ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

17. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Lexi bácsi a titkárságon ült és unatkozott. A vezér mostanában nem sokszor vette igénybe szolgálatait. Köves elvtárs villamossal vagy busszal járt, s ha valaki rákérdezett, miért nem megy a gyönyörű új Volgával, szégyenlős mosollyal az arcán így felelt: jobban szeretek villamosozni, tudják, ott a nagy, széles ablakokból többet lát az ember.
Fodorné, Köves elvtárs titkárnője rendelte fel, a vezér titkárságára Lexit, különben lent tartózkodott volna a sofőrszobában, ahol a dolgozók érkezéskor blokkolnak az ajtófélfa mellett elhelyezett blokkoló-óránál, és ahol az ember nincs szem előtt, lehet rádiózni, vagy beszélgetni valamelyik szabad, ráérős kollégával. Négy Pobjeda ?típusú gépkocsija volt a Volgán kívül a Biztosítónak, ezeket használták a fejesek, ha sürgetős intézni valójuk akadt.

Kövesnek 11-től a Pénzügyminisztériumban volt megbeszélése, utána a Tervhivatalba ment egyeztetni a keretszámokat, s Fodorné, aki jó titkárnő módra a vezér minden programját számon tartotta, úgy gondolta, hogy szükség lesz a kocsira, hiszen esett az eső, s hűvös szél fújt.

Lexi bácsi várta a vezért, s közben, hogy teljék az idő, felvette az előtte lévő asztalkáról a SZABAD NÉP-t, és beleolvasott. Hosszú vezércikk volt az első oldalon ezzel a címmel: ?Osztályharc a szocialista társadalomban?. Különösebben nem érdekelte a téma, már majdnem tovább lapozott, amikor megakadt a szeme az egyik, vastag betűvel szedett alcímen:
?A szocialista realizmus szerepe és jelentősége ?.
Hát ez meg mi fán terem? ? kérdezte magától. Mi a fity-fene az a ?szocialista realizmus??
A politika hidegen hagyta, a művészetek azonban módfelett érdekelték. Főleg a szépirodalom, és a festészet. A Madách gimnáziumban érettségizett humán-szakon, volt némi fogalma a művészeti irányzatokról, tudta, mi az, az impresszionizmus, az expresszionizmus, az avantgard, a realizmus és a többi áramlat, a dadaizmust is beleértve. Kíváncsian szánkózott a sorokon, hátha megtud valamit a szocialista realizmus mibenlétéről. Végigolvasta a cikket, nem igazán tudott meg semmi érdemlegeset. Volt ugyan rövid két sorban utalás arra, hogy a szocialista realizmus, a realizmusnak egy fejlettebb, tudományos foka, mert nem csak felvázolja a társadalmi problémákat, hanem a kivezető utat is megmutatja. Kivezető út a proletárforradalom, és a munkás-paraszt hatalom megteremtése, erről kell szólni, ezt kell sugallnia a műnek.

De, ha már itt tartunk, hogy a csodába sugalmazhat ilyesmit egy történelmi mű? Például az Antigone, a Quo Vadis. Vagy az Egri csillagok. Vagy a Fekete gyémántok, a Toldi, és a János vitéz? Hülyeség, mondta magában. A cikk egyébként inkább kormányprogramnak, vagy akciótervnek tűnt, mint irodalom-elméleti fejtegetésnek. Tudhatta volna előre, mi másról szólhat egy vezércikk a SZABAD NÉPBEN?

Átrágta magát rajta azért. Ösztönözni kell a jó irányú változásra a kulturális intézményeket: színházak, mozik, művelődési házak, serkenteni a könyvtárakat, kiadókat, iskolákat és a többi, és a többi. Agitáció először, másodszor és harmadszor. Legfontosabb dolog a társadalmi tudat formálása és a népnevelés.

Az ösztönzésről és a serkentésről baljós dolgok ugrottak be Lexi bácsi agyába. Mezőtúri unokatestvérét, Zsoltot, aki igazgató a helyi általános iskolában, gumibottal ösztönözték az államvédelmisek a Tanácsházán, hogy szabja szűkebbre az iskolai hittanoktatás időkeretét, János sógort Kálócon pedig pofonnal serkentgették a téeszcsé irodában a belépésre.
Eszébe jutott a vicc. Hol voltál komám, hogy ilyen dagadt a képed? Ankéton voltam. Ankéton? Igen. Agitáltak, hogy lépjek be a szövetkezetbe. Mondtam, hogy nem lépek be. Erre an?két pfont kaptam?
Volt egy másik vicc is. Ezt is csak suttogva mesélték egymásnak. Munkásgyűlés Csepelen. Az előadó mondja, csak mondja a vörös drapériával letakart pulpituson a szöveget: így a nagy Szovjetunió, úgy a nagy Szovjetunió, meg így pártunk és kormányunk, úgy pártunk és kormányunk. Megszólal hátul egy ember, éljen Rákosi. Dörgő taps. Éljen Rákosi, éljen Rákosi. Elül a lárma, a szónok folytatja, de megint megszólal az ember: éljen Rákosi. Ütemesen tapsol az egész csarnok. Rá-ko-si, Rá-ko-si. Háromszor ismétlődik meg a jelenet, végül a szónok odaszól: éljen Rákosi, igen, de más mondanivalója nincs az elvtársnak? Van, kérem, csak nem hagyják befejezni. Éljen Rákosi hat gyermekkel kétszáz forintból!

Lapozott.
Átfutotta a címeket. Átadtuk, felavattuk, végrehajtottuk, megelőztük, megvalósítottuk, elkezdődött, befejeződött. Csupa siker, csupa világra szóló nagy eredmény, minden vonalon. Világos. Rossz dolgok csak nyugaton történnek a rothadó kapitalizmusban. Sporthírek. Na, ez viszont tényleg érdekes. Válogatottunk vasárnap az NDK ellen lép pályára a Népstadionban. Sebes Gusztáv csapatot hirdetett. Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor játszanak. Ki kellene mennem erre a meccsre. Ki is megyek, határozta el. Letette az újságot, sóhajtott. Megnézte az óráját, háromnegyed tíz volt. Hátradőlt, becsukta a szemét. Jóságos, széles arcán a kemény, fekete borosták között megült a mosolynak egy halovány, derengő fénye. Felemelte pilláit. A vezér még sehol. A titkárnő mögött a falon felirat: NÁLUNK A MUNKA A BECSÜLET ÉS A DICSŐSÉG DOLGA. Lenin, Sztálin, Rákosi keretbe foglalt fényképei őrködtek minden betűn.

Nyílt az ajtó végre, s kilépett Köves elvtárs. Észrevette Lexi bácsit a sarokban, és halk udvarias hangon odaszólt: villamossal megyek, Lexi, nem kell ma az autó! Levette a fogasról az eső-kabátját, és az esernyőjét. Szabadság, majd jövök. Elment. Ment volna Lexi is a dolgára, az ajtóban azonban Csömörivel, a magas, testes, csont-kopasz (csak oldalt, a fülénél volt egy kevés, fekete haja) főkönyvelővel futott össze, majd? egymásnak ütköztek. Jaj, de jó, hogy itt találom, Lexikém. Ráér vasárnap? Mit csinál? Dósa Jenőnét és a gyerekeit kellene levinni Fonyódra az üdülőbe. Beszéltem a vezérrel, egyetért.
Lexi tűnődött, nem volt szándékában aprehendálni. Mondjuk, reggel hétkor, vagy legkésőbb nyolckor indulunk. Délután négyig lebonyolódik, naná, hogy le, és akkor még kiérek a Népstadionba. a meccsre.
-Jó ? mondta mosolyogva. ?Nagyon szívesen megyek. Mondja meg a fiatalasszonynak, hogy korán indulunk. Hétre, fél nyolcra legyenek készen, odaállok a ház elé a Szilva utcába a kocsival.