Sötét van,
s az apró csillagok odafenn az égen,
fényessé teszik az éjszakát egészen.

Kedves kis...
lábnyomok rajzolódnak a homokban,
karod szorítását érzem még nyomokban.

És nézd...
oly messze vagyok Tőled,... nincs itt egy lélek sem,
idegen világban így,... csak nehezen létezem.

Igen...
napról napra az űr egyre nagyobb bennem,
még sírva üvölt érted, magányos lelkem.

S most...
égre emelt tekintettel várom, csak egyre,
mikor érkezik el újra a boldogság perce.

Hamarosan...
mikor a vágy a távolban többé már nem éget
mert bárhol vagy...- még álmodban is - utol ér a végzet,
s szédült erejével minket megint arra késztet,
hogy ölelj meg engem, és én öleljelek Téged...