HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47108

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-07-11

A stressz áldozatai vagyunk?

Szinte közhelynek számít, hogy felgyorsult világunkban milyen sok stresszhatás ér bennünket. Egy mai ember jóval több élmény részese lehet, mint évszázadokkal ezelőtt. Ez részben a tömegkommunikáció, részben a közlekedési eszközök fejlődésének köszönhető. Hírekkel, tudósításokkal bombáznak minden percben, a föld távoli pontján történt természeti katasztrófáról majdnem azonnal értesülhetünk ( hacsak el nem titkolják). Élőben nézhetjük végig polgárháborúk vérengzéseit, árvizeket, terroristák merényleteit. Manapság az utazás sem okoz gondot, repülőgépek segítségével gyorsan átszelhetjük az óceánokat. Azt hihetnénk, a technika ilyen mértékű fejlődése könnyebb életet biztosít számunkra. Valóban, a háztartási gépek, mosógép, porszívó, a különböző konyhai robotok jelentős mértékben csökkentették a házimunkára fordítandó időt és energiát. Kinek jutna eszébe a patakban kézzel dörgölni tisztára a szennyes ruhákat. Lehet, hogy a víztől csak még koszosabbak lennének, nem beszélve a mosószerek környezetszennyező hatásáról. Lakásunk rendben tartása, ételeink elkészítése sokkal egyszerűbbé vált. Rövidebb idő alatt jutunk el munkahelyeinkre, iskolába, alig látni olyan gyereket, akit ne valamelyik szülője vinné autóval. Egy nap leforgása alatt sokkal több emberrel találkozunk, mint a régebbi korok zárt közösségeiben.

Ennyi változás eredményeként boldogabbakká váltunk? Nem, a statisztikák azt mutatják, hogy egyre feszültebben, idegesebben éljük meg napjainkat.. A technikai fejlődés magával hozta a zajszint emelkedését. Bömböl a rádió, szól a zene, dudálnak az autók, dübörög a repülőgép, zakatolnak a gépek az üzemekben stb. Még az eldugott erdőbe is behatolnak a civilizáció hangjai. Ha nem is figyelünk oda, akkor is bekapcsolva tartjuk a tévét, háttérvillogása kiszűrődik az ablakokból az esti órákban. Jó az nekünk, ha nap mint nap látjuk a világ véres eseményeit, de tenni nem tudunk ellene? Jó az, ha látjuk, emberek ezrei mint vergődnek? Képes agyunk mindezt befogadni? Vagy egy idő múlva immúnissá válunk, és az afrikai éhező gyermekek látványa már semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk? Vannak olyan ismerőseim, akik tudatosan nem tartanak otthonukban tévét, mert elutasítják káros hatásai miatt. Félreértés ne essék, nem a televíziózás ellen kívánok szólni, magam is gyakran nézem, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tanuljunk meg válogatni a műsorok között, legyünk képesek szelektálni az információkat. Ha nem tesszük meg, agyunk spontán módon elvégzi helyettünk, de nem biztos, hogy a számunkra lényegeseket, pozitívakat helyezi el memóriánkban.

Említettem, hogy az utóbbi évtizedekben ismerőseink száma emelkedett. De vajon ők valóban ismerőseink? Mennyire ismerjük őket? Tudjuk, milyenek valójában? Tisztában vagyunk örömeikkel és bánataikkal? Ha bajban vannak, számíthatnak ránk vagy mi rájuk? Vagy csak elmegyünk egymás mellett, köszönünk, de személyes életünkbe már nem engedjük be őket? Az is elképzelhető, hogy idegesítenek állandó jelenlétükkel, és alig várjuk már, hogy megszabaduljunk tőlünk. Pedig az ember alapvetően közösségi lény, lételeme a kontaktus másokkal. Ha megfosztanának annak a lehetőségétől, hogy a többiekkel kapcsolatba kerüljünk, komoly pszichés károsodást szenvednénk. Természetesen kivételt képeznek némely rendkívüli képességekkel megáldott remeték.

Utoljára hagytam, pedig talán az egyik legfontosabb stresszforrásunk a munkahely. Életünk jelentős részét ott töltjük el, és egyáltalán nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzá. Szerencsés az az ember, akinek a hobbija a hivatása is egyben, de a többség kénytelen olyan munkát választani, ami jóval képességei alatt van, vagy alulfizetett. Gürizünk a létfenntartásért, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk, s már csak kínos kötelességet látunk az egészben, amit muszáj elvégeznünk, de közben a pokolba kívánjuk. Mindezt megnehezítheti egy akadékoskodó főnök és a rossz munkahelyi légkör.

A technika útját megállítani nem lehet. Nem is volna jó, hiszen mennyivel kényelmesebb bekapcsolni a termosztátot, mint tüzet csiholni. A járművek moraja és az élettel járó egyéb zajok velünk maradnak, akár akarjuk, akár nem. Az embereket nem kerülhetjük ki, pénzkeresetre pedig szükségünk van. Mit tegyünk hát? Kergessük magunkat az őrületbe? Nem, ez sehová sem vezetne, vagyis dehogyisnem: a zárt osztályra. Szerencsére vannak olyan relaxációs technikák, meditációk, vagy akár az autogén tréning, amik segítenek abban, hogy úrrá legyünk kétségeinken, és zaklatott idegeinket megnyugtassuk, feszült izmainkat ellazítsuk. Rajtunk múlik, hogy az elkerülhetetlenben is próbáljuk felfedezni a szépséget, ezáltal áldássá vagy átokká tenni számunkra. Ne feledjük, a kés ölhet, de gyógyító eszközzé is válhat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2013-02-12 19:57:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

Sok igazság van abban amit írtál. Szelektálni kell az információkat. A saját érdekünkben amennyire lehetséges. Nagyon jó cikknek gondolom.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-05-18 10:13:31

Köszönöm, kedves Könyves.
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2009-05-16 23:09:51

Okos írás, jól megfogalmazva.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-14 09:46:35

válasz Jessie T Laurence (2008-01-13 18:54:37) üzenetére
Köszönöm Jessie, örülök, hogy tetszik. Az iskola is valóban nagy stresszforrás lehet, talán majd egy legközelebbi cikkben írok róla.
Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
Időpont: 2008-01-13 18:54:37

Kedves Rozália!
Őszintén szólva nekem hosszú évekig megkeserítette a stressz az életem, de még sosem gondolkoztam azon, hogy mi válthatja ki. Pontosabban mindig is az iskolát hibáztattam. Eszembe se jutott volna például a technikára és a túlzott zajra, mint srtesszt kiváltó tényezőkre gondolni, főleg nem a túl sok ismerősre. Pedig most, hogy belegondolok, ezek is közrejátszanak. Egy szóval nagyon tetszik, amit olvastam. Bár azt furcsállom, hogy az iskolai követelmények okozta stresszről nem esik szó. De amúgy tényleg nagyon tetszett, kiváltképp az, hogy lehetséges megoldások is szóba jönnek :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-24 10:59:06

Kedves Wryan!
Igen, azt hiszem, igazad van, és rajtunk szülőkön is sok minden múlik.
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-16 20:02:19

Kedves Rozália!
A kisgyermeknél - merek róluk véleményt mondani, négy gyermekem van -, korától függően eleinte az egységtudatból fakadó egocentrikusság okozza a hatalmaskodás látszatát, később a határainak próbálgatása, még később annak bizonyítása, hogy ő is jó valamire - szülői elvárás függvényében -, bármi áron. Persze, ez csak az én véleményem.
Amennyiben hiszel a reinkarnációban, úgy az előző hozzászólásomba a gyermek is beletartozik, öntudatlanul.
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-16 10:14:54

Szia Wryan!
Nem tudom, hogy alapvető mozgatórugó-e vagy félelem szüli a hatalomvágyat, ezen még nem gondolkoztam, mindenesetre már az egész kicsi gyermekben felfedezhető és nagyon megkeserítheti az életünket. Abban viszont egyetértek veled, hogy sok jó módszer áll rendelkezésünkre, amivel közérzetünkön javíthatunk.
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-15 19:48:08

Kedves Rozália!
dreamwolffal vitába szállnék írásod felett. Az embernek nem alapvető mozgatórugója a hatalomvágy, az csak a félelem egyik, igen kellemetlen megnyilvánulása. Sok van neki. Ha viszont vmilyen alternatív módszerrel javítunk közérzetén, félelme is csillapul.
üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-15 10:30:43

Szia Artur!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Selye János szerint létezik az ún. pozitív stressz is. Amikor vészhelyzet van, pl. az állatvilágban egy ellenséges állat közelít egy másik felé, akkor a megtámadott szervezete stresszes állapotba kerül, és vagy védekezik, vagy elszalad. Ez a túlélést szolgálja. Embernél is szükséges egy minimális stressz a cselekvéshez. A baj akkor kezdődik, ha tartóssá válik, és ural minket.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-07-14 20:51:43

Szia!
A stresszt jóra is fel lehet használni. Ellene a kevés eszköz egyike, ha írunk, kiírunk magunkból mindent, amit okoz...szerintem. A cikked nagyon jól sikerült.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-12 10:11:31

Kedves Dreamwolf!
Köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtetted véleményedet. Igazad van, a stressz ellen valóban kevés eszközünk van, mégis úgy gondolom, nem szabad, hogy teljesen a hatalmába kerítsen.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-07-12 10:09:00

Kedves Wryan!
Köszönöm szépen hozzászólásodat.
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-07-11 16:59:35

Kedves Rozália!
Nagyon jól felépített írás. Tetszik, hogy nem csupán lefested a problémákat, nem csap a gondokkal foglalkozol, de megoldásokat is felkínálsz.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)