Statisztika

Gyönyörű a város, így nagy eső után,
nap fényes könnyű, szombat délután.
Sétálva, pihenő nyugodt emberek,
megteltek az eddig üres játszóterek.
Hinné az ember, ni csak itt a tavasz,
tél nem volt, már ez sem ugyan az.
Más időket élünk, a világ megváltozott.
döbbenten nézem, amit a változás hozott.
Elhaladva főterünk nagy szobra mellett
kéregető ember menten elém termett.
Ismerős az arc, döbbenten elmélázok
hinni sem akarom talán, ő az kit látok.
A szomszédban lakott a büszke mérnök úr,
koszos ballonja zsebében, most flaska lapul.
Egyetemet járt őszes tanult ember
eltorzult fejjel arcán beforrt heggel.
A bányában dolgoztak irányítása alatt,
szerették, mert égett a munka keze alatt.
A gyönyörű Mecsek ontotta az ércet, szenet,
tartotta el a bátor bányász embereket.
Lám ennek az időnek vége már sok éve,
kinek ereje maradt élt tovább, neki ez lett a vége.
vagyonát mindenét kaszinókban hagyta.
Ágya kartonpapír, a város szeme rajta.
mivé lesz egy ember, ha feladja hitét,
Bűzös szennyre váltja, eddigi életét!

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom