Steven Spielberg új filmjére mi magyarok is büszkék lehetünk, hisz több jelentet Budapesten vettek fel.
A film az izraeli sportolók elleni terrortámadás megbosszulását feladatul kapó izraeli ügynököket ismerjük meg. A különleges egység tagjainak 11 palesztin terroristát kell megölniük.
A színészek között található Guri Weinberg, aki saját, meggyilkolt apját alakítja, és az események idején 1 hónapos volt.
A film fogadtatása elég vegyes, mivel az akciót hivatalosan sosem ismerték el.
A XX. téli olimpia a nyakunkon, mögöttünk nem is olyan régen a magyar rendezés ötlete. De mi lesz több, mint harminc év múlva egy jó állapotban lévő stadionnal?
A müncheni játékokon 8000 sportoló vett részt, 122 országból. A magyarok 6 aranyéremmel, 13 ezüst- és 16 bronzmedáliával tértek haza. Az országok közti nem hivatalos pontversenyt a Szovjetunió nyerte meg, az Egyesült Államok és az NDK előtt. A mieink a 8. helyen zártak. A németek 1972 millió márkát kötöttek az ötkarikás játékok megrendezésére.
A mai napig fontos turistalátványosság az Olimpia Park, a Torony és a jellegzetes sátorok. A sportélet azonban visszaszorult egy kissé, mikor átadták a világbajnokság egyik stadionját, az Allianz Arénát. Ide költözött hát mindkét futballcsapat, a Bayern München és a TSV 1860 München. Ezzel az Olimpiai Stadion gyakorlatilag kihalt.
Karácsonykor jártam ott, a helyzet egyrészről vicces, másrészről siralmas volt. Előzőleg elzarándokoltunk a VB stadionhoz, hogy a jó sok gyaloglás után közelebbről is megnézhessük. (A kapukig mehettünk - ez a későbbiekben jelentőséget kap.)
Miután leszurkoltuk a belépőt, besétáltunk a stadionba. Azt vártam, hogy majd megcsap valami a régi nagy sportesemények hangulatából, de nem. Elindultam a lelátó tetején körbe, míg a VIP - páholy mögé jutottam. Az elhagyatott fémdoboz - ha még nem említettem volna, öcsémmel ketten voltunk csak bent - hátára mindenféle aláírások, hajrá... -k kerültek. Itt már kezdett bizseregni valami. Annyira, hogy végül én is felvéstem a nevem és a dátumot. Kicsit jobb kedvvel mentem tovább majd megláttam odalenn, a pálya közepén az öcsémet. Hívott, hogy menjek le, sőt azt is megmutatta, hol nincs már meg a látogatók távoltartására szolgáló szalag. A lelátón lefele igyekezve a sajtórészleget is megjártam. Kicsit arrébb fémes fényű papírfecnik (na, meg egyéb szemét mindenhol), a legutóbbi meccs, a bajnoki győzelem maradványai. Végül leértem, fényképezkedtünk, majd elindultam körbe a 400-ason. Én is körbemehettem ott, ahol az a 8000... Felemelő érzés. Öcsém a hóba a pálya közepére rajzolta, hogy FTC, és nagyon boldog volt.
Az U-Bahnon ülve visszanéztem a képeket. Mennyire nem törődnek a régi jó stadionnal! A sátrakat folyamatosan újítják fel, de minek? Az Aréna lett az új büszkeség, az elsőszámú szimbólum. Kár. Szerintem egy - akármilyen régi - olimpia azért nagyobb dolog.
Erre költöttek akkor 1972 millió márkát? Hogy 33 év múlva leselejtezzék? Nem lehetne másra használni, mint az enyészetnek adni?
Azt elismerem, hogy tél volt. De nyári szemét van a lelátón, s csak a futópályára rakták le a hóvédelmi lapokat. Senkit sem zavart mit csinálunk mi ott.
Csak reménykedni tudok benne, hogy a németek precizitása nem engedi veszendőbe menni ezt a sporttörténelmi épületet. A falu gondját is megoldották, a lakásokat a játékok után meg lehetett venni. Szurkolok nekik.