Csillagok ezrei ragyognak fent az égen,
Nézem őket esténként, s álmodozom.
Régen, mi is választottunk két fényeset,
Te voltál az egyik, s mellette én a másik.

Összebújva, ölelkezve nézegettük őket,
Izzó, fénylő szemekkel kémlelve az eget.
Szemünk íriszében ott ragyogott a fény,
S ezernyi apró csillag tekintett le ránk.

Eljátszva a gondolattal nézegetem őket,
Vajon meglelem-e még azt a két fénylőt.
Elmélázva, tétován pásztázom az eget
Kereslek csillagom, s mond hol a másik?

Merre járhat, s meglelem e valaha őt,
Tudod, azt a csillagot, azt a fénylőt.
Mely fényesebb volt talán mindegyiknél,
S ragyogása ma is felmelegítené a lelkem.