Állatokról

A történet idején még három cicánk volt. Azóta közülük csak a szürke cicalány él velünk. Ugyanis élete teljén levő, Gigi névre hallgató szürke kandúrunk két éve egy szerelmi időszak után nem jött haza. Sajnos - azt se tudjuk, mi történt vele; arra gondolunk, tán' baleset érte. Másik, a matuzsálem-korú gyönyörű, hófehér-nyakkendős, -kesztyűs és -csizmás Kormi-kandúrcicánk múlt évben természetes végelgyengülésben múlt ki, nagy szomorúságunkra; egyszóval ekkor még hárman voltak.

Azon az estén a szobában időzünk: ki-ki maga kedvére olvas, rádiót hallgat, vagy a televíziót nézi. A csendet hirtelen hátborzongató macskanyávogás zaja veri föl. Mi történik a konyhában?

Nem tudtuk elképzelni, hogy azon a bizonyos estén a velünk, és egymással békés-barátságban élő cicáinkat mi indíthatta a szokatlan nyávogásra. Kirohanok, mert olyan kínos nyávogást hallattak, amit csak valami rettenetes dolog válthatott ki belőlük. Kiérve a konyhába, fölkapcsolom a villanyt, szörnyű látvány fogad: a három - akarom mondani négy - macska, össze-vissza száguld, ugrik, szinte levegőben röpköd a konyhában, nem tartva tiszteletben az asztalt, nem kímélve semmit, ami útjukba akadt. Mondom, nem hárman voltak, hanem ott ugrált köztük kétségbeesetten nyávogva, menekülést keresve, egy felnőtt vörös-fehércsíkos macska is. Nem tudtam őket lecsillapítani, hiába volt minden igyekezetem.

Az történt ugyanis, hogy a cicáim szabad életét szolgáló, az ablakon kialakított ki-bejáraton, hogy- hogy nem, bemerészkedett az idegen macska, "akit" a mi három cicánk nem fogadott illendő barátsággal. Ha nem igyekszem őt kimenekíteni, biztos, hogy összekarmolják, megsebesítik egymást. A szegény vörös cica jajveszékelve ugrált fölfelé a szűk kijárat irányába, ijedtében már belekapaszkodott az ablakon lógó függönyökbe, mászott volna mindenhová, de sikertelen volt minden igyekezete a túlerővel szemben, a felségterületüket védő állatok három oldalról támadták. Nem az ügyetlenségén múlt, hogy nem találta a kijáratot, hanem az, hogy a "vendéglátók" üldözése miatt nem jutott oda.

Hiába minden igyekezetem, se szép szóval, se másként, nem tudtam őket lecsillapítani, mert parancsszavaimat egyszerűen nem vették figyelembe; az üldözés percekig tartott, rettenetes viadalok közepette. Segítségemre siető családtagjaim kinyitották az előszoba ajtaját, én arrafelé tereltem a betolakodó szegény állatot, így nagy sokára sikerült kimenekülnie. Ez a cica már másodszor próbálkozott nálunk letelepedésével, akkor is harcoltak, de nem volt ilyen roham, mint most. A csend beálltával a három macska még sokáig fölpúpozott háttal, fölborzolt szőrrel sétált a lakásban, miközben igyekeztem őket lecsillapítani, közben korholtam a két idősebb cicát. Ugyanis Kormi kandúrunk és a szürke Maca cicalányunk úgy került hozzánk, hogy kérdezés nélkül besétáltak a lakásba, s nem akaródzott nekik elhagyni az otthont.

Néhány nap múlva a városban járva, egy közeli nagy üzlet kirakatában napozott a vörös cica. Bementem megkérdezni: kijár-e éjszakánként őfelsége, mert valószínűleg ő volt a látogatónk. Azt a választ kaptam, hogy lehetséges, mivel náluk is szabadon kijárhat.

Azt hiszem, a történtek miatt a jövőben meggondolja, hogy bebújjon-e hozzánk azon a lyukon.

2002

Késő este van, karácsony. Már lezajlott a családi ünneplés, elköltöttük a finom vacsorát. Elfáradtunk, mindnyájunkra ráfért a pihenés. Lefekvés előtt vettem észre, hogy hiányzik Maca cicánk. Kinézek a konyha ablakán, hívogatom: esténként ott szokott levegőzni, amíg mindnyájan nyugovóra térünk. Most nem találtam, pedig addig nem tudom becsukni a cicabejárót. Megyek a bejárati ajtóhoz, hogy kinézzek a folyosóra és az udvarra, hátha ott nézeget vagy sétál a kellemes téli éjszakában.

Ahogy kilépek az ajtón, meghökkenek. Előttem egy hatalmas fekete kutyus tornyosul, akkora, mint egy borjú. A gyönyörű fényes szőrű állat farkát csóválva hajlongva, barátságosan úgy üdvözöl, mintha ismernénk egymást. Nem fél tőlem, nem tágít, csak esetlenül egyre hajolgat. Mit akar tőlem? Nem lehet kóborállat, szőre fényes, látszik rajta a jól tápláltság. Gyorsan bejövök, majd egy darab húsdarabbal kínálom. Gyorsan bekapkodja.

Kedves, szelíd, jól nevelt állat, olyan helyen élhet, ahol foglalkoznak vele. Azt hiszem, ha behívtam volna, biztos, bejön a lakásba. Meg is tenném, de mit szólna a mi szépséges szép szürke cicánk, ha beengedném az ellenségét? Képzelem, mit művelnének együtt! De ki tudja, amilyen szelíden viselkedik, talán ha figyelmeztetném, szót is fogadna nekem, és nem támadna rá Cirmos Macánkra, de abban nem vagyok biztos, hogy a cica szó nélkül hagyná.

Kis ideig még beszélgettem a kutyussal, ő pedig hol meghajolt esetlen mozgású nagy testével, hol bólogatott, mintha értené, mit mondok neki. Később rászóltam: most indulj megkeresni a gazdit, aztán menj haza. Azt hiszik, hogy elkóboroltál, és várnak otthon. Biztosra vettem, hogy megértett, mert fejével bólintva megfordult, és elindult a lépcsőház felé...

2003