elragad valami furcsa tűz
elűz minden tettetett
erőltetett nyugalmat
és a hatalmat amivel elfedem
feltörő érzéseim

az az égető érzés
már születésem óta perzsel
pusztít és kínoz
hordozom
mint szégyellt titkot
mint rejtett kincset
amit óvni kell
ne tudjon róla senki
ne lássa
ne érezze más

de kicsi a hely
amit egy test kínál
a pusztító tűzviharnak
hazudtam hát többnyire magamnak
nem tűz az ami nyaldossa szívem
nem parazsa égeti át néha a bőröm
dehogy!
én csupán egy álmodozó vagyok

hogy könnyebb legyen
verseket engedek megszületni
pedig úgy érzem
ez szinte semmi
kiengedem a füstöt
de ezzel nem oltom
csak szítom a parázsló üszköt
és fellobban folyton a zsarát
mindig újra érzem
lelkem lobogó tüzének égető parazsát

néha kicsaptak belőlem
körül öleltek a lángok
de mindig kéznél van a ráció
amit ha kell önmagamra zárok

azonban lassan így is eléget
hamarosan tűz leszek csupán
ha nem engedem hogy a táncoló fényvarázslatok
velem utazzanak életem hétköznapi vonatán