HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47771

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-09-07

Tyr a múlt harcosa 11

11. fejezet
Vigyázok rád!
Antonia állapota Tyr segítségével szépen javult. Két hét múlva magához tért a kómából, és önállóan is képes volt lélegezni. Az orvosok elámultak ezen a gyors javuláson.
- Ilyet még nem láttam. Ez a lány egy kész csoda!- jelentette ki a főorvos egy kollégájának.
- Igen, ez valóban nagyon érdekes. A hasán lévő sebe is szépen gyógyul, pedig mikor ide került majdnem meghalt a műtőasztalon.
Tyr is örült, mikor látta, hogy a Sowulo milyen jót tett a lánynak.
- Remekül nézel ki!- jelentette ki egy nap.
- Igen, bár még elég gyengének érzem magam, de tudom, hogy te segítettél rajtam, és ha továbbra is segítesz, akkor hamarabb hagyhatom el azt a helyet, és mehetünk démonra vadászni.
- Azt egyenlőre még nem teheted. Amíg nem gyógyulsz meg teljesen, és a varratokat nem szedik ki belőled, addig pihenni fogsz.
- Pedig már alig várom, hogy megint elkaphassam annak a nőnek a grabancát.
- Azt hiszem, azt inkább én teszem meg helyetted, mert nem engedem, hogy még egyszer ide kerülj!
- Annyira rossz volt az állapotom?
- Ne aggódj, annyira nem volt vészes a dolog, csak majdnem itt hagytad ezt a szép árnyékvilágot.- mondta a férfi gúnyosan.
- Nem kell gúnyolódnod, megértettem.
- Tudod, nagyon megijesztettél. Azt hittem, mikor kihoztak a műtőből, hogy halott vagy.
- De aztán megnyugodtál, mikor ide kerültem és nem a hullaházba.
- Hullaház?- pislogott a férfi.
- Egy olyan hely, ahol a halottakat tárolják, amíg el nem temetik őket.
Hosszúra nyúlt ezután a csend, majd a lány megkérdezte:
- Azért nem örültél volna, ha elpatkolok, igaz?
- Ne butáskodj, hát persze, hogy nem örültem volna! Képtelen lettem volna megbirkózni a gondolattal, hogy miattam haltál volna meg!- mordult fel az isten.
- Ugyan, hamar elfelejtettél volna, hisz a környezetem is hamar megfeledkezik rólam!
- Ne légy ostoba!
Csend borult a kórteremre. Ekkor felbukkant a főorvos.
- Na, hogy érzi magát, kisasszony?- kérdezte
- Sokkal jobban, doktor úr, köszönöm.
- Ennek örülök. Ha nem romlik az állapota, amiben erősen kételkedek, akkor kiszedjük a varratokat is.
- Mikor?
- Talán egy-két hét múlva.
- Aztán?
- Még egy kis megfigyelés, aztán három hét múlva kiengedjük. Ha akarnak, kimehetnek egy rövid sétára.
- Az jó lenne, egészen elzsibbadtam ezalatt a két hét alatt.
- De előbb szeretném látni, mennyire képes megállni a saját lábán, hisz két hete meg se mozdult.
Antonia óvatosan felült, majd leszállt az ágyról. Alig, hogy a lábra állt megszédült, de Tyr elkapta.
- Óvatosan, kedvesem!- intette. Lassan és bizonytalanul ment a járás, de hamarosan visszatért a lábába az erő. Másnap a kórház kertjében sétálgatott, és mikor Tyr nem volt ott, a folyosón is.
- Látom, már jobban van.- szólította meg egy nővérke, aki egy reggel behozta neki a reggelit.
- Igen, javulgatok. Meddig voltam kómában?
- Két hétig. A maga felépülése isteni csoda. Az egész osztály értetlenül áll az elmúlt két hét eseményei előtt.
- A bácsikám mesélte, hogy majdnem meghaltam, és azt mondták neki, hogy isteni csoda kéne hozzá, hogy egy hónap múlva elhagyjam a kórházat. Nos, azt hiszem, ez a csoda megtörtént.
- Az biztos!- nevetett a nővér is.
"Igen, csoda történt, és ezt a csodát Tyr idézte elő, csak azt nem tudom, hogyan."- gondolta a lány evés közben.
- Mondd csak Tyr, hogyan lehetséges, hogy ilyen gyorsan felépülök? Csak nem te művelted ezt a csodát?- kérdezte aznap délután a lány, mikor sétálgattak a kertben.
- De én voltam, no meg Odin is besegített.
- Hogyan?
- Nekem adta a Sowulo nevű rúnát.
- Így már értem. A Sowulonak milyen mágikus ereje van?
- Segít a gyógyulásban és a termékenységben.
- Szóval te a gyógyító képességét használtad ki. Hogyan sikerült elválasztanod a többi rúna erejétől?
- Rengeteg gyakorlással, és kínlódással, de hidd el megérte.
- Tudom.
- Nagyon rossz érzés lett volna, ha még mindig ott feküdnél, és én tehetetlenül nézném, ahogy agonizálsz. Képtelen lettem volna végignézi, ahogy meghalsz. Tennem kellett valamit. Tartottam tőle, hogy a démon megtalál.
- Te, pedig nem tudtál volna megvédeni tőle, azt pedig nem hagyhattad, hogy meghaljak.
- Így van. Meg kellett gyorsítanom a gyógyulásod.
- Hálás vagyok neked ezért, köszönöm, hogy megmentetted az életemet.
- Ugyan, nem én vagyok az, aki megmentette, hanem az orvosok.
- Mégis, te mentettél meg isten tudja mennyi időnyi kínlódástól, és szenvedéstől. A kiszolgáltatottságról nem is szólva. Beleborsódzik a hátam a gondolatra, hogy a démon hamarabb talál meg, minthogy te elkezdtél volna gyógyítani.
- De nem így történt, és ezeken a gondolatokon nem érdemes rágódni.
- Igen, igazad van. Otthon minden rendben? Nem volt éjszakai látogató?
- Nem, de ne is legyen még egy darabig, mert addig él, amíg újra nem találkozunk, erről biztosíthatlak.
- Örülök az elszántságodnak.
Egy éjszaka váratlan látogató lepte meg a kórházat. Antonia aludt, mikor egy alak jelent meg az ágyánál. Kezében egy hosszú kés volt. Megállt a lány ágyánál, és felemelte a kést, hogy szíven szúrja az alvót. De csak akarta, mert váratlanul hatalmas fényesség támadt, a szél fújni kezdett, pedig be volt zárva az ablak. Antonia felriadt a váratlan jelenségre. Elvakította a fény, és ijedten figyelte a történéseket.
- Ha hozzáérsz ahhoz a lányhoz, akkor elpusztulsz!- szólt. Hangja mennydörgésnek is beillett volna csendes kórházi szobában. Antonia felismerte Tyr hangját.
A másik alak az istenség felé fordult, és így szólt:
- No mégis csak kimutatod a fogad fehérjét! Ez nagyon tetszik, ezt már szeretem!
- Nem sokáig fogod szeretni!- jósolta Tyr.
A kardja felizzott, és egy fénysugrat lőtt ki magából, ami eltalálta ellenfelét, aki térdre esett, felordított a kíntól, testébe villámok csaptak. Antonia rémülten nézte a harcot. Hosszan kínozta ellenfelét az isten, akiben a lány Tinát ismerte fel. Mikor abbamaradt a kínzás a nő dühösen lábra állt, és a haragtól izzó szemmel nézett a férfira, majd egy gyors mozdulattal Antonia felé dobta a kést, mire a lány gyorsan leugrott az ágyából, és a földre vetette magát, így a kés pengéje a falba fúródott.
"Ezt megúsztam!"- gondolta a lány megkönnyebbülten. Tyr ekkor ismét felemelte a kardját, és folytatta a kínzást. A nőben élő démon kezdett gyengülni, és a nő igazi személysége lassan kezdett a felszínre kerülni.
- Kérem uram, ne bántson!- sikoltott fel váratlanul.
- Tyr, kérlek, állj le, megölöd!- kiáltotta Antonia is, mikor a nő kérése süket fülekre talált.
- Nem teszem! Muszáj kiűzni belőle a benne élő gonoszt!
- Tyr, elég már!- mondta a lány, és miközben odaugrott a férfihoz, és el akarta kapni a kezét, hogy leállítsa, de a férfi látta a szem sarkából, s egyetlen intésével lelökte. A lány elvágódott a földön.
- Okosabban teszed, ha nem mozdulsz onnan, mert neked is könnyen bajod eshet!- adta a jó tanácsot a férfi.
- Majd szólok, ha szükségem lesz a tanácsaidra!- morogta a lány, és talpra állt. Mikor ismét be akart avatkozni egy éles hang kiáltott:
- Hé, maguk mit művelnek?
Egy kövér, rövid barna hajú nővér figyelte őket. Tyr-t meglepte a váratlan beavatkozás, és megszűnt a varázslat, Tina pedig köddé vált. A nővér közelebb jött, és megismételte a kérdést.
- Maga mi a nyavalyát művelt?
- Megmentettem a betegük életét, és ha nincs kérdésük, hagyjon magunkra a lánnyal!- parancsolta a férfi, mire a nő elsomfordált.
- Átkozott nővér! Pedig milyen közel volt a siker, de nem baj, lesz még legközelebb!- sóhajtott fel bosszúsan Tyr.
Antonia becsukta az ajtót, majd mérgesen az isten felé fordult.
- Mégis, mit képzeltél? Ez egy igen forgalmas hely, és most ez a nővér nem fogja elfelejteni, amit látott, és ezen fog csámcsogni az egész osztály! Van fogalmad róla, hogy felfedted az igazi kiléted a külvilágnak?
- Lehetne hálásabb is, kisasszony! Ha nem tudná most mentettem meg az életét, azon kívül pedig teszek rá, hogy mit fognak sutyorogni egymás közt az ápolók! Túl hihetetlen a dolog ahhoz, hogy elhiggyék! Bolondnak fogják tartani!
- És ha másokat is idecsődített volna?
- Csak rossz álomnak fogják gondolni néhány nap után a látottakat.
- Remélem, hogy igazad lesz! Most pedig, ha nem haragszol megkérlek, hogy távozz!
- Csak nem ki akarsz dobni?
- De igen. Ne haragudj, de jobb, ha néhány napig nem jössz. Majd felhívlak, ha szükségem lesz rád!
- Köszönöm. Ne várd, hogy máskor megmentsem az életed. Ha a démon megint idejön, szívbaj nélkül hagyom, hogy megöljön.
- Helyes! Nem is kell, hogy megvédj!- vágta oda a lány.
Tyr mielőtt elment volna ennyit mondott a lánynak:
- Vigyáztam rád, és ezután is azt teszem! Vigyázok rád!
- Köszönöm!- suttogta könnybe lábadt szemmel a lány. Tyr eltűnt, és a lány rávetette magát az ágyára, és sírni kezdett.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:08:07

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Nyugodt vagyok... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)