Engedd, hogy álmodban őrizzelek,
ígérem, majd nagyon vigyázok.
Kezem alatt újjászületnek,
és összeforrnak az álmok.

Virágos rétre vezetlek téged,
hol csak a madár dalol,
s repülhetsz is, ha arra kéred
a szárnyad, az ég alól

én lesek rád, ki-kikakndikálva
bokrok mögül, és játszom veled,
hegyek tetején is melletted állva,
de erősen fogom kezed.

Adok neked apró üveggolyót,
ködbe burkolózom, hogy meg se láss,
híddal ívelem át a folyót,
és csodálozol, hogy minden csodás.

Friss virágot, vad szelet, derűs csillagot,
színes, vígan köszönő hajnali sugarat,
egy neszt a domb oldalán, ott,
hol a fű magasta nőtt a fák alatt.

Kezem alatt talán megszületnek
és összemosódnak az új álmok.
Engedd, hogy álmoban én őrizzelek,
ígérem, majd nagyon vigyázok.