Valami bennem ismét összetört,
Csak a fájdalom mardos, itt belül!
Háborgó lelkem megnyugtattad,
A zöldszeműt elaltattad!

Miért kell mindent tönkre tenni,
A szívem mindig megsebezni?
A régi sebek is még fájnak,
Békességre, gyógyulásra vágynak!

Jajj a gyógyulás helyett,
Újabb sebek keletkeztek!
A sok szép közös emlék
Maró fájdalom lesz ismét!

Azt állítod, engem szeretsz,
De versedből nem érzem ezt!
Azt, érzem hogy minden szavad
A másikért kiált és jajgat!

Nem tudom, hogy mit higgyek el,
Mi az igaz és mi, ami nem?
Nem vágyom én semmi másra,
Csak nyugodt igaz boldogságra!

Úgy szeretnék messze menni,
Ahol nincsen rajtunk kívül senki!
Hol sebeim begyógyulnak
És boldog lenne minden holnap!

Mivel erre semmi esély sincsen,
Így bele halok a szerelembe egészen!
Elhervadok, mint egy virág,
Mely éltető talajra vágy!

Több mint egy éve annak már,
Hogy talaj nélkül élek már!
Nem tudom, még meddig bírom,
Hogy csak fokozódik kínom!

Állítólag nem akarnak bántani,
Mégis mindig azt teszik!
Hiába a sok rejtélyes üzenet,
Kiszűröm belőle a lényeget!

A sok maci is magáért mesél,
Hiába nincs üzenet csak kép!
Mivel, te vagy a macija neki,
Neked szól a sok képes üzenet!