HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 18 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51259 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-07
Tyr a múlt harcosa 1111. fejezet Vigyázok rád! Antonia állapota Tyr segítségével szépen javult. Két hét múlva magához tért a kómából, és önállóan is képes volt lélegezni. Az orvosok elámultak ezen a gyors javuláson. - Ilyet még nem láttam. Ez a lány egy kész csoda!- jelentette ki a főorvos egy kollégájának. - Igen, ez valóban nagyon érdekes. A hasán lévő sebe is szépen gyógyul, pedig mikor ide került majdnem meghalt a műtőasztalon. Tyr is örült, mikor látta, hogy a Sowulo milyen jót tett a lánynak. - Remekül nézel ki!- jelentette ki egy nap. - Igen, bár még elég gyengének érzem magam, de tudom, hogy te segítettél rajtam, és ha továbbra is segítesz, akkor hamarabb hagyhatom el azt a helyet, és mehetünk démonra vadászni. - Azt egyenlőre még nem teheted. Amíg nem gyógyulsz meg teljesen, és a varratokat nem szedik ki belőled, addig pihenni fogsz. - Pedig már alig várom, hogy megint elkaphassam annak a nőnek a grabancát. - Azt hiszem, azt inkább én teszem meg helyetted, mert nem engedem, hogy még egyszer ide kerülj! - Annyira rossz volt az állapotom? - Ne aggódj, annyira nem volt vészes a dolog, csak majdnem itt hagytad ezt a szép árnyékvilágot.- mondta a férfi gúnyosan. - Nem kell gúnyolódnod, megértettem. - Tudod, nagyon megijesztettél. Azt hittem, mikor kihoztak a műtőből, hogy halott vagy. - De aztán megnyugodtál, mikor ide kerültem és nem a hullaházba. - Hullaház?- pislogott a férfi. - Egy olyan hely, ahol a halottakat tárolják, amíg el nem temetik őket. Hosszúra nyúlt ezután a csend, majd a lány megkérdezte: - Azért nem örültél volna, ha elpatkolok, igaz? - Ne butáskodj, hát persze, hogy nem örültem volna! Képtelen lettem volna megbirkózni a gondolattal, hogy miattam haltál volna meg!- mordult fel az isten. - Ugyan, hamar elfelejtettél volna, hisz a környezetem is hamar megfeledkezik rólam! - Ne légy ostoba! Csend borult a kórteremre. Ekkor felbukkant a főorvos. - Na, hogy érzi magát, kisasszony?- kérdezte - Sokkal jobban, doktor úr, köszönöm. - Ennek örülök. Ha nem romlik az állapota, amiben erősen kételkedek, akkor kiszedjük a varratokat is. - Mikor? - Talán egy-két hét múlva. - Aztán? - Még egy kis megfigyelés, aztán három hét múlva kiengedjük. Ha akarnak, kimehetnek egy rövid sétára. - Az jó lenne, egészen elzsibbadtam ezalatt a két hét alatt. - De előbb szeretném látni, mennyire képes megállni a saját lábán, hisz két hete meg se mozdult. Antonia óvatosan felült, majd leszállt az ágyról. Alig, hogy a lábra állt megszédült, de Tyr elkapta. - Óvatosan, kedvesem!- intette. Lassan és bizonytalanul ment a járás, de hamarosan visszatért a lábába az erő. Másnap a kórház kertjében sétálgatott, és mikor Tyr nem volt ott, a folyosón is. - Látom, már jobban van.- szólította meg egy nővérke, aki egy reggel behozta neki a reggelit. - Igen, javulgatok. Meddig voltam kómában? - Két hétig. A maga felépülése isteni csoda. Az egész osztály értetlenül áll az elmúlt két hét eseményei előtt. - A bácsikám mesélte, hogy majdnem meghaltam, és azt mondták neki, hogy isteni csoda kéne hozzá, hogy egy hónap múlva elhagyjam a kórházat. Nos, azt hiszem, ez a csoda megtörtént. - Az biztos!- nevetett a nővér is. "Igen, csoda történt, és ezt a csodát Tyr idézte elő, csak azt nem tudom, hogyan."- gondolta a lány evés közben. - Mondd csak Tyr, hogyan lehetséges, hogy ilyen gyorsan felépülök? Csak nem te művelted ezt a csodát?- kérdezte aznap délután a lány, mikor sétálgattak a kertben. - De én voltam, no meg Odin is besegített. - Hogyan? - Nekem adta a Sowulo nevű rúnát. - Így már értem. A Sowulonak milyen mágikus ereje van? - Segít a gyógyulásban és a termékenységben. - Szóval te a gyógyító képességét használtad ki. Hogyan sikerült elválasztanod a többi rúna erejétől? - Rengeteg gyakorlással, és kínlódással, de hidd el megérte. - Tudom. - Nagyon rossz érzés lett volna, ha még mindig ott feküdnél, és én tehetetlenül nézném, ahogy agonizálsz. Képtelen lettem volna végignézi, ahogy meghalsz. Tennem kellett valamit. Tartottam tőle, hogy a démon megtalál. - Te, pedig nem tudtál volna megvédeni tőle, azt pedig nem hagyhattad, hogy meghaljak. - Így van. Meg kellett gyorsítanom a gyógyulásod. - Hálás vagyok neked ezért, köszönöm, hogy megmentetted az életemet. - Ugyan, nem én vagyok az, aki megmentette, hanem az orvosok. - Mégis, te mentettél meg isten tudja mennyi időnyi kínlódástól, és szenvedéstől. A kiszolgáltatottságról nem is szólva. Beleborsódzik a hátam a gondolatra, hogy a démon hamarabb talál meg, minthogy te elkezdtél volna gyógyítani. - De nem így történt, és ezeken a gondolatokon nem érdemes rágódni. - Igen, igazad van. Otthon minden rendben? Nem volt éjszakai látogató? - Nem, de ne is legyen még egy darabig, mert addig él, amíg újra nem találkozunk, erről biztosíthatlak. - Örülök az elszántságodnak. Egy éjszaka váratlan látogató lepte meg a kórházat. Antonia aludt, mikor egy alak jelent meg az ágyánál. Kezében egy hosszú kés volt. Megállt a lány ágyánál, és felemelte a kést, hogy szíven szúrja az alvót. De csak akarta, mert váratlanul hatalmas fényesség támadt, a szél fújni kezdett, pedig be volt zárva az ablak. Antonia felriadt a váratlan jelenségre. Elvakította a fény, és ijedten figyelte a történéseket. - Ha hozzáérsz ahhoz a lányhoz, akkor elpusztulsz!- szólt. Hangja mennydörgésnek is beillett volna csendes kórházi szobában. Antonia felismerte Tyr hangját. A másik alak az istenség felé fordult, és így szólt: - No mégis csak kimutatod a fogad fehérjét! Ez nagyon tetszik, ezt már szeretem! - Nem sokáig fogod szeretni!- jósolta Tyr. A kardja felizzott, és egy fénysugrat lőtt ki magából, ami eltalálta ellenfelét, aki térdre esett, felordított a kíntól, testébe villámok csaptak. Antonia rémülten nézte a harcot. Hosszan kínozta ellenfelét az isten, akiben a lány Tinát ismerte fel. Mikor abbamaradt a kínzás a nő dühösen lábra állt, és a haragtól izzó szemmel nézett a férfira, majd egy gyors mozdulattal Antonia felé dobta a kést, mire a lány gyorsan leugrott az ágyából, és a földre vetette magát, így a kés pengéje a falba fúródott. "Ezt megúsztam!"- gondolta a lány megkönnyebbülten. Tyr ekkor ismét felemelte a kardját, és folytatta a kínzást. A nőben élő démon kezdett gyengülni, és a nő igazi személysége lassan kezdett a felszínre kerülni. - Kérem uram, ne bántson!- sikoltott fel váratlanul. - Tyr, kérlek, állj le, megölöd!- kiáltotta Antonia is, mikor a nő kérése süket fülekre talált. - Nem teszem! Muszáj kiűzni belőle a benne élő gonoszt! - Tyr, elég már!- mondta a lány, és miközben odaugrott a férfihoz, és el akarta kapni a kezét, hogy leállítsa, de a férfi látta a szem sarkából, s egyetlen intésével lelökte. A lány elvágódott a földön. - Okosabban teszed, ha nem mozdulsz onnan, mert neked is könnyen bajod eshet!- adta a jó tanácsot a férfi. - Majd szólok, ha szükségem lesz a tanácsaidra!- morogta a lány, és talpra állt. Mikor ismét be akart avatkozni egy éles hang kiáltott: - Hé, maguk mit művelnek? Egy kövér, rövid barna hajú nővér figyelte őket. Tyr-t meglepte a váratlan beavatkozás, és megszűnt a varázslat, Tina pedig köddé vált. A nővér közelebb jött, és megismételte a kérdést. - Maga mi a nyavalyát művelt? - Megmentettem a betegük életét, és ha nincs kérdésük, hagyjon magunkra a lánnyal!- parancsolta a férfi, mire a nő elsomfordált. - Átkozott nővér! Pedig milyen közel volt a siker, de nem baj, lesz még legközelebb!- sóhajtott fel bosszúsan Tyr. Antonia becsukta az ajtót, majd mérgesen az isten felé fordult. - Mégis, mit képzeltél? Ez egy igen forgalmas hely, és most ez a nővér nem fogja elfelejteni, amit látott, és ezen fog csámcsogni az egész osztály! Van fogalmad róla, hogy felfedted az igazi kiléted a külvilágnak? - Lehetne hálásabb is, kisasszony! Ha nem tudná most mentettem meg az életét, azon kívül pedig teszek rá, hogy mit fognak sutyorogni egymás közt az ápolók! Túl hihetetlen a dolog ahhoz, hogy elhiggyék! Bolondnak fogják tartani! - És ha másokat is idecsődített volna? - Csak rossz álomnak fogják gondolni néhány nap után a látottakat. - Remélem, hogy igazad lesz! Most pedig, ha nem haragszol megkérlek, hogy távozz! - Csak nem ki akarsz dobni? - De igen. Ne haragudj, de jobb, ha néhány napig nem jössz. Majd felhívlak, ha szükségem lesz rád! - Köszönöm. Ne várd, hogy máskor megmentsem az életed. Ha a démon megint idejön, szívbaj nélkül hagyom, hogy megöljön. - Helyes! Nem is kell, hogy megvédj!- vágta oda a lány. Tyr mielőtt elment volna ennyit mondott a lánynak: - Vigyáztam rád, és ezután is azt teszem! Vigyázok rád! - Köszönöm!- suttogta könnybe lábadt szemmel a lány. Tyr eltűnt, és a lány rávetette magát az ágyára, és sírni kezdett. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
eferesz bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ignácz Gyurihoz című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) 2020.12.14. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kétszemélyes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hencegő autó című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |