HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-10-04

ANYUKA ÉS A SZELLEMEK 3.

II.


Főrend is a Büdös Lyukba járt esténként néhány csoporttársával. Asztaluk volt a sarokban, a zongora mellett. Tenyészállat és Nagy Szerszám volt Főrend két ivócimborája, a lányok mindig változtak körülöttük. Bubu és én a másik oldalon ültünk, mi is társasággal. Általában sört ittunk, vagy bort, néha pálinkát, rumot, kevertet, attól függően milyen volt éppen a hangulat. Véres Elek gyakran csatlakozott, de sose maradt éjfélig, Zengő Gyula egy hallgatag, konokul ivó diák, a tündérszép Lilienn, Smaragdella a párjával, s egyszer-egyszer Szép Piroska, ők voltak, akik megosztották velünk estéink magányát. Néha Anyuka is átült közénk a saját asztalától, az ő nyugodt, kedves lénye csillapítóan hatott, amikor már nagyon be voltunk indulva.
Az egyik este olyan sokáig dajdajoztunk a kocsmában, hogy lekéstük az utolsó vonatot. Akkora már csak hárman maradtunk, Anyuka, én és a Bubu, a többiek elszéledtek. Anyuka kikísért minket az állomásra, azt mondta, ki kell szellőztetnie a fejét, hogy aludni tudjon. Vékony permet szemetelt az égből, a hó valamiféle gyanús előhírnöke. Átmentünk a "Sóhajok hídján" a sínek felett, majd le a túloldalon. A pénztár-ablak zárva volt, a peron néptelen.
-Rossz előérzetem van, Kuka, -mondta Bubu. -Ez elment.

Anyuka előre sietett, megnézte a táblát. -Ez tényleg elment, -hagyta helyben, amikor utol értük. -Mit fogtok most csinálni?

-Stoppolunk, -mondta a Bubu.
-Nem jó, -rázta meg a fejét Anyuka.
-Nem jó, -ráztam meg én is a fejemet. -Most már nem vesz fel senki.

Tanakodtunk egy ideig. Szóba került az alagsor az egyetemen, ott jó meleg van a csövektől, és, mint alternatíva, a kollégium előcsarnoka is remek ötletnek tűnt. Jómagam az előcsarnok mellett kardoskodtam, a fotelekben kényelmesen el lehet tölteni az éjszakát.

-Gyertek fel hozzám, -jegyezte meg Anyuka, amikor már mindkét variációt alaposan kitárgyaltuk. -Igen, ez a legjobb megoldás. Jelen pillanatban egyedül alszom egy három-ágyas szobában, mert az egyik lakótársam megbetegedett, a másik pedig a barátnőjéhez költözött.

Egymásra néztünk Bubuval. Habozott a derék cimbora.

-Jösztök vagy sem, -sürgette a választ Anyuka. -Döntsétek el, mert csontomig hatol az ónos eső!

Megfordult és lassan elindult visszafele, a "Sóhajok Hídja" irányába. Szótlanul követtem, s hallottam Bubu lépteinek cuppogását mögöttem.

Némán, didergős hidegleléssel vágtunk át a parkon. Az Egyetem épülettömbje sötét volt és kihalt. A fő-homlokzat előtt felsejlett Imre herceg lovas szobra. Anyuka előre sietett a kollégium felé vezető átjárón.
-Intek majd, ha tiszta a levegő, -szólt vissza a válla felett.
Lassítottunk, hagytuk Anyukát, had menjen.
Pár perc telt csak el, közben mi is elértük a kollégium ormótlan, kocka-épületét, megjelent a lépcső legtetején.
-Jöhettek, -szólt le. -Gyertek, igyekezzetek!
Felsiettünk, kettesével véve a lépcsőfokokat.
Tényleg hideg volt, látszott a lehelet.
Az üvegezett lengőajtót belökve beléptünk az előcsarnokba.
A kollégiumi nevelőtanár a pultra dőlve vidáman aludt a recepción.
Anyuka intett: gyerünk, mozgás.
Mentünk utána, fel a lépcsőn, végig a folyosón.
A 22-es szám előtt megállt. -Itt lakom.
A szobában rend volt, ez első pillanatra szemembe ötlött. Furcsa volt ez a túlontúl is nagy rend egy kollégiumi szobában. Szokatlan látvány volt. A kollégiumi szobák nem a rendről híresek. Kicsit ijesztő lett volna az egész, ha nem Anyuka szobájáról lett volna szó.

-Fáztok? -kérdezte Anyuka ránk pillantva, s felnevetett. -Jókat tudok kérdezni! Látom rajtatok, majd meg fagytok. Dobjátok le a vizes göncöket, zuhanyozzatok le. Főzök addig egy jó forró teát, s kerítek valami száraz holmit.
Kinyitotta a szekrényt, kotorászott benne, aztán előhúzott egy szép zöld fürdőköpenyt. -Ez itt jó lesz Kukira. Talányos arckifejezéssel méregette Bubut.
-Ekkora testre nincs holmim. Te majd becsavarod magad egy plédbe.
-Jaj Anyuka, ne fáradj velem, -szipákolt Bubu. Én nem vetkőzöm le idegen helyen. Majd ideülök a fűtőtest mellé, és megszárítkozom.
-Ahogy akarod, -hagyta rá Anyuka. -És te, Kuk-i? Te is ilyen finnyás vagy?
Dehogy vagyok! -kiáltottam. -Alig várom, hogy felölthessem ezt a gyönyörű szép hímzett köpenyt. Meglátod, milyen jól fog állni!
-Na, majd meglátom, milyen jól fog állni, -replikázott Anyuka, s nevetett, nevetett.

Teáztunk, beszélgettünk. Jócskán benne voltunk az éjszakában. Rávettük Bubut, zuhanyozzon le ő is. Nagy nehezen kötélnek állt. Anyuka odaadott neki egy lepedőt, burkolózzon bele, ha végez. Jó félóráig zubogott a víz aztán előjött Bubu. Én már majdnem aludtam a karosszékben, Anyuka is szunyókált. Bubu mögénk lopózott, s váratlanul ránk huhogott.
-Hu, hu, -kiáltotta Bubu, talpig lepedőben. -Én vagyok a kísértet.

Anyuka felriadt, tágra nyílt szemmel nézett Bubura. Egy rémesen hosszú pillanatig nem szólt semmit, csak nézett üres szemmel.
-A kísértetekkel nem jó viccelődni, -mondta végül. -Na fiúk, itt az idő. Tegyük el magunkat holnapra.

Kiválóan aludtam a könyvespolccal szemközti heverőn. Álmodtam is, de ahogy az lenni szokott, semmire nem emlékeztem az álomból. De ugyanazzal a jó hangulattal ébredtem fel, ahogy aludtam. A fejem tiszta volt, nem fájt. Átnéztem a másik ágyra, Anyuka ágyára. Le volt takarva egy tarka-mintás pokróccal, a pokrócon fej felől díszpárna. A szoba üres volt. Bubu és Anyuka már elmentek.
Felültem, dörgöltem a szemem. Vajon hány óra lehet, hogy ezek már elmentek? Így elaludtam volna?
Körül néztem, s megpillantottam az éjjeli szekrényen a tálcát. Pont ugyanolyan tálca volt, mint amit a menzán használtunk. Csészében tejeskávé, s néhány szendvics volt a tálcán. És egy papírlap, Anyuka írásával.

"Bementem növénytanra, majd jövök. Bubu hazament. Ha tudsz, várj meg."

Lezuhanyoztam, felöltöztem. A fürdőszobában, a tükör előtti polcon megleltem az órámat. Negyed tizenegyet mutatott. A tálcát áttettem Anyuka íróasztalára, hogy kényelmesebben elférjek. Belekortyoltam a tejeskávéba. Már kihűlt. Vajon mikor hozta fel Anyuka? Beleharaptam az egyik szendvicsbe. Vajkrémes kenyérre felvágottat szeletelt egy gondos kéz. Szerettem a vajkrémes kenyeret felvágottal. Táplálkoztam, s közben néztem, nézegettem Anyuka könyveit az íróasztal feletti könyvespolcon. Verses-kötetek, regények, tankönyvek. És egy piros szélű kicsi könyv, világítóan zöld betűkkel: "Praktikák"
Leemeltem a "Praktikákat" a fejem fölül, kinyitottam. De mielőtt az első sort elolvashattam volna, betoppant Anyuka. Nagy sietve jöhetett, erősen lihegett. Két lépéssel mellettem termett, a könyvet kivette a kezemből, s az asztalra dobta. Rám mosolygott. -Köszi, hogy megvártál, -mondta az ő kedves, kicsit rekedtes, mély hangján. -Beszélni akarok veled.
-Parancsolj, kérlek, állok rendelkezésedre, -válaszoltam első zavarodottságomban némiképpen körülményes udvariaskodással.
-Jól aludtál? -kérdezte. -Nem fáj a fejed?
-Jól aludtam, s nem fáj a fejem.
-Örülök neki, -mondta. -Sokat ittál tegnap este.
-Sokat, -ismertem el. -Mákor, ha ennyit iszom, fájni szokott, de most érdekes módon nem fáj.
Nevetett. -Na látod. Nem mindegy, hol alszik az ember.
-Nem mindegy? -kérdeztem vissza meglepődve. -Mire gondolsz?
-Nem gondolok semmire, szamár, csak viccelődőm. Nem kell mindent szó szerint venni.
Elhallgatott, figyelmesen nézett rám. Kicsit zavarba ejtő volt ez a hosszan kitartó tekintet, azt hittem, hangya mászik tán az ingemen, azt nézi olyan állhatatosan, odanyúltam, de nem volt ott semmi.
-Hallom, bulizol a Főrend társaságával, -vetette oda.
-Bulizom? Egyszer buliztam csak velük eddig. Mért kérded?
-Hallom, szellemet idéztetek?
-Szellemet? Dehogy. Csak ittunk. Az egy másik buli lehetett, azon nem voltam ott, de én is hallottam, arról, hogy egyszer egy bulin szellemet idéztek.
-Ó a marhák! -mondta Anyuka.
Megvontam a vállam. Mit számít az nekem, mit csinál Főrend és a társasága. Erről akart Anyuka beszélni velem?
-De hát az csak marháskodás volt, Anyuka!
-Tudom, -mondta.
-Erről akartál beszélgetni?
-Ó, nem. -Mélyen zengő hangon felnevetett. Sokkal komolyabb dolgokról.
Felpattant, kiszaladt az előtérbe, behozott egy üveg ásványvizet. Lecsavarta a kupakot, ivott. -Kérsz te is?
-Kérek, -mondtam, s átvettem az üveget.
-Nyakunkon a vizsgaidőszak, -mondta Anyuka.
-Mit tehetünk, -bölcselkedtem.
-Vannak jegyzeteid?
-Jegyzeteim? -Kortyoltam az üvegből. -Nincsenek jegyzeteim.
-Kuk-i, én nem akarom, hogy megbukj. Ezért akartam beszélni veled. Nekem minden előadásról minden jegyzetem megvan. Odaadom, ha kell. És... és bármikor itt alhatsz, ha úgy jön ki a lépés. Ma este megjön a lakótársnőm, de nem érdekes, elférünk itt hárman, az egyik ágy szabad.
Ittam még egy kortyot, aztán visszacsavartam a kupakot az üvegre.
-Ezt akartad mondani, Anyuka?
-Ezt.
-Kösz, Anyuka. Állati rendes vagy.
-Haverok vagyunk, vagy nem? -nevetgélt Anyuka.
Csend lett megint, olyan, ...hogy is mondjam, olyan suta helyzet volt.
-Kösz még egyszer. Megyek most.
Állt, nézett. Most már komoly volt, csak a szeme mosolygott. -Eredj akkor, Isten hírivel.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-10-06 17:02:19

Kedves Rozália!

Igen, igazad van, azok az évek bennem maradtak. A "sztori" persze fikció, mint minden rörténetem, de átveszek és beültetek megtörtént dolgokat eseményeket. Alakjaim egy része az életből átvett, többé vagy kevésbé átformált személy, másokat egyszerűen kitalálok. Aztán összekeverem az egészet, mint a lottó-sorsoláson a golyókat és megnézem, mi esik ki a gépből.
Az alapötlet az egyik tenisz-tanítványomtól származik, ő járt jósnőhöz. A jósnő álmot bocsátott rá, az álom a távoli múltban játszódott /több száz évvel ezelőtt/ és ebből az álomból vont le a csaj tanulságokat a jelenre és a jövőre nézve. A srác megesküdött, hogy a jósnő, minden problémájára megtalálta a választ...Meredek, nem????
Köszönöm, hogy elolvastad és nagyon örülök, hogy tetszik neked ez az új sorozat.

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-10-06 10:14:56

Kedves Bödön!
Az egyetemi évek nagyon mély benyomást tehettek rád, hiszen újabb történeted is az egyetemi évek alatt játszódik. Elolvastam mind a három részt, nekem tetszik.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)