HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-10-21

A hadistennő 10

X.
Kegyetlen világ

Odin másnap reggel magához hivatta az elrabolt lányokat, és kifaggatta őket. Elmondták Odinnak ahogy történt a dolog.
- Nem bántottak benneteket?
- Nem, nem volt rá idejük. Meg amúgy is, kézzel-lábbal védekeztünk ellenük.
- Jól van akkor. Legközelebb keressetek olyan helyet, ami nem ennyire eldugott.
- És mi legyen azzal, hogy tilos a halandók előtt megjelennünk?- kérdezte az egyik valkűr
-Ebben az esetben nem érvényes, ha csak nem akarjátok a kardotokat magatokkal cipelni a tóba.- mosolygott gonoszul az öreg.
A lányok is elmosolyodtak, mintha csak egy jó viccet hallottak volna, s mentek a palotájukba. Odin mikor Antonia is menni akart rászólt:
- Antonia, maradj még egy kicsit! Beszélni akarok veled!
- Hogyne.- mondta készségesen a lány.
Mikor az ajtó becsukódott az utolsó harcosnő után, a Mindenség atyja hellyel kínálta a lányt, de ő állva maradt.
- Hallom, milyen bátran viselkedtél, mikor fogva tartottak benneteket! Nagyon okos, és nagyon ostoba volt az a lépésed, mikor arcon köpted a vezért.
- Mégis mit kellett volna tennem? Hagynom, hogy kényére-kedvére erőszakoskodjon velem?
- Egy kiéhezett férfi, aki már hónapok, vagy évek óta nem ölelkezett, nagyon veszélyes! Nem tudja elviselni, ha visszautasítják, főleg, ha ilyen formában teszi az illető!- jegyezte meg a főisten.
- Te csak tudod, igaz, nagyapa?- kérdezett vissza gúnyosan a lány.
- Igen, valóban tudom, lányom. Nekem se jutott mindig ki a jóból, és volt, hogy hónapokig nélkülöztem.
- Hogy bírtad ki?
- Nehezen. De ez elmúlt, mostmár ez a téma is elméletileg érdekel, gyakorlatilag nem.
- Csak nem lenyugodtál? A mítoszok egészen mást sejtetnek.
- A halandók semmit sem tudnak, és én sem vagyok mást, mint a legtöbb vénember, csak kicsit hosszabbra nyúlt az életem.
- Meg főisten vagy.- mutatott rá egy másik eltérésre az unoka.
- Az is.- bólintott az öreg.
Beszélgettek még egy kicsit, majd az ifjú harcos visszament Tyr-hez, aki épp menni készült.
- Hová mész, Tyr?- nézett a lány az istenre.
- Megyek csatázni. Újabban egyre több a munkám.
- Mikor jössz haza?
- Nem tudom, de egyszer csak haza esek. Nem kell megvárnod, lehet, hogy több napig is elmaradok majd.
- Rendben, sok szerencsét, és jó harcot!
- Köszönöm.- mondta a férfi, majd megölelte a lányt, s puszit nyomott a fejére.
Antonia hozzádörgölőzött, s felsóhajtott. Tyr lenézett, majd szorosabbá vált az ölelése. Pár percig így maradtak, majd eltolta magától az isten a lányát.
- Vigyázz magadra, kölyök!- intett, és elment.
Az ifjú lány a szobájából figyelte, ahogy egy percre megáll a palota előtt, int neki, majd elvágtázik. Elfordult az ablaktól, mikor az isten eltűnt, és lement segíteni Röszkvának. Az öregasszony épp a konyhában volt, és mérgelődött.
- Miért morgolódik már megint, Röszkva mama?- dugta be a fejét.
- Lehet is nem mérgelődni, mikor szalad az egész ház, a cselédek meg lusták!
- Hát miért nem fogja szorosabban a gyeplőt? Ha engedetlenkednek, akkor miért nem csap közéjük?
- Mert nem használ! Mindent magamnak kell megtennem, mert ezekre nem lehet számítani.
- Segítek, úgy sincs semmi dolgom.
- Köszönöm.
Lassan egy hete, hogy Tyr elment, és Antonia aggódni kezdett, ám Röszkva anyó, mikor megosztotta vele az aggodalmait, csak legyintett.
- Nem kell aggódni, gyakran elmegy, és hónapokig is távol van, ha sok a dolga. ha haza is jön, közben nem marad sokáig.
- Értem.
Tyr ez után a beszélgetés után egy nap váratlanul hazajött, de rettenetes állapotban volt. A teste tele volt sebekkel, és igen csak morcos volt.
- Te jóságos ég, Tyr! Mi történt veled?
- Harcoltam, és megsérültem.
- Kivel kerültél szembe?
- Az ellenség vezérével. Átkozott jó harcos, kár érte.
- Megölted?
- Meg, nem volt más választásom, különben az én torkomat vágta volna el.
- Az egy kicsit bajos lett volna.- mosolygott a lány.
- Ha ott lettél volna, láthattad volna te is.
- Oké. Na gyere, kimosom meg összevarrom a sebeidet. Menj be a szobámba, én is jövök. Ja, és addig szabadulj meg addig a felső ruházatodtól.- mondta egy huncut mosoly kíséretében.
- Igenis, főnökasszony.- morogta a férfi, s nézte, ahogy a lány lemegy a lépcsőn.
Bement a lány szobájába, ahol letelepedett az ágyra, és levette az ingét. Most látszott, hogy mekkora sérülést szenvedett. Az egész felsőtestén a régi sebhelyeket is behálózva ott éktelenkedtek a friss sebek. Antonia hamarosan visszatért, s nekilátott Tyr ápolásának. A hadisten nézte, ahogy a lány a karján lévő mély vágásokat kezdi fertőtleníteni, és összevarrni. A fertőtlenítő csípte a sebeit, de nem szólt semmit, és hagyta, hadd tegyen azt, amit kell. Mikor végzett a férfi elégedetten bólintott.
- Nagyon ügyes, köszönöm!
- Nincs mit. Legközelebb jobban vigyázz, rendben?
- Igyekszem.
- Éhes vagy? Röszkva mama épp most főzött, a leves még meleg.
Tyr evett, lefürdött, aludt néhány órát, majd ismét elment. Hamarosan Antoniát is csatába hívták. A világ rendje kezdett felborulni, és ez aggodalommal töltötte el az isteneket. A harcos egyre véresebbek, egyre kegyetlenebbek lettek, s rövidesen Odin híres hollói is egyre rosszabb híreket hoztak. Tyr is egyre kevesebb időt töltött otthon, és ha hazajött, akkor aludt, de enni alig evett.
- Ez a fiú már csak ágyrajáró!- csóválta a fejét Frigg, aki látta a férfit elmenni.
- Valóban, de sok a dolga.- jegyzete meg Antonia is.- Szegénynek olyan fekete a szeme alja, mintha behúztak volna neki.
- Igen. Egyedül nem győzi. Odin, mondd csak, mi van a Tyr nevezetű fiaddal? Szerinted is megváltozott?
- Igen. Lefogyott, ápolatlan, és ha véletlenül látom, úgy néz rám, mint egy holdkóros.
- Nem gondolod, hogy be kéne segítened a fiúnak egy kicsit?
- Azt hiszem, igazad van.
Egy nap Tyr ismét váratlanul hazajött. Antonia mikor meglátta, azt hitte, kísértet. A férfi sápadt volt, teste megint tele volt sebekkel, ruhája szakadozott és véres. Épp Odinnal beszélgetett a hadisten palotája előtt, mikor a férfi beállított. Ijedten kapták fel a fejüket, mikor a férfi rekedten köszönt.
- Fiam mi történt veled?- kérdezte az öreg aggódva, és alaposan körbejárta a hadistent. Úgy méricskélte, mintha most látná életében először.
A háború istene azonban nem felelt, csak nézett maga elé fáradt, üres tekintettel, végül leült az előtte lévő padra, és szótlanul meredt a semmibe. Mikor kissé előredőlt az arca eltorzult a fájdalomtól, és a bordáira helyezte a kezét. Odin és a lány egyszerre ugrottak hozzá.
- Megsérültél?- hajolt le hozzá Antonia.
- Semmi bajom, csak elszámoltam harc közben.
- Vedd el az inged, hadd lássam mekkora a baj!- szólt szigorúan Odin.
- Nem kell félned a Sowulo mindjárt begyógyítja.
- Tyr! Tedd, amit mondtam neked!- parancsolt az istenek atyja, és a férfi kénytelen-kelletlen engedelmeskedett.
Odin és a fiatal harcos egyszerre kiáltottak fel a rémülettől, mikor meglátták Tyr felsőtestét, mert azon több komolyabb sérülés maradványai, és friss vágásnyomok éktelenkedtek, a bordájánál, pedig egy hatalmas véraláfutás volt.
- Mi történt veled, Tyr? Ki tette ezt?- szólt sürgetően Antonia, és meg is rázta a férfit, aki erre ingerülten lerázta magáról a kezét, és még fel is mordult a nyomaték kedvéért.
- Nem hallottad, hogy kérdeztek, Tyr?- kérdezte a Mindenség atyja, mire a másik féri csak rámeredt, fáradt, véres szemeivel.
- Mindegy, hagyjuk nagyapa, most nem fogunk kihúzni belőle semmit. Eredj, feküdj le, és ha kialszod magad, akkor majd beszélünk!
- Ne parancsolgass nekem!- kiáltott rá váratlanul a háború istene.
- Te meg ne beszélj így a lányoddal!- hangzott Odintól a rendre utasítás, mire Tyr csak felpattant, fogta a felsőjét, és bement a házba.
- Ez így nem lesz jó!- morogta az öregember, miközben a fiát nézte, ahogy bemegy.
- Igen, ez valóban nem megy, kezd tönkremenni.
- Figyelj rám, Antonia, én átveszem tőle a háborúk levezetését, és mikor el akar menni, közöld ezt vele.
- Rendben.
A lány ezután elköszönt az öregtől, és bement, hogy megnézze, mi van az apjával. Az isten ekkor már mélyen aludt fenn a szobájában, és csak négy nap múlva tért magához. Üres tekintettel nézett szét a szobájában, ám aztán eszébe jutott minden. Lement a konyhába, ahol evett, majd a lánya után nézett, aki azonban nem volt otthon.
- Hol van Antonia kisasszony?- kérdezte Röszkvától.
- Elment, uram a valkűrökkel.
- Szóval a valkűrökkel.- morogta a férfi, és ő is menni akart, de a vénasszony hangja megállította.
- Uram! A kisasszony azt mondta, hogy Odin nagyúr azt üzeni, hogy maradjon itthon, kézben tartja a dolgokat.
- Rendben.
Visszament a szobájába, kinézett az ablakon, s látta, ahogy a valkűrök visszatérnek a csatából a harcosokkal. Látszott rajtuk, hogy fáradtak, ruhájuk, az arcuk, a kezük véres volt. A férfi azonnal észrevette a lányát, és lement hozzá.
- Antonia!- szólította meg az épp az istálló felé igyekvő lányt, aki erre megállt, és visszafordult.
- Szia, Tyr! Magadhoz térték?
- Igen. Mikor mentél el?
- Két napja, szólni akartam, de aludtál, mint aki meghalt, így nem vertelek fel. Megkaptad Odin üzenetét?
- Meg, mondd meg neki, hogy köszönöm.
- Miért nem köszönöd meg neki te! Épp most jön a hátad mögött!
Az isten hátrafordult, és látta, ahogy az öreg épp most száll le Slepnir hátáról. Tyr odament hozzá.
- Na, felébredtél végre, fiam?
- Igen. Meddig aludtam.
- Ha jól sejtem kerek négy napot!- jegyezte meg Antonia.
- Mennyit? Négy napot?- kérdezett vissza hitetlenkedve a férfi.
- Bizony. Mi két napja mentünk el háborúzni, meg lelket gyűjteni, és te akkor már javában húztad a lóbőrt.
- Te jó ég! Ennyit még nem aludtam egy huzamban.
- Ebben biztos vagyok.- mosolyodott el Odin.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-23 17:53:31

Tetszett, gratu!
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2007-10-22 10:28:20

Hamarosan meg lesz, ígérem

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A strákocsis fuvaros címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)