Statisztika

Sötét fellegek

szelik át az eget.

Fúj a szél, arcodba süvít.

Fázol, reszketsz,

a félelemtől szinte mozdulatlanná dermedsz,

nem tudod, mi vár még rád

a mai éjszakán.

Behúzott vállakkal, kissé görnyedve lépkedsz,

lábaid maguktól lépnek

előre, egymás után.

Kabátod gallérját felhajtod,

lilára fagyott ujjaiddal szorítod.

Az út másik oldaláról egy macska bámul rád.

Nem nézel oda. Nem is kell. Minek?

Így is látod magad előtt a két félelmetes,

sárgán izzó macskaszemet.

Gyorsítod lépteid,

már szinte futsz,

mégsem jutsz

előbbre, mintha egyhelyben járnál.

Nehezen lélegzel... lehet, hogy már nem is?

A félelem belülről széjjel feszít.

Nem vagy ura testednek,

elvesztetted a csatát, tudod.

Szemed becsukod.

Feladod.

Még egy utolsó sóhaj...

Ennyi jár neked,

mielőtt kinyitod a szemed.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom