HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48532

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-07-16

Tyr a múlt harcosa 4

4. fejezet
Az átoktábla

Néhány nap múlva egy régészcsoport érkezett a városba, hogy feltárjanak egy viking kori települést. Antonia megmutatta a megkezdett ásatásokat Tyr-nek. A férfi nem a lányra figyelt, mert megérzett valami rosszat a területen.
- Gyere, menjünk! -fordult el.
- Nem érdekel mi maradt a te világodból?
-Nem. Gyere!
A lány aggódva nézett a férfira, aki két lépés közt hirtelen megmerevedett, és visszafordult. Az egyik régész egy nagy követ emelt fel, s kivett alóla valamit. Tyr rögtön érezte a gonosz kisugárzást, ami a régész kezében lévő tárgyból eredt. A hatás nem maradt el. Tyr először a mellkasához, majd a torkához kapott, s fél térdre esett, kapkodva szedte a levegőt, és szabad kezével, mellyel megtámasztotta magát, belemarkolt a földbe.
- Tyr! Jól vagy?- térdelt mellé a lány aggódva. A férfi nehezen fordította felé a fejét. Arcának látványa igen megrémítette a lányt. Sápadt volt, de ennek ellenére mégis sötét és vad volt az arckifejezése, és a szemében ott lobogott egy furcsa fény, amit Antonia ezelőtt még sose látott emberi szemben. Leginkább egy vadállat pillantására hasonlított, amely ölni készül.
-El!- suttogta az isten nagy nehezen. Hangja rekedt volt, és mélyebb a szokásosnál. Közben teste görcsbe rándult, és reszketni kezdett. Antonia rémülten és aggódva figyelte a férfit, akinek jobbja lassan és bizonytalanul ráfonódott kardjának markolatára. Ám a régész ekkor becsavarta egy rongyba a táblát és eltette az egyik ládába. Tyr is kezdett megnyugodni. Abba hagyta a reszketést, és kezdte normálisan szedni a levegőt. A lány aggódva nézett rá, majd megemelte a férfi állát, hogy a szemébe nézhessen. Érezte, hogy leizzadt.
- Rendben vagy?
- Azt hiszem. Ne haragudj, hogy rád ijesztettem.
- Állj föl! Gyere, segítek.
Azzal belekarolt, és felsegítette. Tyr mikor talpon volt, kicsit megingott, de a lány megtámasztotta. Arrább vitte az ásatástól, majd leültek a közelben lévő nagy kövekre, melyek egymás mellett álltak. Antonia kinyitotta a táskáját, és onnan egy üveg ásványvizet húzott elő, amit megbontott, s átnyújtotta a férfinak.
- Igyál!- mondta csendesen. Tyr átvette az üveget, és egy húzásra kiitta a felét, majd visszaadta. A lány eltette az üveget, majd megkérdezte:
- Mi a nyavalya volt ez? Mi a csudát hoztak ezek a felszínre?
- Egy gonoszsággal és fájdalommal teli átoktáblát.- hangzott Tyr színtelen hangja.
- Egy átoktáblát? De hát az nem árthat!
- De, hisz te is láttad, mennyire megkínzott. Aki íratta borzalmasan szenvedett.
- Mitől?
- Azt hiszem nő volt a dologban, olyasmit éreztem, mintha szerelmi bánatban szenvedtem volna. Amikor a kardom markolatára tettem a kezem, ölni tudtam volna. Vakon, és azt hiszem, bárkit.
- Akkor, aki írta nagyon szerelmes lehetett, és képtelen volt elviselni a kedvese elvesztését bárhogy történt is a dolog. De hogyan élhet még most is az átok? Nem teljesült?
- Előfordulhat, vagy lehet, hogy az utódokat is meg akarták rontani vele:
- Ezt hogy érted?
- Nos az ilyen átoktáblákat általában bedobták egy kútba, hogy eljusson az alvilágba. Ha az Alvilág Urának a kezébe jutott, utasította a szolgáit, hogy teljesítsék a táblán lévő kívánságot. Ha az illetőnek az volt a kívánsága, hogy ne csak a kiszemelt célpontot, hanem az utódokat is kísértse, akkor beleköltöztek a táblába, s várták, hogy eljöjjön az ő idejük, amikor munkához láthatnak.
- És mi van akkor, ha megtalálták idegenek a táblát, és megmutatták olyannak, aki érti a rajta lévő jeleket?
- Akkor összetörték a táblát, és visszaűzték a démonokat az alvilágba, majd megtisztították a helyet.
- Értem. Vajon ki lehetett a célpont?
- Nem tudom, de ha rosszul lettem ettől a táblától, akkor még most is benne vannak a démonok, és hamarosan elkezdik keresni az áldozatot. Biztos, hogy az áll rajta, hogy gyötörjék meg a célszemély utódjait is.
- Lehetséges. Mondd csak mindig ennyire rosszul voltál, ha érezted a gonoszságot?
- Ez nekem is új volt, mert régebben nem viselt meg sose, mert hidegen hagytak az emberi érzések. Bár az is lehet, hogy valamelyik rúna az oka.
- Rúna?
- Igen. Mikor volt a Ragnarök, és túléltem, valaki megkért, hogy ne engedjem elpusztulni a nekünk halhatatlanságot, és örök fiatalságot adó aranyalmákat. Nem tudtam akkor jobbat kitalálni, megettem őket, mivel szorított az idő, és nem akartam, hogy a tűzóriások rám leljenek. Ekkor történt a váratlan fordulat: megkaptam az Ansuzt, a Kenazt, a Hangalazt és a Vunjót. Ismered a rúnáinkat?
- Igen, folytasd csak nyugodtan.
- Nincs tovább! Megkaptam, majd itt kötöttem ki, és most itt beszélgetek veled.
- Mondd csak, vannak olyan rúnák, melyekkel vissza lehet űzni a démonokat az Alvilágba?
- Nem tudom. Ezt Odintól kéne megkérdezni, de én nem vagyok ő, hogy értsem a rúnákat, ahogy a varázsláshoz és a különféle szemfényvesztéshez sem értek.
- Kár, hogy én sem értek a szellemidézéshez. Akkor megkérdezhetnénk.
- Na gyerünk, menjünk-állt fel a férfi.
- Jól vagy?
- Semmi bajom. Menjünk haza.
- Rendben.- állt fel a lány is.
Belekarolt az istenbe, s elindultak.
- Mi van? Attól tartasz, hogy nem állok még biztosan a lábamon?
- Zavar?
- Igen.
- Bocs.- mondta csendesen, és elhúzta a kezét.
Némán ballagtak egymás mellett, majd a férfi megkérdezte:
- Tulajonképpen mire jók ezek az ásatások?
- Arra, hogy bemutassák egy nép régi kultúráját, és megismerhessék az emberek egy adott nép régi életvitelét és szokásait.
- És hol tárolják ezeket a kiásott dolgokat?
- Egy nagy házban, amit mi múzeumnak nevezünk. Ott aztán sok mindent találhatsz a te idődből, mert itt virágzott az ősök kultúrája, és sok mindent találtak már itt. Ha akarod, holnap elvihetlek a múzeumba, aztán a saját szemeddel is megnézheted, mi maradt meg.
- Jó. Szeretném megnézni.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Mikor hazaértek a lány azt javasolta a férfinak, hogy próbáljon meg pihenni egy kicsit, amit ő elfogadott. Késő délután volt mikor felébredt, s lement a konyhában vacsorát főző Antoniához.
- Szia! Kialudtad magad?
- Igen. Szeretnék tudni valamit.
- Micsodát?
- Mit csinálnak a múzeumban lévő tárgyakkal?
- Hát a bevitt leleteket megtisztítják, másolatot készítenek róla, majd ezeket kiállítják.
- Miért nem az eredetit állítják ki?
- Mert túl törékeny. Ha kiteszik mindenféle olyan dolognak, ami évszázadokig vagy ezredekig nem érte, akkor lehet, hogy ártanak neki.
- Értem.
Másnap elmentek a múzeumba, ahol Tyr megnézhette a különböző jó állapotban maradt viking hajókat, és más efféléket. Egy tárolónál voltak, ahol rúnákkal televésett táblákat tartottak, és Tyr olvasni kezdte a táblákat.
- Na mi van ráírva?- érdeklődött Antonia.
- Ezt nem olvashatom vissza:
- Miért?
- Mert magánügy. Gondolom, a magánügyeidet tartalmazó leveleket se szereted hangosan felolvasni.
- Ez igaz, de azért elmondhatnád a lényeget.
- Egy családi konfliktusban kérnek segítséget.
És ez a mellette lévő?
Tyr végigolvasta, majd elnéző jóindulattal csóválta meg a fejét.
- Na?
- Szerelmes vers.- nézett mosolyogva a lányra.
- Milyen romantikus. Biztos nagyon szerethette a hölgyet az illető úriember, ha szerelmes verset írt hozzá.
- Az biztos.
- Maga el tudja olvasni a rúnákat?- hallatszott hirtelen a két ember háta mögül. Tyr összerándult, majd egy villámgyors mozdulattal megpördült a tengelye körül, és haragosan nézett az előtte álló 170 cm magas, fekete hajú, zöld szemű, huszonegynehány éves lányra.
- Ki maga?- mordult fel.
- A nevem Tina König és régész vagyok. Önökben kit tisztelhetek?
- Én Antonia Eriksson vagyok, ő, pedig a nagybátyám Richard.
- Örvendek.- nyújott kezet Tina.
- Mi is.- viszonozta a mozdulatot Antonia, ám Tyr nem mozdult, hanem gyanakodva figyelte a lányt.
- Ön tudós.- fordult Tyr felé a nő.
- Nem, csak érdeklődöm a viking kultúra iránt- mondta Tyr.
- Akkor honnan tudja, mi van a táblára írva?
- Amit mondtam, az csak kitaláció volt az unokahúgomnak.
- Akkor tévedtem, elnézést. Viszlát.
- Viszlát.
Tyr haragosan nézett a lány után, aki eltűnt a múzeum forgatagában.
- Indulás!- vágta oda a lánynak, majd sietős léptekkel elindult a kijárat felé. Antonia futva követte, de csak az utcán érte utol.
- Tyr! Várj!- kiáltotta.
A férfi azonban úgy tett, mint aki nem hallotta volna, pedig hallotta. Nem lassított és nem is állt meg. Végül a lány nehezen beérte, és elé állt, így a férfi is megállt.
- Ne haragudj, én vagyok a hibás! Nem lett volna szabad kérdezősködnöm.
Tyr nem felelt.
- Nagyon dühös vagy?- nézett a lány könyörgően a férfi szemébe. Az isten úgy nézett a lányra mintha most látná életében először.
Szigorú nézésű szemeit egy vesébe látó pillantással Antonia arcára szegezte, aki szintén a másik arcát fürkészte és várta a választ. Belenézett a férfi szemeibe, de ott csak a sötétséget láthatta, s az arcáról sem olvasott le semmiféle érzelmet vagy gondolatot. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg a férfi megszólalt.
- Nem. Örülök, hogy óvatos voltam, és csak a vers lényegét mondtam el neked, mert akkor az a kis tudóspalánta tényleg gyanút fogott volna. Na de indulás haza! Bolond voltam, hogy nem gondoltam a tudósokkal, akiktől nyilván hemzseg az az átkozott múzeum!
Kikerülte a lányt, és ment, de mostmár lassabban. A lány is elindult a férfi után. A muzeumben ez alatt kicsomagolták a napi "zsákmányt", melyben ott volt az átoktábla is. Bőségesen találtak mindenféle cserepeket, kardokat, néhány ruhafoszlányt, és más efféle darabot. Tina szeme azonnal megakadt a táblán, és ő kezdte el vizsgálni. Órákat vett igénybe, amíg megtisztította, és nehezen tudta kibogozni a rajta lévő rúnákat, mivel igen rossz állapotban volt. Közben beesteledett, a látogatási idő is lejárt, és a fáradt turisták, tudósok, múzeumi dolgozók hazaindultak. Egyedül Tina maradt benn, mivel épp ekkorra végzett a tábla tisztításával, s szerette volna elkezdeni a megfejtését is. Agyában közben az Antonia által Richard Erikssonnak titulált Tyr járt.
"Ki lehet ez a szigorú nézésű pasas, és mit tud a rúnákról? Érzem, hogy valamit titkol előttem! De vajon mit?"- tűnődött.
De aztán elvetette a kérdést, és minden figyelmét a táblának szentelte. Ám alig kezdett hozzá, a tábla a kezei közt kelt életre. A lány ledobta a kezei közt átforrósodott táblát, és elugrott tőle.
- Mi a nyavalya ez?- rémült meg.
Ijedten nézte, ahogy a tábla felemelkedik az asztalról, majd a rúnákkal tele írt lapjával a lány felé fordul. Egy fehér fénysugár bújt ki belőle, ami a következő pillanatban belecsapódott a lány mellkasába. Tina felsikoltott a fájdalomtól, mivel úgy érezte, mintha ezer voltos árammal vágtak volna végig a testén. Összegörnyedt, majd ájultan hullt a padlóra, és nem mozdult onnan. Szegény lány nem is sejtette, hogy innentől a táblába költözött démonok játékszerévé, és testgazdájává vált.
Ez alatt Antonia és Tyr épp a vacsorájukat költötték el.
- Figyelj csak, Tyr! Kérdezhetek tőled valamit?- nézett fel a tányérjából a lány.
- Csak nyugodtan.
- Nem haragszol, hogy a kis tudós előtt a bácsikámnak tituláltalak, és átkereszteltelek?
- Nem haragszom. - hangzott a válasz és a férfi folytatta az evést.
Tíz perc múlva befejezték, és kényelmesen hátradőltek a székükben, és élvezték a jóllakottság érzését.
- Ez a vacsora remek volt.- mondta Tyr csukott szemmel.
- Örülök, hogy ízlett.
- Mondd csak, igaz, amit erről a nagybácsiról állítottál?
- Igen, hozzátéve, hogy már öt éve halott.
- Sajnálom. Mi volt a foglakozása?
- Katona volt. Egy gyönyörű helyen szolgált, amikor megölte az ellenséges lázadó had. Nem akarsz személyazonosságot?
- Ez mit jelent?
- Azt hogy papírjaid vannak róla, hogy az vagy, akinek mondod magad.
- Talán igazolnám, hogy egy régi világ istene vagyok?
- Azt nem, viszont felvehetnéd a nagybátyám személyazonosságát.
- Miért tenném?
- Mert manapság papírok nélkül nem vagy senki. Nem is létezel.
- Én elvileg már 2000 éve nem létezem.
- De csak elvileg, gyakorlatilag nem.
- A nagybátyádnak van családja?
- Van.
- És mit szólnának, ha volna egy ember, aki az adataival mászkál, és a nevét használja?
- Semmit, mivel tudják, hogy halott, és az Eriksson név nem olyan ritka név, ahogy a Richard sem.
- Tehát nem gyanítanának semmit?
- Nem.
- Szeretném látni, hogy nézett ki.
- Rendben.
Antonia kiment a nappaliba, és egy fotóval tért vissza amit átadott Tyr-nek. A kép egy Tyr-rel megegyező magasságú, 30 éves, szőke, kék szemű férfit ábrázolt. Katonai egyenruhát viselt, mellette, pedig Antonia állt.
- Hasonlít.- bólintott az isten.
- Akkor akarod a személyazonosságát?
- Persze.
- Jó. Holnap elmegyünk a hivatalba és elkészíttetjük a szükséges dolgokat.
Így is lett. Tyr három hét múlva kapta kézhez a papírokat, és innentől kezdve márcsak Antoniának volt Tyr, a világ előtt, pedig Richard Eriksson. Lassan azonban a lánnyal való viszonya is kezdett megváltozni. Kezdett bízni a lányban, és elmélyült a barátságuk. Ám nem is sejtették, hogy hamarosan véget ér a nyugalmuk, mert egy veszélyes ellenfél bukkan elő a jövő homályából.















Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:13:37

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Savanyú képpel... címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Elhagyott helyek: "ég" címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fogságban című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Rózsáink címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kifogytam címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Zsófi elment címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)