HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-08-30

Egy emlék - 10# novella

Most



A padló hidegen égeti Naomi talpát, és ahogy keresztülvág a sötét nappalin, átkarolja magát. Megáll a teraszra néző üvegfalnál, orra hegye az áttetsző függönyt érinti. Vár. Fényt keres az éjszakában.
Aztán észreveszi: neonkéken villan egy dohánycső vége, sejtetve a füstöt szívó ajkak körvonalait. Egy pillanatra elhátrál, már majdnem visszafordul, aztán mégis a kilincsért nyúl.
Dühös magára, amiért azonnal őt keresi, amint felriad, de megkedvelte a férfit. Nem tudja eldönteni, hogy azért, mert engedi nemet mondani, vagy mert úgy tesz, mintha szeretné - bár ki tudja, lehet, hogy a férfi tényleg kedveli őt.

Már nem tudja számontartani, hányadik éjjel telepszik le egymás után a férfi mellé, de ez az alkalom más. Figyeli, ahogy dohányzik. A füsttől ő is elbódul. Nagyon feszültnek kellett lennie, ha ilyen keveréket választott.
A férfi megáll, felé nyújtja a csövet. Naomi csak a körvonalait észleli a holdfényben. Nem mozdul.
- Mondd, hogy próbáltad már!
- Persze, hogy próbáltam - vágja rá Naomi. - Még régen... Bonafidén.
Eszébe jut az a kétes kimenetelű baráti találkozó, amiről Maeve támogatta haza, és megrázza a fejét. Elveszi a dohánycsövet, óvatosan megszívja. A gyomorgörcse azonnal eloszlik az édes füsttől.

Olcsó nyugtató.

- Rossz, hogy eszedbe juttatta? - kérdezi a férfi, amikor visszaadja.
- Nem.
Kis ideig csend van. A férfi a háta mögött támaszkodik meg, hosszú lábait kinyújtóztatja.
- Nem akarsz mesélni róla?
- Nem tudom, hogy van-e értelme - mondja Naomi.
- Hogy ne lenne! Nem kell elnyomnod minden emléket. És az sem baj, ha hiányzik. Mind hiányoljuk azt, ami elmúlt.
- Neked mi hiányzik? - tereli el a szót a lány.
- A gyerekkorom.
- Jobb volt akkor, mint most?
Abból ahogy a férfi hümmög, Naomi sejti, hogy mosolyog.
- Hiányzik, hogy egyszerűbb volt az élet - mondja, aztán a keze a lány térdére csúszik. - De azért van, amit eszem ágában sem lenne elcserélni.

Nyilvánvalóan. Naomi elhúzza a lábát. Olyan régóta igyekezett elfelejteni mindent és mindenkit a régi időkből, de a lehetőség túl csábító. Miért ne? Kinek árt vele?

- Miről akarsz hallani? - kérdezi. - A görény nővéremről, aki lelépett, vagy a szüleim gyámfiáról, aki összetörte a kedvenc nővérem szívét?
A férfi felnevet.
- Micsoda családi dinamika!
- Válogatott szerencsétleneknek hívtuk magunkat - mondja Naomi, és a szája sarka mosolyra húzódik. - Merthogy csak a kedvenc nővérem volt a szüleink vérszerinti lánya.
- Hogy hívják?

Naomi habozik. Sejti, hogy a férfi tudja a választ, de belemegy a játékba. Könnyebb nem gondolni a valóságra. Úgy tenni, mintha a teraszon ülve, az éjszakai eget, és a környező erdő mélyfekete sziluettjét nézve csak kedves ismerősök lennének.
- Maeve - mondja ki végül. Olyan rég ejtette ki a nevet a száján, hogy az ajkába harap. Hideg űrt érez a mellkasában.
- Összetörték a szívét?
Naomi elkomorodik, az űrt úgy töltik ki a régi érzések, mintha csak tegnap történt volna.
- Az apánk, amint tudta, eltávolította Stormot. Tudod, fiúiskola, meg ilyenek... - mondja. - De szerintem ez volt a legnagyobb baklövése.
- Storm a gyámtestvér?
- Igen. Csak későn tűnt fel, hogy valami nem stimmel velük.
- Későn?
- Amikor a fővárost bombázták.
- Ott voltál? - kérdezi a férfi. A döbbenete nem hangzik megjátszottnak.
- Inkább nem szeretnék beszélni róla - suttogja Naomi, és kiereszti a levegőt. Ennyi év után hirtelen túl sok volt az emlékekből.



Bonafide, 9 évvel korábban



Évek óta rendszeresen szólaltak meg a légiriadó szirénái. Bár a háború délen dúlt, és Meliora elismerte a bonafidei szigetek függetlenségét, a nemzet maradéka készült. Mindenki részt vett a gyakorlatban, aki nem végzett létfontosságú munkát. Fegyelmezetten vonultak a legközelebbi óvóhelyre, megvárták míg a szirénák elhallgatnak, aztán az élet folytatódott tovább.

Aznap tanítási szünet volt. Storm végre hazautazhatott a Rykerekhez. Hiába nőtt fel teljes tudatában annak, hogy nem tartozik közéjük, erre várt minden távol töltött napon. Kihez kötődhetett volna? Ernest és Myrtle így is többet törődtek vele, mint a saját anyja...
A szülőknek el kellett utazniuk valahova délután, így magukra maradtak Maeve-vel és Naomival. Unalmas volt a fővárosi lakás, és kínos. A hosszú távollétek után minden alkalommal egyre nehezebb volt megtalálni a közös hangot. A lányok is változtak, Storm is.
Múlt nyáron még nagytestvérnek érezte magát, aki két kis taknyosra vigyáz. Egy év alatt a lányok nagyot nőttek, elkezdték utolérni. Naomi pimaszabb volt, mint valaha. Maeve csendesebb. Storm többször is azon kapta, hogy titokban figyeli.

Nem bírták ki bezárva, megegyeztek, hogy lesétálnak a tengerpartra. Félúton sem jártak, amikor felüvöltöttek a szirénák. Ezúttal nem előzte meg az utcákban visszhangzó hang: figyelem, kezdődik a gyakorlat.
Naomi úgy baktatott tovább zsebre tett kézzel, mintha ez lett volna a világ rendje, pedig Storm úgy érezte beszakad a dobhártyája. A fiúiskola vidéken volt, ott soha nem hallott riadót. Megállította, mire a lány duzzogva ellökte a kezét.
- Gyorsan, gyorsan! - kiáltott rájuk egy felnőtt.
A környező épületek ontották az embereket. Az utca pillanatok alatt megtelt, ám ezúttal egy mosoly, egy tréfa, egy unott arc sem vegyült a tömegbe. "Megtörténik... meg tudja állítani őket a légvédelem? ... mindenem a lakásban maradt". Duruzsoló feszültség töltötte meg a levegőt körülöttük.
Együtt sodródtak a tömeggel a legközelebbi óvóhely felé, le a lépcsőn. Ezúttal már Naomi sem ellenkezett, kitartóan kapaszkodott Storm egyik kezébe, hogy ne szakadjanak el egymástól. A másikat Maeve szorongatta.

A fiú még utoljára körbenézett. Felhős volt az ég, már narancsba vonta a lemenő nap fénye. Tekintete megakadt egy közeli épület homlokzatán: ősi jelet rögzítettek rá, amit ez a világ már alig ismert. Gondviselést jelentett.
Azt a jelet látta maga előtt akkor is, amikor a zsúfolt óvóhely lámpafényes ridegségében meghallották az első robbanásokat. A lámpák pislákoltak, egy teljes percig úgy tűnt, nem lesz gond. Aztán egy közelebbi találatba beleremegtek a falak, és vaksötét borult rájuk.
Storm két vékony kart érzett a nyaka köré fonódni. Selymes haj csiklandozta a száját. Maeve az állához szorította a homlokát, és reszketett, de nem sírt. Naomi a másik oldalán ült, csak a válluk ért össze. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy kislányként is mindig ilyen makacs volt: vonallá préselt ajkakkal bámulta a villámlást is, noha megrezzent minden dörgésre.
Most sem mozdult, hiába estek pánikba körülöttük az emberek. Csak pár másodperc telt el, és visszatért a fény. Ezúttal azonban gyengébben, mint korábban: minden óvóhelyen voltak tartalék energiaforrások. A lezárt bejárat fölötti lámpa, ami korábban vörös fénnyel jelezte, hogy még tart a riadó, nem égett tovább.

Maeve elengedte Stormot, felhúzta a térdeit, és úgy dőlt az oldalának. A hangja vékony volt, amikor megszólalt.
- Meddig fog tartani?
- Emlékszel mit mesélt Myrtle? - kérdezte Storm. - Amikor Ivy-t megtalálta, csak öt perc volt az egész. Ez az ország jobban felkészült.
Szavait egy utolsó hosszú, csikorgó robaj nyomta el, aztán nem hallatszott több zaj fentről. A felnőttek mérni kezdték az időt, végül valaki vállalkozott, hogy kimerészkedjen a nehéz, kétszárnyú ajtón túlra. Akkor uralkodott el a kétségbeesés az összeverődött tömegen, amikor rájöttek, hogy nincs út felfelé. Az óvóhely bejáratát törmelék torlaszolta el.
- Semmi gond - mondta Storm a lányoknak. - A hatóságnak ilyenkor minden óvóhelyet meg kell néznie. Meg fognak találni minket.
- De mikor? - kérdezte Naomi panaszosan. - Éhes vagyok.
- Szerintetek hol van anya és apa? - szólt közbe Maeve.

Erre a közelben levő gyerekek egymás után kezdtek panaszkodni. Sokan sírtak, felingerelték a felnőtteket.
- Legalább egy könyvet magunkkal hozhattunk volna - sóhajtott Naomi.
Aztán valaki énekelni kezdett a közelükben, és egy tucat ember követte. Storm és a lányok körül ültek szétszórva. Elringató dallam volt, a hangulatot hamar kisimította. Egy vallási csoport lehettek, talán pont abból az épületből, amit a fiú észrevett odakint.
Órákon keresztül, szakadatlanul folytatták, aztán egyszer csak kifogyott a lendület. Az arcok fásultra váltak, az óvóhely raktárát felnyitották, és elkezdték szétosztani a vékony matracokat.

- Itt kell aludnunk? - Maeve megütközve figyelte a felnőtteket.
Nekik csak egy matrac jutott, de még órákig nem álmosodott el egyikük sem. Mikor végül Naomi feladta a virrasztást, a két lány szorosan egymáshoz búja aludt el.
Storm ülve maradt mellettük. A korábban még éneklő csoportot figyelte, ahogy suttogva beszélgettek egymás között. Egy férfi észrevette, rámosolygott. Storm nem viszonozta.

Naomi és Maeve még aludtak, amikor másnap reggel a felnőttek szép csendben elkezdték szétosztani a tartalék élelmet. Storm nem mert odamenni a lökdösődő csoporthoz. Aztán a férfi, aki előző éjjel köszönt, odalépett hozzájuk. Három proteinrudat nyújtott felé.
- Elkértem a tiéteket is - mondta, aztán letelepedett a közelben. - Egyedül vagytok?
Storm a lányokra nézett. Egyiküket sem zavarta a halk reggeli nyüzsgés.
- Igen.
- Hol vannak a szüleitek?
- Az ő szüleik - helyesbített Storm. - Nekem csak gyámok.

A férfi hallgatott egy darabig, rajta tartotta a tekintetét.
- Mi történt a szüleiddel?
Elmondja? Fedje fel a kilétét? Storm szíve elszorult az eddig elszenvedett bántalmazások emlékétől.
- Az apám meghalt - mondta végül. - Az anyám meg öngyilkos lett.
- Sajnálom... hallottad az énekeinket?
- Ne akarjon győzködni a hitéről! Ha van isten, hogy hagyhatta, hogy ez megtörténjen? - A fejük fölé intett. - És hogy engedhette meghalni az anyámat?
A férfi megingatta a fejét.
- Mi értelme lett volna, ha a szirénák megszólalásakor vitatkozni kezdünk a Monarchával, hogy állítsa meg a bombázást? - kérdezte. - Ez a világ soha nem lesz más. De van hova menekülni a pusztulás elől.
Storm rászegezte a tekintetét.
- Egyébként - folytatta a férfi. - Jártam ott, ahol édesanyád. Engem megmentettek. - Egy közelben ülő felé intett, aztán előrehajolt, megpaskolta Storm vállát. - Ha valaha beszélgetni akarsz, látogass meg minket! Már ha áll még a központunk...
Azzal visszatért a többiekhez.

- Ki volt ez? - szólalt meg Maeve szinte suttogva.
Még nem kelt fel, Naomi mellől leselkedett.
- Nem tudom - mondta Storm. A kezében szorongatott proteinrudakra nézett. - Éhes vagy?

Mire kijutottak a felszínre, újra sötétedett. Feltépett utcákon, leomlott épületek között kaptattak fel a hegyoldalban fáradtan, és megrendülve.
A lakás sértetlen maradt. Myrtle-lel az épület előtt találkoztak szembe. Storm csendesen félrehúzódott, amíg a nő zokogva ölelte magához Naomit és Maeve-et. Nem hagyta nyugodni a gondolat: ez a világ soha nem lesz más. Akkor talán rajta múlik, hogy tesz valami jót, és a maga módján változtat rajta.

Ezután nagyon sokáig nem találkozott a családból senkivel. Ernest mindig talált neki valami elfoglaltságot, ami távol tartotta a fővárostól. De az állához simuló homlokot, a nyaka köré fonódó karokat nem tudta többé kiverni a fejéből.

Most



- Borzalmas lehetett átélni - mondja a férfi.
- Néha nem értem az embereket. Hogy juthat eszébe bárkinek csak úgy belegázolni mások életébe?
A férfi szív a dohányból, és csak utána szólal meg.
- Így gondolsz rám is?
- Hogy?
- Hogy belegázoltam az életedbe.
Naomi kényszeredetten nevet.
- Azt már rég megtette más. Te adtál egy új esélyt.

ez a záró novella-ciklus nyitó része

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-09-05 07:29:00

válasz sailor (2022-08-30 11:48:19) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy olvastad! Mindig érdekel, hogy milyen részletek ragadnak meg. Örülök, hogy kiemeled őket :)

Szeretettel,
Anna
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-08-30 11:48:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Ez a rész:" Félúton sem jártak, amikor felüvöltöttek a szirénák."
Különösen tetszett!
Annyira élethü!

...és a befejezés: " Azt már rég megtette más. Te adtál egy új esélyt."

Gratulálok!

Szeretettel:sailor

Szép napot!

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Illatod című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022