordul, és fejét a férfi vállára hajtja.

- Igazából nem tudom, mi történt - mondja. - Alig beszéltek aznap, mert felhúztam őket. Aztán Storm elment, és ennyi.
- Van olyan történeted, amiben nem akasztottál ki legalább egy valakit? - kérdezi nevetve a férfi.
- Csak az igazat mondtam. Apa kedvenc barátja épp nálunk volt, a Meliora szakértő Hugo.
- Hugo Renol? - kérdez vissza a férfi meglepetten.
- Miért? Apa külügyi tanácsadó, totál összepasszolnak. Szóval, azzal ugrattam Maeve-et, hogy ha betölti a tizennyolcat, apa tuti Hugóval fogja összehozni.
- De közben tudtad, hogy Stormba szerelmes.
Naomi megvonja a vállát, de a lelkét súrló bűntudatot ezzel nem tudja lerázni.
- Azt akartam, hogy végre kitálaljanak egymásnak.
- Honnan gondolod, hogy nem tették már meg?
- Soha nem értek egymáshoz.
- Előtted nyilván.
- Ezt nem érted. Maeve-vel össze voltunk nőve. Tudom, hogy soha nem maradtak kettesben.

A férfi hümmög.
- Mikor történt ez?
- Pff... Tizenhat évesek lehettünk. Storm meg tizennyolc? Tizenkilenc? amint felszabadult a gyámság alól, le is lépett.


Bonafide, 6 évvel korábban



A holdak fénye épp elég volt ahhoz, hogy Maeve lássa a biztos ágakat. Mire megunta az álmatlanságot, mély, fekete csend tespedt a falak között. Mindenen ott érezte az idegenség furcsa illatát, miközben kiszökött az udvarra. Mindig ez volt, ha vendég éjszakázott a Ryker birtokon.
Letelepedett a fatörzs közelében. Ebben a magasságból nézve az ültetvény úgy hullámzott körülötte, mint a tenger. Békák és éjjeli madarak hangja vegyült a szél puha susogása közé.
A Vöröshold teljes pompájában vonult a látóhatáron, míg a Kékhold világos félkaréja a ház fölött látszott. Sötét oldalán ott hunyorgott Adastra héliumbányász-állomásának fénye. Egy darabig csak figyelt, hallgatózott.

Itt könnyebb volt megküzdeni a saját gondolataival. Tudta, hogy Naomi csak ugratni akarta napközben, a szorongása mégsem enyhült. Valóban ez várt rá? Egy házassági szerződés? Egész eddigi életében azt kereste, mivel válhat méltóvá az elődeihez. A Rykerek tudósok voltak, felfedezők, orvosok, vezetők... de milyen dicsőség van egy megrendezett házasságban?
Szórakozottan piszkálta a fatörzset, aztán eszébe jutott, miről beszélgetett Hugo és az apja valamelyik reggel. A háború végével Bonafide még mindig túl kicsi és gyenge volt a talpra álláshoz. Az északiakkal kötött szerződés sem nyújtott elegendő segítséget, amit a Monarcha fiának kiházasításával értek el.
Maeve-ben fájdalmasan tudatosult, hogy ő a következő Ryker, aki leghamarabb ebbe a korba lép. Abban mégis biztos volt, hogy nem egy kitagadott meliorai lesz a legjobb választása. Hugo nem tud többet nyújtani, mint némi információt.

Elkezdett lefelé mászni, míg a lábával elérte a ház körüli kőkerítés tetejét. Valaki pont akkor pisszegett a közelében. Megállt, szorosan fogva a legközelebbi ágat, és körülnézett.
- Ki az?
- Halkabban! - érkezett a válasz kintről. Maeve már a suttogásáról megismerte, és egy pillanat alatt újra fojtogatni kezdte a szorongás.
- Mit csinálsz itt?
Leült a kerítés tetejére, felkészült az ugrásra, de Storm kilépett az árnyékból, hogy lesegítse. Maeve azt hitte, ez volt az utolsó nap, amit a birtokon töltött. Hiszen egy új állás várta a fővárosban.
- Tudtam, hogy kijössz - suttogta Storm. - Menjünk távolabb!

Az egyik ösvényen elindulva sötétbe vonta őket a föléjük boruló banánültetvény. Maeve nem is emlékezett, mikor maradtak utoljára kettesben. Míg sétáltak, Storm karja időnként az övéhez ért. Örült, hogy nem látják egymást, mert égett az arca.
- Szóval? - kérdezte türelmetlenül.
- El akartam búcsúzni tőled - mondta Storm. Megálltak. - Kaptam egy komoly lehetőséget külföldön. Ezután nem jövök vissza többet.
Maeve ajkai elnyíltak. A kellemes borzongás, amit eddig érzett, most reszketésbe váltott.
- Soha? - suttogta.

Storm kivárt, lélegzetvétele szaggatott lett.
- Tudnod kell, hogy fontos vagy nekem - kezdett bele, ám a hangja elcsuklott. - Fontosabb, mint képzeltem... én... nem bírtam elmenni úgy, hogy nem mondom el.
Maeve a hasára szorította a kezét, úgy érezte, kést forgatnak benne. Ez nem lehetett igaz. Storm évek óta hajtogatta, hogy soha nem akar kötődni, kapcsolatban lenni, és összetörni - azok után, ami a szüleivel történt, és amit a gyámjai éltek elé.
- Miért? - nyögte. - Miért csak most mondod el?
- Mindig azt mondtad, hogy egy nap szerelmes leszek, akár akarom, akár nem... most már tudod, hogy igazad volt.
A szavai úgy hatottak a lányra, mint amikor a tenger utolsó ostroma ledönti a parti sziklát.
- De én szeretlek - szakadt ki belőle. - Egész életemben... Észre sem vetted?

Csend. A lány kétségbeesett hangját felkapta a levelek közt motozó szél.
- Ha ezt tudom...
- Akkor mi? - kérdezte Maeve, és közelebb lépett. - Hamarabb elmondod? Nem találsz ki ilyen őrültségeket? Maradj itt!
- Nekünk nincs jövőnk. A családod soha nem hagyná. Tudod, hogy mit tett az...
- Te nem vagy az apád - vágott közbe Maeve.
- Te is láttad, hogy viselkednek velem az emberek itt. Elég meghallaniuk a nevem.

Maeve végre megtalálta a sötétben. Megérintette a vállát, és már kész volt átölelni, de Storm lefejtette magáról a karjait.
- Hová akarsz menni? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nem beszélhetek róla.
- Mert nem akarod, hogy megtaláljunk?
- Nem fogsz megtalálni.
- De nem tarthatjuk a kapcsolatot?
- Nincs rá mód.

Maeve észlelte, hogy visszaindul az ösvényen, és riadtan követte. Ebben igaza volt. Csak egy módon tudtak volna közvetlenül kapcsolatot tartani, de azt is felügyelte az állam. Nem maradhatott volna sokáig titok az apja előtt, és ami az ő véleményét illeti... elég volt látni, hogy nézte levegőnek Stormot az elmúlt napokban.
- Akkor szökjünk el együtt!
Storm az ültetvény határán állt meg. A kerítésig húzódó, holdfényben fürdő tér előtt sötéten ütköztek ki a körvonalai. Habozott, aztán megérintette Maeve arcát, és a füle mögé tűrt egy kócos tincset.
- Ezt te sem gondolod komolyan - mondta végül. - El kell engedned.

A lány elhúzódott tőle. Rég ismerte a makacsságát, de ezúttal úgy érezte megőrül tőle. Nem tehetett semmit. Az összes közös emlék, a találkozások reménye, a szívét melengető érzés, amikor Storm közelében volt, mind a múlté lesz.
- Bár inkább sose jöttél volna vissza! - suttogta.
- Tudom...

Maeve elfordult, a tenyerébe temette az arcát. Naomi csipkelődése is csak azért idegesítette, mert mélyen bent tudta, hogy amire vágyik, soha nem lehet az övé.
Megdermedt, amikor megérezte Storm érintését. Csak egy pillanat volt az egész. Megfogta a karját, és puszit nyomott a halántékára. Mire utána fordult, már messze járt. Felkapta a hátizsákját a kerítés árnyékából, és vissza sem nézett többé.

Nem fogsz megtalálni... nem beszélhetek róla... nincs rá mód. Maeve-ben felrémlett a fogadott nővére. Évekkel ezelőtt történt. Egyik napról a másikra csak egy levelet hagyott maga után, amiben azt írta, Adastrába költözik. Storm követi? Ezért volt ilyen titokzatos?

Az öklébe harapott, muszáj volt reálisan gondolkoznia. Tudta, hogy kinek van igaza. Tudta, hogy ezt a találkozást soha nem említheti a családnak. Nem a felelősség beszélt belőle, amikor szökésre gondolt.
Felnézett az otthonára. Az éjszakában olyan volt a ház, mint egy komor, figyelő fej. Az előbb még azon töprengett, hogy feleljen meg a családjának. Miért felejtett el mindent, amikor Storm közelébe került?

Keserű ízt érzett a szájában, ahogy eszébe jutott: ez a kapcsolat semmilyen dicsőséget nem hozna a Ryker névnek.


Most



Egy villám csattan. Hosszabb ideje ez az első, és újra megugrasztja Naomit.
- Senkivel sem beszélt? - kérdezi a férfi, közben a haját simogatja. - Csak úgy eltűnt örökre?
- Igazából egyszer még felbukkant.
- Mesélj arról is!
Naomi türelmetlenül sóhajt. A vihar úgy tűnik tovább áll, és a csendes időszakok egyre hosszabbak. Most már jobban szeretne aludni, máskülönben sincs kedve azt az emléket felidézni.
- Talán egyszer...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-09-11 02:13:21

válasz sailor (2022-09-07 08:39:34) üzenetére
Kedves Sailor!

"Fájóan csillog, mint a könny" - olyan szépen írtad le, hogy alig találok szavakat. Köszönöm, hogy olvastad!
Mostanában nagyon kevés időm van itt a Napvilágon olvasgatni, köszönöm, hogy ennek ellenére kitartasz!

Szeretettel:
Anna
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-07 08:39:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Nagyon érintett Maeve és Storm ´utolsó´
találkpzásuk!
Annyira megható:
"Maeve ajkai elnyíltak. A kellemes borzongás, amit eddig érzett, most reszketésbe váltott.
- Soha? - suttogta."

Gratulálok csodaszép írásodra!
Fájóan csillog,mint a könny!

Szeretettel:sailor

Szép napot!

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Illatod című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022