HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-08-11

Havasi gyopár 23.

Egerészett Csetényi Barna, rögtön rájöttem. Én voltam az egér, ő a macska. Kénye-kedve szerint játszott velem, kicsalogatott a lyukból, rám vicsorgott és visszakergetett. Mert ugyan mire lehet magyarázni, hogy először elmeséli szépen, hogyan határozta el magát Szemerédi János, aztán pedig beadagolja, hogy barátja a szándékáról a könyvtárbéli beszélgetésig nem tudott. Sok bizonytalanság volt már a kezdet kezdetén is, csak emlékeztetni szeretném az olvasót Eta néni meséjére, a fényképre, amit megmutatott és amelyikről nem lehetett tudni, kit ábrázol, Házmester Katit-e, vagy ama "szégyentelent", és a bizonytalanságok fokozódtak, mióta Csetényi Barnával összeismerkedtem. Soha nem bírtam elmenni rajta: többet tud-e annál, amit előad, vagy jóval kevesebbet, s azt a keveset színezi?
A legjobb taktikának azt tartottam, ha nem szólok közbe, nem kérdezek vissza. Mondja csak mindenki a magáét, és én aztán a végén összerakva a mendemondákat kisikerítek belőle egy kerek valamit az én szájam íze szerint. Elvégre regényt írok, -figyelmeztettem magam századjára, -s ha ez így van, márpedig kétségkívül így van, akkor teljesen mindegy, miket hord össze Eta néni és a többi lakó /majd később látni fogják, nem tartóztatták meg magukat, nem fogták vissza a fantáziájukat!/ és miket regél Csetényi Barna, az egyedüli fontos az, hogy én, az író mit hámozok ki belőle.

-Ha nem ültem volna szilárdan a fenekemen, ettől a közléstől biztos seggre estem volna, -vigyorgott Csetényi Barna. Mert hát nekem akkor az is új volt, hogy a János odáig jutott, hogy Kassai Karolinán gondolkodik. De ez még semmi nem volt ahhoz képest, hogy kiderült, templomba jár Vadmacska és Szemerédi János oda akar elmenni, /vagyis a templomba!/ -hogy meglesse!
Kíváncsi arra mi történt?
Meséljem tovább?


12.


Advent harmadik vasárnapja volt az a vasárnap, amikor Szemerédi János felkerekedett, hogy ő bizony elmegy Kassai Karolina kedvéért szentmisére a kicsi, budai kápolnába. Fagyos, szürke, semmilyen idő volt, nem lehetett tudni később kiderül-e, vagy elkezd esni a hó. A Nemzeti Színház előtt ült fel a hatos villamosra, negyed tizenkettőkor és leszállt a Moszkva téren fél tizenkettő után öt perccel. Átment a másik oldalra, éppen indulni készült a 22-es busz, amikor felkapaszkodott. Alig lehetett látni a Budakeszi úton a ködtől a fák csupasz, fekete ágait, és ahogy a nehézkes jármű nagyokat szusszanva haladt a kaptatón Szemerédi János nem kifelé nézett a mocskos ablakon, hanem befelé, önmagába, és ott egy képet látott, Vadmacska elmosódott arcképét. Érdekes dolog volt ez. Minden nap találkoztak az Egyetemen, hol a könyvtárban, hol a menzán, hol valamelyik tanszék előtt vizsgára várva, mégis, ha nem látta maga előtt Vadmacska arcát, nem tudta maga elé idézni azt teljes valóságában. Most is, ahogy a belső képet nézegette, hol egy piros szájat látott, s nevető fehér fogak karéját, hol egy felragyogó szürke szemet egy tündöklően kék szemet, s azt se tudta volna megmondani, hogy akkor most olyan-e az a szempár, mint a damaszkuszi kard acélpengéje, vagy inkább olyan, mint a búzavirág?
Amikor a villamos-remíz előtt leszállt a buszról és átment az úttesten a teniszpályák irányába, még tíz perce volt, hogy meggondolja: ifjúkommunista létére tényleg templomba akar-e menni?
Nem kellett hozzá tíz perc, vonzotta Vadmacska felragyogó, bátor szeme, s pár másodperc, néhány tétova lépés után futni kezdett felfelé a Zugligeti úton.
Elérte a Csermely utcát, hirtelen előtte volt a kicsi templom a Hunyad orom elmosódó háttere előtt, körbevéve magas fenyőktől, amelyeknek csúcsai belevesztek a tejfelbe. Bármennyire igyekezett, elkésett, a mise már elkezdődött.
Előre furakodott a tömegben az utolsó padsorig. Jobbra tőle, combvastagságú oszlopon lavórnyi márványmedence, alján kevéske víz, valaki, egy komorképű ember, aki még nála is később érkezett, odalépett, megmerítette az ujjait és a kereszt jelét vetette magára. Tekintete otthagyta a komor urat, körbefürkészett: Vadmacskát kereste Szemerédi János elrévedő szeme. A tömegben nem látta először merre ül a Kassai család, aztán, ahogy megszokta a félhomályt, felfedezte őket. A főhajó boltíve alatt két padsor volt elhelyezve, a padok teli zsúfolva emberekkel, de még oldalt a padok mellett és a két padsor közötti területen is a hívek álltak egymás nyakán. A baloldali padsor utolsó előtti padjában ült a Kassai család. A legszélén, Szemerédi Jánoshoz legközelebb Karolina, mellette egy szőke fejű kisfiú, a kisfiú mellett kontyos, barna asszony a párjával, az őszülő szakállú, fess tartású Kassai apukával, aztán egy nyúlánk, barna fiatalember /ez lesz ifjabb Kassai Lajos, -gondolta hősünk/ és a fiatalember oldalán, szinte hozzá simulva egy szép, szőke leány.
János annyira nézte Karolinát, hogy szinte belefájdult a feje. Vadmacska nem vette észre az egyetemistát, legalább is semmi jelét nem adta, hogy tudatosult volna benne Szemerédi János jelenléte. Az emberek letérdeltek, imádkoztak, énekeltek, -mindez csak, mint zavaró háttér volt jelen. Aztán a pap beszélni kezdett, és amiről beszélt, az egyszerre nagyon ismerős lett. Az advent azt jelenti várakozás, -mondta a pap elől, a szószéken. -Kire, mire várunk ezekben a napokban Testvéreim?
-Kire, mire várok ezekben a napokban? -motyogta magában Szemerédi János, visszamondva a pap szavait. Villámként vágott át rajta a felismerés: ő Vadmacskára vár, arra, hogy találkozzanak, hogy közelről láthassa, hogy össze tudja rakni, fel tudja ismerni a mozaikképekből, / búzakék szemeiből, piros ajkaiból, az ajkai karéjában ékeskedő gyöngyházfényű fogakból/ a kedves arcot, hogy hallja gerleként búgó, patakként csilingelő hangját, mert Vadmacska nevetése megtöltötte a szívét, megérintette, és rabul ejtette a lelkét.
/Én, mint a történet írója, persze tudom, mindez csak illúzió, káprázat, szélfútta délibáb, a szerelmes szív önámítása, mégis, akceptálnom kell, amit Szemerédi János érzett. Akceptálom, és ebből indulok ki, olyasmi ez számomra, mint a tudományos kutatónak a munkahipotézis. Alaptétel: 1955 decemberében egy héttel karácsony előtt Szemerédi János, a proli, az ifjúkommunista, szerelmes lesz Kassai Karolinába, idősebb Kassai Lajos lányába, akinek a kedvéért leveszi a könyvespolcról Rudloff Leo Dogmatikáját, belelapoz, megpróbálja megérteni a hit téziseit, s a kinek a kedvéért, ó jaj, elmegy advent harmadik vasárnapján a templomba./

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-08-20 18:27:39

Kedves Rozália!

Most jöttem meg a szabiról és látom kedves, elismerő soaridat. Nem vagyok biztos benne, hogy rászolgáltam, bár, nagyon jól esik. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részletet. Ha tetszik, kérlek olvasd el a többit is. Egyelőre még sehol nem tart a történet, csak ott, hogy a fiú és a lány "kóstolgatják" egymást, folynak az előcsatározások.
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-08-13 10:28:46

Kedves Bödön!
Mire képes a szerelem, pláne fiatal korban! Nagyon tetszenek az írásaid. Annyira élményszerűen fogalmazol, hogy élvezet olvasni minden sorodat.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)