Ha ezerszer kérdezel, akkor is azt mondom: Balaton.
Nem unok szüntelenül emlékezni a boldog nyárra,
Nádszál hegyén apró pontban csillogó napsugárra,
Hajóm mellett felbukkanó, mosolygó hattyúpárra.

Mert melyik hazánk legszebb tava, ha nem a Balaton.
Őszi szélben is elbűvöl a hullámok sodrása,
Fáradt égbolton remegő sirályok kiáltása,
Egy szürke béka, amint magát a vízbe leássa.

Hol magamat igazán megtalálom, a Balaton.
Ködös révületében is megkapó látványa,
Sűrű felhőkön át bágyadt színt varázsol a tájra,
Kopasz fák közt feldöntött pad megfakult sárgája.

Ez a tó az én tavam.
Ez a tó a mi tavunk.
Ez a mi gyönyörű, szép tavunk.

Vigyázzunk hát rá!