HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46789

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-09-05

Menekülés a szigetről (Repülés)

- Ugye, belátod fiam, hogy itt nem maradhatunk. Mindenképpen el kell hagynunk a szigetet - mondta Daidalosz, miközben az eget kémlelte. A Labirintusból nem volt nehéz kijutniuk, hiszen ő saját maga tervezte, és bármennyire is bonyolultnak látszott, rajta nem tudott kifogni. Mennyi leleményre, furfangra volt szüksége, mire kieszelte a legjobb rejtekhelyet a Minotaurusz számára. Nem csoda, hogy Minosz király meg akart tőle szabadulni, hiszen bika fejével és emberi testével a félállat félelmetes látványt nyújtott. Azonkívül a szörny megcsalatására is emlékeztette, mert felesége bizony félrelépett egy bikával. Pedig a király milyen örömmel fogadta Poszeidon ajándékát. Gyönyörű istállót építtetett a számára, a legfinomabb szénával etette, a legfrissebb vízzel itatta. Amikor meglátogatta, az állat hálásan nyalogatta a kezét. Arányos, megtermett alakja igazi esztétikai élményt nyújtott. Ezt érezhette meg a királyné is, aki nem tudott ellenállni az érzéki vágynak, és az éjszaka leple alatt felkereste a bikát. Hogy mi történt az aranykapuval ellátott istálló mélyén, azt nem tudhatjuk pontosan, ám a királyné, Pasziphae áldott állapotba került, amit gömbölyödő dereka mindenki számára láthatóvá tett. Minosz nagyon boldognak érezte magát, és egyre növekvő izgalommal várta a trónörököst. Annál nagyobbat csalódott, amikor a szülés után megpillantotta a szörnyszülöttet, aki nem is a fia volt. Megparancsolta hát az ezermester Daidalosznak, hogy rejtse el jól az emberek elől, úgy, hogy senki meg ne találja. A Minotaurusz azonban így is fenyegette a sziget lakóit, hiszen emberrel táplálkozott, és hatalmas étvágyát nem győzték kielégíteni. Sokan próbálták elpusztítani, sikertelenül. Míg egy napon megérkezett Thézeusz, és Daidalosz elárulta Ariadnénak a titkát, hogy vállalkozásuk sikeres legyen. Minosz ezt az árulást azzal büntette, hogy Daidaloszt és fiát, Ikaroszt a Labirintusba záratta. Most pedig a szökésen törték a fejüket.
- Igen, apám- felelte Ikarosz. - De hogyan kelünk át tengeren?
- Bízd csak ide. Nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani.
Két sirály veszekedett a fejük fölött, kitépett tollaik keringve hulltak a földre.
- Megvan!- kiáltotta Daidalosz. - Repülni fogunk.
A fiú kételkedett apja szavaiban:
- De apám, mi emberek vagyunk, nem repülhetünk, nincsenek szárnyaink.
- Majd csinálok magunknak. Segíts nekem madártollakat keresni!
Ikarosz sóhajtva bár, de engedelmeskedett az apai utasításnak. Mikor összegyűjtöttek megfelelő mennyiségű tollat, az apa viasszal összeragasztotta őket, és a testükhöz erősítette. Mielőtt azonban a magasba emelkedtek volna, így szólt:
- Nagyon vigyázz magadra! Ne repülj túl alacsonyan, mert akkor hozzáérsz a hullámokhoz, és nedvesek lesznek a szárnyaid, és leesnek rólad. De túl magasra se emelkedj, mert a Nap közelében megolvad a viasz. A legjobb az lesz, ha engem követsz, és nem maradsz le.
- Rendben van, apám.
Apa és fia csapkodni kezdtek a karjukon lévő tollakkal, ahogyan a madaraktól látták, és csodák csodájára lábuk elemelkedett a talajtól, majd visszaestek. Néhány próbálkozás után azonban a levegőben maradtak.
- Juhú, repülünk!- ordította Ikarosz. Megszédítette a magasság, a repülés mámora. Óriási köröket írt le, egyre feljebb kerülve. Apja óva intette:
- Fiam, ne szállj magasabbra! Meglátod, baj lesz. Gyere csak szépen ide vissza hozzám!
- Ugyan, mi történhetne!- rikkantotta a fiú.- Olyanok vagyunk, mint a sasok.
És egyre feljebb és feljebb emelkedett.
- Ne csináld ezt- kérte Daidalosz, de látta, hogy már késő. Ikarosz túl közel merészkedett a Naphoz, a forróság megolvasztotta a viaszt, a szárnyak leváltak a fiú testéről, Ikarosz pedig mire észrevehette volna, mi történt, már zuhant is a mélységbe.

- Fiam- rázta meg az apa alvó gyermeke vállát.- Elaludtál?
- Azt hiszem, igen. - felelte a fiú. - Olyan érdekeset álmodtam.
Fel akart állni a fotelből, de valami visszatartotta. Viaszdarabkák tapasztották a támlához, a karján pedig apró tollakat fedezett fel.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-08 14:58:26

Kedves Artur!
Valóban jó lenne, ha lenne szárnyunk, és szabadon repülhetnénk. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2007-09-08 12:42:31

Szia!
Ősi vágya az embernek, a repülés képessége, ami pedig bizony a birtokunkban van. Ha másként nem, hát álmainkban. Nekem ezt a gondolatot adta az elbeszélésed.
Köszönöm.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-07 22:06:24

válasz Inesita (2007-09-07 21:10:31) üzenetére
Kedves Inesita, köszönöm szépen.
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2007-09-07 21:10:31

Kedves Rozália!
Ez álom ám a javából! Én is gyakran álmodom azt, hogy zuhanok (általában beton felé), és a becsapódásra ébredek fel. Remélem, azért nem találok egyszer pár sóderszemcsét a lepedőn :)
Ez a történet mindig jól emlékeztet arra, hogy a lehetőség mit sem ér, ha az ember nem elég érett, hogy jól használja ki.
Gratulálok!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-09-07 07:18:23

Kedves Ria!
Köszönöm szépen hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-09-06 20:30:11

Kedves Rozália!
Kíváncsian vártam, mi sül ki e görög mitológiai meséből. Remek a csattanója! Nekem tetszett!
Szeretettel: Ria

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Mindenki lapít (Rögtönzések) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Töröld le a könnycseppemet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Töröld le a könnycseppemet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mindenki lapít (Rögtönzések) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Álmodozom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Töröld le a könnycseppemet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Őszi tánc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindenki lapít (Rögtönzések) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Töröld le a könnycseppemet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Üvöltő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Szajha című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)