HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: LeonaFeltöltés dátuma: 2007-08-14

Szólít a halál

- Csak megnyomom ezt a kis gombot, és összedől a házad, rá a drága kislányodra.
- Ne, kérem, ne tegye! - az anya könyörögve térdelt a férfi előtt.
- De igen - súgta élvezettel, és egyik ujját ráhelyezte a kapcsolóra.
- Dehát... miért csinálja ezt? Hisz nem is ismerjük magát!
A férfi egy pillanatra elszomorodott, mintha elbizonytalanodott volna, de aztán visszatért arcára őrült mosolya.
- Nem baj. Legalább minden zökkenőmentesen fog menni, és én sem fogok sajnálni semmit.
- Tessék!?
- Ugyan már, ez most nem lényeges! Csak egy gombnyomás, és... mm, máris érzem a gyilkolás édes borzalmát!
- De hisz... Ő csak egy kislány! Egyébként sem tudom, mire jó ez... A kislányom... Előtte az élet! Kérem...
- Nem, nem. Helytelen megfogalmazás. - A férfi mintha élvezte volna, hogy húzza az időt. A kis kapcsolót átdobta a másik kezébe, majd ismét az anyára fordult tekintete. - Mögött az élet, az ideje viszont lejárt. Előtte már csak a halál áll, és addig még pokoli kínok várnak rá. Elvégre senki sem élvezi, ha rádől egy ház. - A férfi mosolygott, és a házat figyelte, ahol most felkattant egy lámpa.
- Maga.... maga egy pszichopata! - fakadt ki zokogva az anya.
- Nana! Semmire sem megy a sértegetésemmel. Ne alacsonyítson le holmi pszichopatákhoz!
- Miért, egyáltalán ki maga? Vagy kérdezzem azt, hogy mi? Ilyen sötét lélekkel talán nem is ember, hanem maga az ördög!
- Oh, kedvesem... - a férfi önelégülten elvigyorodott, tekintetét ismét az anyára emelte. - Nem ördög. Én vagyok a halál.
- A halál? - Az anya szeme elkerekedett, ha nem lett volna ilyen borzalmas helyzetben, talán még el is neveti magát.
- Úgy van. - A férfi ásított egyet. - De most már igazán eljött a kislány ideje. Évente csak egyszer van időm sajátkezűleg intézkedni, úgyhogy ki is használnám az alkalmat. Tudja, mindjárt felkel a nap, ami egy kicsit bántja a szemem.
- A nap? - Az anya szemében egy pillanatra felcsillant a remény.
- Miért kell mindent visszakérdezni? Igen, a nap. De ne is próbálkozzon, minden más fényforrást azonnal kioltok. Nézze csak! - A férfi csettintett egyet, mire a házban gyulladt fény kihunyt.
Az anya most már elvesztett minden reményt. Semmi esélye sincs tehát a kislánynak a hosszú, boldog életre. Ez a férfi, aki a halálnak nevezi magát, túl nagy hatalommal bír, és nem kíméli a drága kis lelket sem.
- Nem lehetne - volt az utolsó próbálkoozása -, hogy legalább fájdalommentes legyen?
- Micsoda? - A férfi meglepettnek látszott. - Ja, hogy... - Vállat vont. - Ennyi engedményt igazán tehetek.
Csettintett egyet, majd néhány másodperc múlva mintha egy gyengébb robbanás rázta volna meg a házat, az ablakok szilánkokra törtek, lassan beszakadt a tető, és összedőltek a falak. A porfelhő is elült, és fokozatosan előtűntek a romok.
- És a gomb? - Az anya arcára kiült a döbbenet, már sírni sem akart, és nem akart kislánya halálára sem gondolni.
- A gomb csak ilyen formaiság, tudja, megfélemlítésnek. Nincs rá szükség. Mindegy, most már vége. - A férfi zsebre vágta kezeit, és elindult a sötét utcán.
- Most... most hová megy? - zokogta az anya, akiben lassan körvonalazódott kislánya fájdalmas emléke.
- Elviszem a kislányt.
A férfi mellett halványan derengeni kezdett a kislány lelke. Vidáman integetett anyukájának, aki ettől még keservesebben zokogott, de kicsit talán megkönnyebbült, hogy kislányának immár nem fáj semmi.
- Hová... hová viszi? Nem lesz ott egyedül?
- Ne aggódj! - vigyorgott a férfi. - Nem sokára te is jössz utána.
A férfi és a kislány lassan eltűntek a sötétben, csak az anya maradt ott, könnyeivel és a rettegéssel küzdve.

***

- Azért sem fogok meghalni! - üvöltötte, és leugrott a legfelső emeletről...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Eddie
Regisztrált:
2009-11-14
Összes értékelés:
635
Időpont: 2010-03-16 22:23:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Ez a történeted nagyon jól sikerült. Szomorú és elgondolkodtató. Senki nem él örökké. Valaki elmegy önszántából, valaki másképp. Tetszett! Örültem neked, hogy ilyet olvashattam.

üdv: Eddie
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-06-07 16:40:43

Mahabharata... Szávitri története jutott eszembe.
(A Baktay Ervin verziót szeretem a legjobban.)

Érdekes írás... Mi zajlik vajh benned, amikor írod?

(Csak mellékesen: "MögöttE az élet, az ideje viszont lejárt." ... Egy "E" kimaradt.)

T
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-08-26 15:22:02

Kedves Leona!

Félelmetes történet. Engem mégis az anya fogott meg leginkább, aki végéig próbálkozott, hogy háha sikerül megmentenie a kislányát!
Érdekes és meglepő volta befejezés!
Gratulálok!
Myrthil
Alkotó
Leona
Regisztrált:
2006-04-18
Összes értékelés:
32
Időpont: 2007-08-14 20:43:45

Köszi, hogy írtatok, örülök, hogy tetszett :D Én azt hittem vacak lett, azért tettem egyébként fel, hogy megtudjam, miért nem tetszik nekem, de akkor mindegy 8)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-14 18:35:19

Jó történet, kár, hogy nem sikerült megmenekülniük.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Vőlegényemhez című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Bányai Kornél: Estike / Nachtviole címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A harangok rómába mentek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)