Az indulás percei

Történetünk, egy szokványosnak induló nyaraláson kezdődik, mikor is, a Tót család, induláshoz készülődött. Anya rohangálva pakolja össze, a még hiányzó felszereléseket, Apa a kocsit bütyköli, és hurcolkodik, Balázs, pediglen még mindig a fürdőszobában "szépítkezik".
Főhősnőnk, pedig az igazak állmát alussza, a paplanja alatt. De már nem sokáig:
- Kicsim, kelj föl, indulnunk kell. - mondta Anya, nem túl hatásosan.
- Mmmm. - hangzott a válasz, miközben Zsu átfordult a másik oldalára.

- Drágám, - kiabált Apa, nem véletlenül. - kijönnél egy kicsit???
- Mindjárt, csak felkeltem Zsuzsit. - kiabált vissza, hiszen eltökélt szándéka volt, Zsu felkeltése...
- Drágám, ez nem várhat addig...
- Csak egy percet kérek, mindjárt fel kell.
- Ha még egyszer kiabálsz, én nem tudom, hogy mit csinálok veled... - nyűgösködött.
- Már fent is van. - kiabált megint Anya.
- Váá!!! - hát itt senki nem tudja magát visszafogni??? - értetlenkedett Zsu.

- Balázs, igyekezz már, más is szeretne fürödni. - támaszkodott neki a falnak Zsu.
- Mindjárt kész vagyok, már csak pár húzás a borotvával... - mondta Balázs a nővérének, felvázolva a tényeket.
- Mit borotválsz, ha még csak 10 éves vagy, még borostád sincsen. - kérdezte Zsu öccsétől érdeklődve.
- Te nem vagy férfi, így nem tudhatod, hogy mikor van borostám, és mikor nincs. - felelte Balázs, a számára értetlen kérdésre, a részére értelmesnek tűnő választ.
- Ok. - nyugodott bele Zsu, öccse hóbortjába. - Készen vagy már???
- Igen. - nyitotta ki Balázs a fürdő ajtaját. - Mehetsz fürödni.
- Köszi. - Zsu felállt, és bement a fürdőszobába.
Zsu elővette a fogkeféjét, vagyis elővette volna, ha nem látta volna meg a szemetesbe dobva. Lenyúlt, a csap alatt lévő szekrénybe, egy új fogkeféért, és még egy fogkrémet is vett, a biztonság kedvéért. Még, jó, hogy vett elő, mert az kifogyva vigyorgott rá, a pipere szekrényből. Fogmosás közben elkezdte keresgélni, a festékét, nem túl nagy sikerrel...
- Anya!!! - kiabált Zsu, a fürdőszoba ajtóból.
- Mi az, Kicsim?
- Nem találom, a sminkemet!!!
- Megnézted már a pipere szekrényben?
- Igen!!!
- Hátra is elnéztél?
- Igen!!!
- A szobádban kerested már?
- Igen!!!
- Akkor nem tudom, hogy hól lehet.
- Én sejtem, biztos, megint Balázs tette el valahova...
- Ez így nem igaz. - mondta Balázs, gúnyosan.
- Akkor, hogy igaz???
- Így: "Lehet, hogy Balázs, odébb tette, mert nem fért el tőle, a fürdőben."
- Hova tetted???
- Csak ahova valók.
- Hova tetted?
- Kidobtam az ablakon.
- De hisz azok a sminkjeim...
- Minek az neked, azok nélkül is elég ronda vagy.
- Megöllek, te kis...
- Na de Zsuzsi, ne bántsd az öcsédet, és igyekezz, mert mindjárt indulunk, Apátok 10 - kor már az autópályán akar lenni, és délre oda kell érnünk a Nagyihoz, vár minket ebédre.
- Majd a kocsiban megkapod a magadét...
- Húú, de félek... Reszket, minden porcikám...
- Igyekezz Zsuzsi, már háromnegyed 10 van. - mondta Anya, és beterelte Zsu - t a szobájába, hogy öltözzön fel. - Balázs, menj segíteni Apádnak, bepakolni a kocsiba.
- Na, de Anya, miért pont én???
- Mert Te vagy a férfi a háznál.
- Ha ő férfi, akkor én egy kurtizán vagyok. - mondta Zsu, kilépve, a szobájából.
- Hát ez gyors volt, kislányom.
- Mennyek még vissza???
- Ne szemtelenkedj Anyáddal.
- Anya, mi az a kurtizán?
- Ha férfi lennél, tudnád.
- Zsuzsi, ne piszkáld az öcsédet.
- Anya, mi az a kurtizán?
- Ezzel még ráérsz foglalkozni.
- Gyertek, indulnunk kell. - kiabált Apa a földszintről.
- Én ülök Apa mellé. - kiabálta Zsu és Balázs, egyszerre, torkuk szakadtából.
- Anyátok ül az első ülésre, nektek hátra kell ülnötök. - mondta Apa, mint ha, egy étteremben rendelt volna vacsorát.
- Na, de Apa, nem teheted ezt velem, nem ülhetek hátul, így nem tudom gyakorolni, a szemezés művészetét. - mondta Zsu, könnyes szemekkel.
- Ráérsz Te még arra. - motyogta Apa, kinyitva Zsunak a hátsó ajtót. - melyik oldalt szeretnél ülni?
- Anya mögött. - válaszolta Zsu.
- Én akarok, az ablak mellett ülni. - akadékoskodott Balázs.
- Sajnálom, de én ide már beültem. - huppant le Zsu, a hátsó ülésre.
- Ne butáskodj, Balázskám, a másik oldalt is van ablak. - vigyorgott Apa.
- De akkor balra kell fordulni, és Én jobbra szeretek. - motyogta Balázs, a 30 perce leborotvált bajsza alatt.
- Nekem pedig, nem tesz jót, ha balra fordulok, mert akkor nem látszik, az arcom szépsége. - magyarázta Zsu.
- Gyere Balázs, majd félúton cseréltek, úgy is meg kell állni a Nagyinál. - mondta Apa, átkísérve Balázst, a túloldalra.
- Melinda, gyere, már csak rád várunk. - kiabált Apa, Anyának.
- Megyek már Árpikám, megyek már. - kiabált vissza Anya az ajtóból, egy hatalmas retiküllel a hona alatt zárta be az ajtót.
- Csak tudnám, hogy nem szakad le tőle a karja. - motyogott Zsu az orra alatt.
- Már megedződött, mikor megismertem, már akkor is ekkora retikülökkel járkált. - suttogta Apa, nehogy Anya meghalja.
- Te jó ég. - engedte ki a hangját Balázs. - Akkor nem is andalogtatok, a főutcán, egymást átölelve??? - érdeklődött tovább Balázs.
- Ez nem rátok tartozik, Én sem avatkozok bele, a szerelmi életetekbe...
- Mehetünk. - vigyorgott Anya, mint ha semmi sem történt.
Végre elindult a Tót család, az első állomásuk felé, a Nagyihoz, ebédre...