HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 11 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51232 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2007-10-09
Szökés a szürkeségbőlMár megszoktam a napok egyformaságát:
hogy a ma és a tegnap mindig összeolvad; hogy nem lesz tőlük különb semmivel a holnap - minden nap egy-egy ködgomoly... Szörnyedve nézem, hogy elsodor; s hipnotizál, ahogy hömpölyög, míg lelkem benne lődörög. Belemarkolnék, de kezem üres marad, ajkamról zörömbként törnek fel a szavak; míg torkomba nem fojtja a gomoly a kiáltást... Szürkeség takarja tőlem a kilátást; s csak néha dereng fel a ködben egy alak. Elsuhan mellettem pár örök pillanat, s én úgy szállnék velük! Messzire... El... Hogy az én időm a ködben mégse vesszen el; de valahogy az mindig kicsúszik kezemből - lopják! És én e véres küzdelemből ki már csak holtan szállhatok... Ám valaki megszán: álmodok; s az egyforma napok mókuskerekéből lelkem kiveti magát. Nélkülem is megy tovább! Nem is haltam bele... Ki megszánt, azt súgja: gyere! S én szép lassan követem, hisz már nem sietek. A harc kimerített: fáradtan lihegek, de arcom fényben úszik. Örülök, hogy élek; s most már megtehetem, hogy jól körbenézzek: Ez itt a világom. S ez vagyok én. Ez itt a helyem benne; s ha elfelejteném akár egy percre is - hát akkor megállok. Szabad gondolkodni. Nem sietek. Várok. Ha rohanok, az élet is elrohan mellettem; és szanaszét szórja mindazt, mit szerettem, mert ezt az iramot lélekkel nem győzi - rohanó élet az értéket nem őrzi; csak hajszolja egyre, míg el nem megy a kedve, s feladja végül... Mit tettem? - szörnyed el, úgy, hogy beleszédül; NE CSINÁLD! Lassíts! Láss közben, és érezz; az élet nem kívánja, hogy alatta elvérezz... Már megszoktam a napok egyformaságát, de leszoktam arról, hogy bele is törődjek. A "mindig mindent muszáj" örök kapzsiságát lerombolva bennem új álmok szövődnek. Mosolyog, aki megszánt... Ő előre tudta; mégsem szólt, míg lelkem a köröket futotta, csak figyelt és várt... Végig bízott bennem; hitte, hogy sikerül. Úgy lett. MINDEN RENDBEN! A "zörömb" szó Axel Brauns cifraárnyak és denevérek c. könyvében szerepel. Az autista író ezzel a kifejezéssel élt, valahányszor a nem autista emberek olyan szavakat mondtak, melyek valamiért nem nyertek értelmet a fejében, összemosódtak. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Rémület című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Álomvárás címmel a várólistára Azrael bejegyzést írt a(z) Gergő És Pamela-Tizedik Rész című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |