HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45254

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-05-12

Éjszakai látogatók

Állatokról

A történet idején még három cicánk volt. Azóta közülük csak a szürke cicalány él velünk. Ugyanis élete teljén levő, Gigi névre hallgató szürke kandúrunk két éve egy szerelmi időszak után nem jött haza. Sajnos - azt se tudjuk, mi történt vele; arra gondolunk, tán' baleset érte. Másik, a matuzsálem-korú gyönyörű, hófehér-nyakkendős, -kesztyűs és -csizmás Kormi-kandúrcicánk múlt évben természetes végelgyengülésben múlt ki, nagy szomorúságunkra; egyszóval ekkor még hárman voltak.

Azon az estén a szobában időzünk: ki-ki maga kedvére olvas, rádiót hallgat, vagy a televíziót nézi. A csendet hirtelen hátborzongató macskanyávogás zaja veri föl. Mi történik a konyhában?

Nem tudtuk elképzelni, hogy azon a bizonyos estén a velünk, és egymással békés-barátságban élő cicáinkat mi indíthatta a szokatlan nyávogásra. Kirohanok, mert olyan kínos nyávogást hallattak, amit csak valami rettenetes dolog válthatott ki belőlük. Kiérve a konyhába, fölkapcsolom a villanyt, szörnyű látvány fogad: a három - akarom mondani négy - macska, össze-vissza száguld, ugrik, szinte levegőben röpköd a konyhában, nem tartva tiszteletben az asztalt, nem kímélve semmit, ami útjukba akadt. Mondom, nem hárman voltak, hanem ott ugrált köztük kétségbeesetten nyávogva, menekülést keresve, egy felnőtt vörös-fehércsíkos macska is. Nem tudtam őket lecsillapítani, hiába volt minden igyekezetem.

Az történt ugyanis, hogy a cicáim szabad életét szolgáló, az ablakon kialakított ki-bejáraton, hogy- hogy nem, bemerészkedett az idegen macska, "akit" a mi három cicánk nem fogadott illendő barátsággal. Ha nem igyekszem őt kimenekíteni, biztos, hogy összekarmolják, megsebesítik egymást. A szegény vörös cica jajveszékelve ugrált fölfelé a szűk kijárat irányába, ijedtében már belekapaszkodott az ablakon lógó függönyökbe, mászott volna mindenhová, de sikertelen volt minden igyekezete a túlerővel szemben, a felségterületüket védő állatok három oldalról támadták. Nem az ügyetlenségén múlt, hogy nem találta a kijáratot, hanem az, hogy a "vendéglátók" üldözése miatt nem jutott oda.

Hiába minden igyekezetem, se szép szóval, se másként, nem tudtam őket lecsillapítani, mert parancsszavaimat egyszerűen nem vették figyelembe; az üldözés percekig tartott, rettenetes viadalok közepette. Segítségemre siető családtagjaim kinyitották az előszoba ajtaját, én arrafelé tereltem a betolakodó szegény állatot, így nagy sokára sikerült kimenekülnie. Ez a cica már másodszor próbálkozott nálunk letelepedésével, akkor is harcoltak, de nem volt ilyen roham, mint most. A csend beálltával a három macska még sokáig fölpúpozott háttal, fölborzolt szőrrel sétált a lakásban, miközben igyekeztem őket lecsillapítani, közben korholtam a két idősebb cicát. Ugyanis Kormi kandúrunk és a szürke Maca cicalányunk úgy került hozzánk, hogy kérdezés nélkül besétáltak a lakásba, s nem akaródzott nekik elhagyni az otthont.

Néhány nap múlva a városban járva, egy közeli nagy üzlet kirakatában napozott a vörös cica. Bementem megkérdezni: kijár-e éjszakánként őfelsége, mert valószínűleg ő volt a látogatónk. Azt a választ kaptam, hogy lehetséges, mivel náluk is szabadon kijárhat.

Azt hiszem, a történtek miatt a jövőben meggondolja, hogy bebújjon-e hozzánk azon a lyukon.

2002

Késő este van, karácsony. Már lezajlott a családi ünneplés, elköltöttük a finom vacsorát. Elfáradtunk, mindnyájunkra ráfért a pihenés. Lefekvés előtt vettem észre, hogy hiányzik Maca cicánk. Kinézek a konyha ablakán, hívogatom: esténként ott szokott levegőzni, amíg mindnyájan nyugovóra térünk. Most nem találtam, pedig addig nem tudom becsukni a cicabejárót. Megyek a bejárati ajtóhoz, hogy kinézzek a folyosóra és az udvarra, hátha ott nézeget vagy sétál a kellemes téli éjszakában.

Ahogy kilépek az ajtón, meghökkenek. Előttem egy hatalmas fekete kutyus tornyosul, akkora, mint egy borjú. A gyönyörű fényes szőrű állat farkát csóválva hajlongva, barátságosan úgy üdvözöl, mintha ismernénk egymást. Nem fél tőlem, nem tágít, csak esetlenül egyre hajolgat. Mit akar tőlem? Nem lehet kóborállat, szőre fényes, látszik rajta a jól tápláltság. Gyorsan bejövök, majd egy darab húsdarabbal kínálom. Gyorsan bekapkodja.

Kedves, szelíd, jól nevelt állat, olyan helyen élhet, ahol foglalkoznak vele. Azt hiszem, ha behívtam volna, biztos, bejön a lakásba. Meg is tenném, de mit szólna a mi szépséges szép szürke cicánk, ha beengedném az ellenségét? Képzelem, mit művelnének együtt! De ki tudja, amilyen szelíden viselkedik, talán ha figyelmeztetném, szót is fogadna nekem, és nem támadna rá Cirmos Macánkra, de abban nem vagyok biztos, hogy a cica szó nélkül hagyná.

Kis ideig még beszélgettem a kutyussal, ő pedig hol meghajolt esetlen mozgású nagy testével, hol bólogatott, mintha értené, mit mondok neki. Később rászóltam: most indulj megkeresni a gazdit, aztán menj haza. Azt hiszik, hogy elkóboroltál, és várnak otthon. Biztosra vettem, hogy megértett, mert fejével bólintva megfordult, és elindult a lépcsőház felé...

2003

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2010-10-15 18:31:02

válasz T. Pandur Judit (2010-10-14 23:25:41) üzenetére
Kedves Judit!
Köszönöm az érdeklődésedet, igazán, megtisztelve érzem magam, amiért eljöttél, és két anyagot is elolvastál. Én amolyan kutya-macska-barát vagyok. Bár csak cicákat tarthattam, ilyen lakásban "embertelennek" tartanám a mozgékonyabb kutyát tartani, ráadásul, én inkább a "nagy-kutyákat" szeretem. Mit kezdene itt a szűk helyen egy szép nagytestű kutyus, akár milyen okos is.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2010-10-14 23:25:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon jól írtad le a cicaviadalt, remekül lefestetted a konyhai rumlit, amit az idegen cica okozott! Nagyon jól bánsz a szavakkal.
Bizony néha az ember nem is tudja, hogy a barátságos kutyus csak szomszédol egy kicsit, vagy elvesztette a gazdája. Pláne, ha se nyakörv, se biléta nincsen rajta. /Bár nem is tudom, hogy ez a biléta dolog még egyáltalán divat-e... ?/
Tetszett mind a két történet!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-10-29 18:53:18

válasz Arthemis (2009-10-29 17:44:12) üzenetére
Állítólag valóban a kutya és a ló - talán - a legokosabb és legragaszkodóbb állat. Azért a többi állat közül is akadnak hasonlóak. A kis többlakásban lakóknak már a kutyatartás is nehéz, ezért én macskákat tartottam. Mondhatom, a 21 évig velünk együtt élt hatalmas kandúrmacskánk értelme és ragaszkodása szinte szembetűnő volt. Csak éppen, hogy nem beszélt. Szóval én is állatbarát vagyok. Más állatokat, madarakat, még a bogarakat is csodálom és szeretem.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-29 17:44:12

Én is szeretem az állatokat, talán ezért olvastam szívesen az írásodat. Különösen szeretem a kutyát és a lovat a hűségük, ragaszkodásuk miatt.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-08-26 18:06:05

Kedves Náni!
Kissé elkésve is, de köszönöm a látogatásodat, a kedves szavakat. Azért írok róluk így, mert én is nagyon szeretem őket, ill. most már múlt időben beszélhetek róluk.
Sokáig voltak társaim. Kormi 21 évig élt velünk, Maca cica is legalább 17 évet élt, szül.idejét nem tudom, mivel udvari cicaként ugrott be egy alkalommal az ablakon, a fia, Gigi pedig udvarlási idején egyszer csak nem jött haza. Őszintén megsirattam őket.
Örülök, hogy akadnak mások is, akik szeretik az áatokat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-08-26 18:03:56

Kedves Náni!
Kissé elkésve is, de köszönöm a látogatásodat, a kedves szavakat. Azért írok róluk így, mert én is nagyon szeretem őket, ill. most már múlt időben beszélhetek róluk.
Sokáig voltak társaim. Kormi 21 évig élt velünk, Maca cica is legalább 17 évet élt, szül.idejét nem tudom, mivel udvari cicaként ugrott be egy alkalommal az ablakon, a fia, Gigi pedig udvarlási idején egyszer csak nem jött haza. Őszintén megsirattam őket.
Örülök, hogy akadnak mások is, akik szeretik az áatokat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Náni
Regisztrált:
2006-03-24
Összes értékelés:
263
Időpont: 2006-10-13 17:12:39

Nagyon szép alkotások, és ez nem csak az író dicsősége, de ezeké a tüneményes kisállatoké, hiszen ha nem lennének nem lenne kiről írni. Én is nagyon szeretem az állatokat, jó elnézegetni szokásiakat, viselkedésüket néhanapján... néha jobban reagálnak bizonyos eseményekre, mint az emberek, a cicámat simogatva otthon, sok gondolt elfelejtek és megnyugszom. A mű kétségkívül megragadóan szép. Gratulálok és köszönöm az élményt!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2006-08-11 19:54:50

Köszönöm, hogy meglátogattál. Én is nagyon szeretem az állatokat, már több írásom van róluk. Az első díjas pályázatomra is egy hosszú cicatörténetet is küldtem be. Akkor három macskánk volt. Lehet, hogy majd fölteszem ide is, mert érdekes. Azt élvezem az állatokban, hogy ahány, annyi egyéniség, akárcsak az embereknél.
Én is üdvözöllek, szeretettel: Kati
Alkotó
Ecsedi Éva
Regisztrált:
2006-04-19
Összes értékelés:
220
Időpont: 2006-08-03 13:49:32

Kedves két történet, jól esett elolvasni :)
A mi vörös cicánk is csak úgy itt maradt nálunk. Olyan mint egy egyiptomi macska... És érdekes mert a szürke cicánk nem zavarta el, pedig mindketten kandúr macskák... viszont sok látogatónk van nap mint nap... előszeretettel jönnek át a szomszéd macskák egy kis maradék vendégváró falatra, már ha találnak a két örökké enni vágyó cicánk után :))

Szeretettel időztem Nálad Kata :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)