12. fejezet
Pusztító hatalom

Tyr mikor haza ért nagyon dühös volt Antoniára.
"Ostoba kölyök! Ha nem megyek az orvosok már rég a műtőben küzdenének az életéért, vagy pedig már halott lenne! De nem így történt, és még csak meg sem köszöni!"
Leült egy székbe, és a nézte a sötétséget, de közben gondolkodott.
"Végül is tényleg igaza van, hiszen valóban megmutattam az igazi kilétemet, és valóban azon a helyen tényleg nincs egy perc nyugalom se."
Úgy döntött, bocsánatot kér a lánytól. Kiment az előszobába, ahol egy tükör volt felakasztva a falra. Varázslat segítségével maga elé varázsolta a kórházban ekkorra már álomba sírt Antoniát. Tyr nézte, ahogy félig-meddig, ahogy a varratok engedték, összegömbölyödött lányt, akinek hálóinge a térde fölé csúszott. Takarója a lába mellett feküdt, és az arca még nedves volt a félig felszáradt könnyeitől. Tyr a takaró felé intett, mire az felkúszott a lány testén. Az isten figyelte a lányt, majd kinyújtotta a kezét, és gyengéden megsimogatta. A tükör túloldalán lágy szellő támadt, ami a lány arcát és haját simogatta, felszárította a könnyeit.
- Bocsáss meg, kicsike!- suttogta csendesen.
A tükörben lévő kép ekkor eltűnt, és újra a férfit mutatta. Tyr ott hagyta a tükröt, és ment aludni. Másnap bement a kórházba, de Antoniát épp vizsgálták, ezért leült, hogy megvárja. Antonia egy óra múlva került elő a főorvos kíséretében, akivel élénk társalgásba merültek. Az orvos vette észre a lány szobája előtti folyosó szakasz ablakán kinéző Tyr-t.
- Ott van a nagybátyja!- mondta. Antonia Tyr felé nézett, és bólintott, majd az orvos otthagyta. Antonia odament a férfihoz.
- Mit keresel itt?- kérdezte mogorván.
- Én is örülök, hogy látlak.- felelte a férfi.
- Nem ezt kérdeztem, Richard!- sziszegte a lány. Szándékosan szólította az ál-nevén az istent.
- Még mindig haragszol a tegnapiért?
- Igen, hiszen te is tudod, hogy mekkora ostobaságot műveltél! Vagy nem?
- Ne aggódj, tisztában vagyok a ténnyel, de neked is be kell látnod, hogy nélkülem megint haldokolnál, vagy már meg is haltál volna.
- És azzal is tisztában vagy, hogy majdnem megölted azt a nőt tegnap?
- Nem őt akartam megölni, hanem a benne lévő démont!
- Igazán? Csak nem rájöttél, hogyan kell?- húzta el gúnyosan a száját Antonia.
- Azt hiszem, rájöttem.- felelte nyugodtan a férfi, mintha nem is hallotta volna a gúnyt a lány hangjában.
Pedig hallotta, és a keze megrándult idegességében, de az arca és a hangja nyugodt volt továbbra is.
- Nem azért jöttem ide, hogy veszekedjünk, hanem azért, hogy békülünk!- jelentette ki egy kis hallgatás után.
- Tényleg ezt szeretnéd?
- Mindketten hibásak vagyunk, mert nem látjuk a másik igazát. Én elismerem, hogy hibáztam, most rajtad a sor.
- Oké, én is hibáztam, szánom- bánom. Barátok vagyunk?
- Naná!- nevetett fel a férfi
Lementek sétálni a kertbe.
- Mikor jöhetsz haza?- kérdezte a férfi.
- Egy hét múlva.
- Az remek!
- Igen, szerintem is.
Egy hét múlva elengedték a lányt. Örült, hogy hazajöhetett, ám a démon ezen az éjszakán ismét felbukkant, aminek Tyr roppantul nem örült.
- Na mostmár tényleg megölöm!- mordult fel, mikor megérezte a démon jelenlétét
- Én is megyek!- ugrott fel Antonia az ágyáról, de a férfi visszanyomta.
- Megint kórházba akarsz kerülni? Ha nem, akkor maradj a fenekeden, és ne avatkozz bele ebbe a harcba, mert most bevetem ellene a Hagalaz pusztító hatalmát, és nem örülnék, ha te is megsérülnél!
- Igenis, apám!- morogta csendesen Antonia.
- Jó kislány! Cserébe elhozom neked a fejét!
- Tyr! Ha lehet, ne a lakásban engedd szabadjára az erődet, hanem a csillagos ég alatt! Tudod, kívül tágasabb!
- Igenis, főnök!- szólt a férfi, majd felkapta a kardját, s ment, hogy szembe szálljon a démonnal.
A lány látta az ablakból, ahogy a nő és a férfi habozás nélkül ugranak egymásnak. Tyr kiosztott néhány sebet, majd a nő hasát célozta meg vele, és aktiválta a Hagalaz mindet elsöprő erejét. Tina felsikoltott a fájdalomtól, ám a következő percben már gúnyosan elmosolyodott, és így szólt:
- Remek! Pont ezt akartam elérni!
- Hogyan?- nézett nagyot a férfi.
- Megmutatom, mire gondolok!
Megcélozta a férfi mellkasát, és a keze eltűnt benne, megmarkolva szívét. Teljes erejéből rászabadította a Hagalaz hatalmát. Tyr felüvöltött kínjában, és a teste megbénult. Talán elvesztette volna minden erejét, ha nem lép közbe a Sowulo ellensúlyozó hatalma. A démon megrémült látta, hogy ahelyett, hogy elfogyna az ereje, kezd megerősödni. Mikor a férfinak volt elég ereje, aktiválta a többi rúnát, és egyetlen varázslattal súlyos sérüléseket okozott a démonnak, aki elengedte fájdalmában, majd köddé vált.
- Tyr, jól vagy?- kiáltott le az ablakból a lány.
- Nem kell, félned, mindjárt jobban leszek!- hangzott a felelet.
- Gyere be, hadd lássam el a sérülésed!
- Megyek!
Azzal sarkon fordult, és bement a házba, ahol Antonia már várta, hogy kitisztítsa a sebeit. A gyógykezelés alatt magában átkozta a démont, és megjegyezte, hogy attól fél, nem fogja tudni megszabadítani a lányt ettől a démontól.
- Dehogynem, sikerülni fog! Ha hiszünk benne, biztos sikerül!
- Hinni kevés! Ide nem hit kell, hanem valami más, ami még a rúnáknál is erősebb!
- De micsoda?
- Nem tudom. Hidd el, örülnék, ha tudnám!- felelte szomorúan az isten.