HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: InesitaFeltöltés dátuma: 2007-08-20

Serlok 01: Jótett helyébe

A köd egyre sűrűbb lett, de Jancsi csak ment előre rendületlenül. A szíve zakatolt, és jéghideg veríték lepte az egész testét. Ólomsúlyúnak érezte a lábait, de tudta, előbb-utóbb kijut az erdőből. "Ó, mért is nem hallgattam a mamámra! Megmondta, hogy soha ne menjek az erdőbe. Pláne éjszaka. De... de hiszen nem is jöttem be. Vagy mégis? Bárcsak emlékeznék! Jajj, mi ez?" Valami állat visíthatott fel mellette, és amúgy is túlterhelt szíve most még nagyobbat dobbant. Elkezdett futni, aztán megállt, és fülelt. Mi elől is fut egyáltalán? Lépéseket hallott nem messze mögötte közeledni, erre feladta a gondolkodást. Ilyen sötétben inkább elkerülni akarta azt a valamit, nem megismerni.
Ahogy törtetett előre, egy új hang ütötte meg a fülét.
- Segíts! Segíts!
A hang rendkívül vékonyka és rendkívül reszkető volt. Jancsi szíve szerint továbbment volna, és a hang tulajdonosára hagyta volna, hogy segítsen magán, de a lelkiismerete megállította. Ahogy rendületlenül közeledni hallotta mögötte a lépéseket, nagyon utálta a lelkiismeretét. Ez is akkor viszi a szószba, amikor nem kéne.
- Hol vagy? — suttogta a hangocska irányába.
- Itt, a bal sarkad mögött, a lapulevél alatt — felelt a hang kevésbé reszketősen. Jancsi fölemelte a lapulevelet, és egy tenyérnyi kis lányt látott a földön. A lánykát halvány derengés vette körül. Az egyik lába beszorult egy faág alá, és nem engedte fölállni. Jancsi gyorsan kiszabadította, és felvette a tenyerébe.
- Köszönöm. Most siess tovább, kérlek! Mutatom az utat.
A lépések nagyon közel voltak már, úgyhogy Jancsit se kellett kétszer biztatni, szedte a lábát, ahogy tudta. Ágak csapódtak az arcába, göröngyökön botladozott, de minden erejét megfeszítve menekült a lépések elől. A lányka kényelmesen elvackolta magát a tenyerében, és kinyújtotta a fájós lábát. Jól beszorulhatott, mert egyre jobban bedagadt.
- Nagyon fáj? — kérdezte Jancsi együttérzőn két zihálás között.
- Kicsit. Nem vészes. Most már mindjárt odaérünk. Itt fordulj jobbra, aztán be a barlangba!
- Koromsötét van! Honnan tudod, hogy itt nincs valami rémeee... áááá!
Rövid zuhanás, majd egy hosszabb csúszás után földet értek. Jancsi fájón dörzsölgette a hátsó felét, miközben körülnézett. Az ilyen zuhanásokból sosem volt valami jó. Nem is értette, hogy a filmeken hogy csinálják azokat a nagy eséseket a szereplők. Neki már egy csontja se lenne ép.
A barlangban, ahova értek, nem volt már sötét, halvány derengés világította meg. Azt azonban nem lehetett látni, hogy honnan jön a fény, ami egyenletesen beborította a barlangot. Talán azokból a kis lényekből jött, akik nagyon hasonlítottak a Jancsi tenyerén heverő lánykához, és szerteszét álltak körülöttük. Kíváncsian bámulták Jancsit, de nem jöttek közelebb.
- Köszönöm, hogy megmentetted a lányomat, Alvinát. Ezért cserébe teljesítem egy kívánságodat. Jól fontold meg, hogy mit kérsz! — lépett hozzá egy lény, aki valamivel nagyobb volt a többinél.
- Öööö... ööö... hát... azt hiszem... igen... khm... én... szeretném érteni az állatok nyelvét.
Jancsi mindig szerette volna tudni, mit gondolnak az állatok. Mondjuk róla. Az emberek véleményét elég jól ismerte már, és remélte, az állatok több jót látnak benne. Talán őket nem érdeklik olyan kínos vonások, mint a pattanások, az elálló fül vagy a nyökögés. Mindig is úgy érezte, hogy a macskája, Misi a legjobb barátja. Misi legalább nem kacagott rajta.
- Hm... ez nehéz. Ilyet nem ér kérni. Sajnálom, de ezt nem tudom megcsinálni. Kérj könnyebbet.
Na, ez az ő formája. Itt a nagy lehetőség, erre mégsincs. A lény megsajnálta, és elgondolkodva folytatta. Persze, ha mondjuk, csak egy állatot szeretnél érteni, azt meg tudnám oldani.
- Mármint egy fajtát, vagy egy darabot?
- Természetesen egy darabot. Egy egész fajtához nincs elég hatalmam. Azt csak a sógorom tudja.
- És ha vele beszélnék? — lett végre valami gyakorlatias gondolata Jancsinak. Itt volt az ideje. Ennyi év után...
- Sajnálom — nézett sértetten a lény, — de nem az ő lányát mentetted meg. Velem kell beérned. Nos, mit kérsz?
- Akkor azt, hogy ööö... a macskám, Misi beszédét értsem.
A lény szemében aggódás és szánalom villant meg.
- Biztos vagy benne? Nem szeretnél inkább egy másik macskával csevegni?
- Ööö... nem, nem. Misi jó lesz.
- Hát legyen. Sok sikert és szerencsét!...
A lény intett egyet a kezével, mire Jancsi lába alatt megnyílt a föld, és újabb zuhanás következett a semmibe...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-20
Összes értékelés:
250
Időpont: 2007-08-22 18:42:39

Kedves Inesita!

Bár csupán az első észre volt időm (még), a többi hozzászólóhoz hasonlóan engem is izgat a folytatás. Nagyon szellemes és mellette egyben emberi is. Tényleg jó!

Vipera (a fekete)
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2007-08-21 10:46:42

Kedves Rozália!
Készül! Én is gyakran tűnődöm el, mi lehet a macskáim kedélyes sunyorgása mögött...
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-08-21 10:42:18

Kedves Inesita!
Én is szeretném tudni, hogy mit gondolnak az állatok, különösen az enyémek. Várom a folytatást.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)