Reggel, mikor felkeltem,
nem értettem, de sejtettem,
mert szívemmel érzem,
hogy nem hiába kérdem.
Te vagy szívemnek rejteke,
de Te szívedbe rejtesz-e?
Te az enyém
az örökös remény,
mert nekem mindig az a jó,
ha Veled úszik az a hajó.
Ne mondd,
hogy itt a pont,
de mondd az igazt
és adjon vigaszt.
Tudom az életem szétszedem,
de nem úgy képzelem, hogy szétesem,
mikor agyamban feldereng neved,
mert életem kell élnem Veled.
Benned valósul meg létem
és ez tart majd féken.
Odáig jutok,
hogy futok.
Lánc életem valamikor feléled,
veled vagyok, hozzád elérek.
Majd eszmélek
és remélek,
hogy mi a jó és mi a szép,
nekem nemcsak egy egyszerű kép.
Rám vigyáznak,
bár néha Ők is hibáznak.
Festett képek, festett életek
ezek a jellemek de nekem kellenek.