HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 39 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51290 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Zöld ZsázsaFeltöltés dátuma: 2007-10-26
Részletek egy szorongásos depressziós naplójából (2.)2007. június 17.
Az ég egy elszürkült, szennyes lepedő. Sok mocsok szállt már rá föl erről a földről, s most mocskosan borul rá a bűnös emberekre. Megérdemlik. Miért nem gondolkoztak korábban? Összekoszolták a saját takarójukat, s ezt már Ágnes asszony se mossa ki. A fűben ülök csendben. Szeretek a fűben ülni. Az még zöld és bármi történjék is, mindig zöld lesz. Lehet, bepiszkolják, megsárgítják, de kitisztul újra. Nem hagyja magát. Ilyen vagyok én is. Bántsatok csak, könnyű nektek - most. Aztán majd, ha a sok durva szó, amit kimondtatok, a sok aljas gonoszság, amit örömmel tettetek meg - még csak nem is érdekből, puszta élvezetből! - megfekszi a gyomrotokat... mihez kezdtek? Hányni nem lehet, mert kimarja a nyelőcsöveteket, emészteni se lehet, ahhoz túl kemények, túl nagyok a szemcsék. Örökre ottmarad - vagyis csak életetek végéig, ami, tekintve ezt a szörnyű hasfájást, már nincs is nagyon messze. Én meg csak ülök majd a fűben, sírok, mert bántottak, és a könnyeim megtisztítanak. Erre gondoltam éppen a fűben ülve, amikor egy repülőgép távoli, nagyon távoli moraját hallottam meg. Talán inkább csak éreztem. Fölnéztem a koszos égre. Fényes, fehér csík szelte ketté, mit egy olló, pontosan a fejem fölött. A gép sebesen haladt, maga mögött felhasítva a tisztátalan, elhasznált anyagot. Az szétvált, s egy kurta percre beláthattam mögé. De rövidesen eleredt az eső - az a határozott érzésem van, hogy a hasadékon át - s ez elmosott minden kontúrt. Ottmaradtam ülve a fűben. Néztem, ahogy a kis kerti tó kék felületén gyors hullámokat keltenek az iszonyú erővel becsapódó cseppek. Szörnyű hangzavar volt, mégsem bántó. Szeretem a zivatart. A muskátli a parton még pirosabb lett, a fű körülöttem még zöldebb, még barnább vállamra tapadó hajam még hosszabb, még egyenesebb. Hanyattfeküdtem. Hagytam, hogy szememet is átmossa az ég mögül érkező víz. Most mindent sokkal tisztábban látok. Úgy érzem, ki lettem jelölve egy nagy és nehéz feladatra. Azóta kétségek gyötörnek. Mi lesz, ha nem sikerül? Még a feladatomat sem tudom. Remélem, az ég nem fog lezuhanni - gyakran nézegetem, de a szakadást nem látom. Nem tudom, mi történhetett vele, mindenesetre nem szeretném, ha rámomlana, beborítana az egész szennyes ég. Kicsit azért bízom abban, hogy mégiscsak leszakad. Akkor mögéláthatnék egészen. Ez a második "fele" az ABC-pályázaton nyertes írásomnak;nem mondanám,hogy lineáris folytatása az előzőnek,és a következő se lesz az,nagyon laza a kapocs a részletek között(ugyanabból a képzeletbeli naplóból valóak),de olvassátok és borzongjatok. Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mesélőkönyöklő estjén címmel a várólistára efmatild bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Varsányi Gyula: Uton & Unterwegs címmel szilkati bejegyzést írt a(z) Hópihetánc - mese című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Elfeledett lelkű szerelmes című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel A csúcslétezőről címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mese a Jégszívű hercegről című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A hetvenhetedik szoba titka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |