HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 38

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48830

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-10-17

A hadistennő 9

IX.
A valkűr rablók

Antonia már lassan egy hónapja volt az Áz család tagja, mikor egy nap csatába hívták őt meg a valkűröket. Két király kezdett véres háborúba, és Odin kiadta a parancsot, hogy néhány igen tehetséges harcost elestük után hozzák Azgardra, hogy ismét bővüljön serege létszáma. Így a lány felöltötte a valkűröktől kapott fegyverét, és sűrű felhőkbe burkolózva mentek le a csatatérre az elesett harcosok lelkéért. Tyr is velük ment, hogy kiossza a megérdemelt győzelmet és a vereséget, a főisten parancsa szerint. Ezek a gyönyörű, és harcias szüzek tüzes paripákon száguldanak a légen át, beleszólnak a csata kimenetelébe, és buzdítják a férfiakat a hősi tettekre, és a halálra.
- Remélem, sok lelket tudunk össze szedni, és velük erősíteni a sereget.- jegyezte meg az új valkűr egyik nővére.
- Én is.- morogta Antonia.
Véres háború fölé érkeztek, és figyelték, mikor esnek el a kiváló hősök. Mikor egyikük elesett, Antonia volt az első, aki lecsapott és magához vette az elszállni készülő lelket. Sok lelket szedtek össze a valkűrök a háború végig, majd visszatértek Azgardra. Bevezették a harcosokat Odinhoz, aki örömmel fogadta a valkűrök fáradozásának eredményét, és befogadta a mindegy ötven új harcost a Einherják seregébe. Ezek azok a harcosok, akik az istenek által lettek kiválasztva, és miután hősi halált haltak felkerültek a Walhallába, és az istenek vezetésével lovagolnak majd a Ragnarökbe, hogy a lelkük örökre elpusztuljon. Ám addig is minden áldott nap lemészárolják egymást, és éjjel ismét életre kelnek.
- Elégedett vagyok veletek, gyermekeim, nagyon jó munkát végeztetek! Köszönöm, most elmehettek!
Fél óra múlva megérkezett Tyr is, és Antonia egy meleg fürdővel várta apját. Tyr megköszönte a figyelmességet, és a meleg vízben lemosta magáról a csata minden mocskát.
- Remek csata volt, nagyon régen nem jártam ehhez hasonlóban! - jegyezte meg, mikor kijött a fürdőből.
- Valóban izgalmas volt. Tudod, azt hiszem, voltam már valkűr előző életemben, mert nekem is nagyon tetszett. Élveztem, ahogy magamhoz vettem a lelküket. Jó munka ez!
- Nagyon gyors voltál, ahhoz képest, hogy ez volt az első munkanapod. Hány lelket is szedtél össze?
- Vagy nyolcat.
- Nagyon jó egy kezdőhöz képest. Ha továbbra is ilyen szintet nyújtasz, Odin besorol a szüzei közé.- mosolygott a férfi.
- Kösz, inkább nem, mivel nem akarok harcos apáca lenni.
- Pedig szerintem remekül festesz abban a ruhában, nagyon szexi.
- Tyr! Ne udvarolj nekem, oké?
- A mindenségit, a lányom vagy, valakinek csak udvarolnom kell!
- Jó, jó, de csak mértékkel, még zavarba hozol!
- Anyád hátsó fele!- nevetett fel a férfi.
- Anyámat ne szidd, mert halott, tudod te is! A halottakról vagy jót, vagy semmit!
Este a valkűrök meg akarták ünnepelni kishúguk első munkanapjának eredményét, ezért meghívták magukhoz. Antonia elfogadta a meghívást, és csak éjfélkor ment haza. A mulatozás közben sok történetet meséltek neki a valkűrök, és sok mindent megtudott ezekről a gyönyörű, harcias szüzekről. Tudta, hogy sose mennek férjhez, és ha férfival hálnak, akkor Odin száműzi őket, és halandóvá válnak. Ismerte Brünhild valkűr történetét, aki megszegte apja, a főisten parancsát, és győzelemre segített egy férfit, akinek a hősi halál jutott volna osztályrészül, s ezért az isten arra ítélte, hogy változzék földi halandóvá, s halandó ember legyen a férje is. Brünhild annyi enyhítést kért, hogy akkor legalább a legvitézebb halandó felesége legyen. Odin elvarázsolta a valkűrt, és lánggal körülvett palotában rejtette el; a lánggyűrűn csak a legbátrabb vitéz tud áttörni. Ezt a feladatot Sigfried oldotta meg.
Mikor hazament Tyr már várt rá. A szobájában volt, és egy könyvet olvasott, mikor a lány haza ért.
- Megjöttél, kislány?- kérdezte, mikor hallotta, hogy a lány léptei megállnak a szobájánál.
- Szia, igen.
- Milyen volt?
- Jó. Sok mindent megtudtam ezekről a csajokról, és eléggé megismertem őket. Nem baj, ha most nem mesélek, elég fáradt vagyok!
- Nem, jó éjt!
- Neked is!
A lány bement a szobájába, ahol levetkőzött, és lefeküdt. Azonnal elaludt. Hamarosan rengeteg munkája lett, mivel az emberek sok háborút vívtak, és sok új harcos került fel Azgardra. Egy nap a lányok, egy harc után úgy döntöttek lemennek a földre fürödni egy erdei tóhoz. Meleg nyári nap volt, és jól eső érzés volt lemosni magukról a harcban a testükre tapadt koszt, és port. Hancúrozni kezdtek, és egymást fröcskölték, csilingelő nevetésük messzire szállt a levegőben. Ruhájuk ott feküdt a parton. A lányok nem is sejtették, hogy nincsenek egyedül. A tavat körülvevő fák közül húsz férfi leselkedett rájuk.
- Milyen szépek! Jó lenne néhányat elkapni közülük.- szólalt meg egy harminc év körüli szőke, kék szemű férfi, aki a legjobb helyről figyelte a valkűrök hancúrozását.
- Valóban, főnök, de melyiket?- kérdezte a mellette lévő szintén szőke férfi.
- Az a sötét hajú határozottan tetszik nekem. Nagyon csinos a kicsike.- mutatott Antoniára.
- Igen, valóban szép, de a társnője még szebb.
- Rendben, fiúk, kapjatok el közülük néhányat, de a sötét hajú az enyém!
Kirobbantak a fák közül, és a következő pillanatban az egyik valkűr felkiáltott:
- Férfiak! Meneküljünk!
Nem volt más esélyük, a víz alá kellett merülniük. Hatalmas csobbanással tűntek el, mire támadóik is a vízbe vetették magukat, és hamar elkapták a lányokat. Tizenöt valkűrt hurcoltak el az erdő mélyére, köztük Antoniát is. Az ifjú harcosokat az erdő közepén álló kunyhójukba vitték, ahol lelökték őket a földre. A lányok összebújtak, hogy meztelenségüket legalább egymás testével takarják valamennyire, és a szégyentől, a haragtól, megalázottságtól villogó szemekkel méricskélték ellenfeleiket.
- Remélem, meg vagytok velünk elégedve, mert mostantól ti lesztek az asszonyaink!- szólt vezér.
- Álmodozz csak, szerencsétlen!- mordult fel Antonia.
- Tessék? Minek neveztél, te is féreg?- kérdezte a férfi, és elkapta a lány karját, s talpra állította.- Hogy mersz nekem ilyet mondani?
- Talán azért, mert nem félek tőled, ahogy a testvéreim se. Nem gondoltál még rá?
- Bátor vagy, és túl hangos, de majd gondoskodom róla, hogy meg tanulj hallgatni!- mondta a férfi, mire a lány arcon köpte.
- Ringyó!- hangzott rá a felelet, és még "jutalmul" pofon vágta.
A lány szájából vékony vércsík indult meg az álla irányába. A férfi ellökte magától, mire a lány az egyik valkűr ölébe zuhant, aki magához ölelte, és dühösen ő is a férfiak felé köpött megvetése jeléül.
- Jegyezzétek meg jól! Vagy betörjük a kancáinkat, vagy elpusztulnak!- szólt a férfi, és a többiekkel együtt távozott.
Mikor egyedül maradtak Antonia felzokogott. Nővérei gyengéden megsimogatták, és közelebb húzódtak hozzá.
- Nagyon bátor voltál, ilyet még mi se merünk tenni!
- Köszönöm- suttogta a lány csendesen.
Ez alatt Azgardon igen paprikás volt a hangulat az istenek között. A szabadon maradt valkűrök épp most mondták el Odinnak, és a többi istennek, hogy miképp jártak. A Mindenség atyja a trónján, a Hlidskialf-on ült, Tyr pedig a trón lábánál, mikor a felzaklatott harcosnők jelentették nekik a délután eseményeit.
- Rohadék halandók! Ezt nem ússzák meg szárazon!- mordult fel Tyr, mikor megtudta, hogy az elraboltak között van a lánya is.
- Nyugalom, fiam! Én is ugyanúgy érzek, mint te, de először egy terv kell, hogyan szabadítsuk ki őket!- szólalt meg az istenek atyja.
- Azt hiszem, igazad van. Vonjuk be a hölgyeket is?
- Igen, hisz mégis csak a testvéreikről van szó!
- Nos, szépséges kisasszonyok, hányan voltak a támadóik?
- Hát... ha jól számoltuk a mostani létszámunk alapján tizenöten lehettek.
- Hányan is, mentetek le fürödni?
- Negyvenen indultunk. Most pedig csak huszonöten vagyunk.
- Igen, valóban, akkor tizenöt leány hiányzik, de visszahozzuk őket. Hová vihették őket?
- Ahogy én láttam, az erdőbe hurcolták őket.- szólalt meg egy sötétvörös hajú, kék szemű valkűr, aki hátul állt.
- Honnan tudod?- nézett rá Odin.
- Onnan, hogy nekem elfogyott a levegőm, és így fel kellett jönnöm a felszínre, és akkor tűntek el velük a fák között.
- Nem láttak meg?
- Nem hinném, mivel egy vízben álló szikladarab mögött bukkantam fel, és onnan figyeltem a történéseket.
- Jól, van, köszönöm, most menjetek, pihenjetek, és hamarosan magatokhoz ölelhetitek elrabolt testvéreiteket.- állt fel Odin.
- Ilyen hamar meg van az a bizonyos terved? Nem kéne még beszélgetnünk a kisasszonyokkal még egy kicsit?- nézett az apjára Tyr.
- Ne légy kishitű, fiam! Nem bízol tán bennem? A lányok sem tudnak segíteni többet, hidd el!
- Talán túlságosan is, ezért hitetlenkedem. Tényleg nem tudtok többet?- villant a szeme a lányokra.
- Nem, semmit.- rázták a fejüket a valkűrök.
- Menjetek, gyermekeim, mi is indulunk. Gyerünk, fiam!- szólt az öreg, mire a háború istene is felállt, s eltűntek, a harcosok is visszatértek palotájukba, ahol gyötrődve várták, mikor jönnek haza a többiek.
Alkonyodott, mikor a két isten megérkezett a földre. Megtalálták a tavat, és nyomok alapján eljutottak a kunyhóhoz is, ahol a rablók a foglyaikat tartották. Sűrű ködöt bocsátottak a környékre, és biztos távolságból figyelték a kunyhó és környékének mozgását, ám semmi sem mozdult.
- Lehet, hogy bent vannak?- nézett kérdően az apjára Tyr, s fejével a nagy kunyhóra bökött, melyet több kisebb kunyhó vett körbe.
- Még az sincs kizárva.
- Vagyon hol lehet Antonia meg a többi valkűr? Vajon mit akarnak tenni velük?
- Lehet, hogy a nagy kunyhóban. Fogalmam sincs, mit terveznek, de ha egy hajuk szála is meggörbül, akkor itt kő kövön nem marad!- ígérte vészjósló nyugalommal az öreg.
- Nagyon, én nem nézem ezt tétlenül! Menjünk, kapjuk el őket!
- Nyugalom, türelem! Nem rontunk ajtóstul a házba!
- Ezek csak halandók, nem képesek ellenállni nekünk, ha bevetjük ellenük a hatalmunkat!- mordult fel türelmetlenül Tyr.
- Hatalmat mondtál, fiam? Jól hallottam?
- Igen, de miért?
- Nem is mondtál hülyeséget! Igen, ez a legjobb megoldás!
- Miről beszélsz, öreg? Nem értem, hová akarsz kilyukadni!- értetlenkedett a hadisten.
- Ide hallgass! Ha azt akarjuk, hogy feltétlenül, és lehetőleg épségben visszakapjuk a lányainkat, akkor meg kell jelenünk előttük teljes isteni mivoltunkban. Ha nem így teszünk, és harcba bocsátkozunk velük a lányok is megsérülhetnek, amit ugye mindketten szeretnénk elkerülni? Megvárjuk, míg leszáll a teljes sötétség, és akkor támadunk!
- Igen, valóban. Jó, akkor én kész vagyok, gyerünk!
A kunyhóban valóban ott voltak a rablók, és a valkűrök, és a férfiak épp arról győzködték a lányokat, hogy menjenek hozzájuk, amit az ellenkező nem tagjai harsány visszautasítással, nemtetszésüket, pedig sértésekkel adták a rablók tudtára.
- Ugyan, hölgyeim biztos meg tudunk egyezni!- mosolygott ravaszul a vezér, mire csak dühös morranásokat, és pillantásokat kapott.
- Eredj a leprába, ott keress magadnak asszonyt! Belőlünk aztán nem eszel!- mordult fel Antonia.
- Na de drága szépséges kisasszony, nem vagyunk mi olyan rosszak, mint amilyennek gondol minket! Remek szeretőik, és később, pedig a férjeik lehetnénk! Öleltünk mi már asszonyt, mindenki tudja!
- Haha! Ezt szeretnéd, mi? Az orrod ettől fokhagymás! Tudjuk, hogy csak arra kellünk nektek!- nevetett fel gúnyosan az egyik valkűr.
A választ már nem hallhatta, mivel ekkor megjelent Odin és Tyr. A férfiak, és a lányok is elvakultak a hirtelen támadt fényességtől, ami a két istentől származott. A rablók felkiáltottak, s karjukat az arcuk elé kapták, s vaksin tántorogva hátráltak néhány lépést.
- Eresszétek el azokat a lányokat, akiket fogva tartotok! Engedelmeskedjetek, és akkor megkíméljük az életeteket! Ha nem, akkor mindannyian meghaltok!
- Kik vagytok?- nézett hunyorogva a két istenre a vezér.
- Az istenek atyja, Odin és a háború istene, Tyr!- hallotta a választ, mire a férfiak térdre borultak előttük. A két isten erre elhúzta a száját, s Tyr ezt mondta:
- Eresszétek el a lányokat! Nem tudjátok kiket hurcoltatok magatokkal? Tizenöt valkűrt, akikért, ha valami bajuk esett kegyetlen bosszút állunk, és gondoskodunk róla, hogy miután a legbecstelenebb módon meghaltok a lelketek ne kerülhessen Walhallába, hanem az Alvilágban sínylődjön mindörökké. Válasszatok a hosszú élet, és az azonnali halál között. Ha elengeditek a valkűröket éltek, hanem, meghaltok!
- A hölgyek szabadon távozhatnak!- nyöszörögte a vezér, aki már nehezen tudta elviselni az istenek jelenlétét.
A két isten a kezét nyújtotta, ám a lányok nem mozdultak, s ha lehet még jobban összebújtak. Odin tudta, hogy szégyellik, hogy meztelenek, ezért tizenöt köpenyt varázsolt elő, s a lányoknak adta, akik beleburkolóztak, s így mostmár csatlakoztak megmentőikhez. Antonia gondolkodás nélkül Tyr-hez bújt, aki jobbjával átölelte. Mielőtt eltűntek volna, a háború istene így szólt:
- Most pedig, hogy a lelketeknek legyen esélye a dicső halálhoz, adjátok fel magatokat!
- Úgy lesz, hatalmas hadisten.- mondták a rablók.
Azzal eltűntek, s csak Azgardon jelentek meg ismét.
- Jól vagytok?- fordult az öreg a harcosaihoz.
- Semmi bajunk, és köszönjük.- mondta Antonia.
- Ennek örülünk. Menjetek, öltözzetek fel!
A valkűrök hazatértek, míg Tyr és a lánya a saját otthonukba mentek, ahol a legfiatalabb valkűr felöltözött.
- Köszönöm, hogy megmentettél.- mondta Tyr-nek, miután felöltözött, és átment hozzá.
- Ne köszönd, mivel nem tettem semmit, csupán isteni hatalmamat vetettem be. Éhes vagy? Gyere, egyél valamit, aztán feküdj le, biztos fáradt vagy.
- Inkább lefürödnék, ha lehet. Jól jönne most egy meleg fürdő.
- Szólok Röszkvának, hogy készítsen egyet, mire végzel.
- Te nem eszel?
- Nem. Nem hinném, hogy ezek után tudnék enni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:01:00

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Agyvérzés című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Győri barangolásom címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Miben higgyünk miben ne? Egy beszélgetés apropóján) című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)