2007. június 17.

Az ég egy elszürkült, szennyes lepedő. Sok mocsok szállt már rá föl erről a földről, s most mocskosan borul rá a bűnös emberekre. Megérdemlik. Miért nem gondolkoztak korábban? Összekoszolták a saját takarójukat, s ezt már Ágnes asszony se mossa ki.
A fűben ülök csendben. Szeretek a fűben ülni. Az még zöld és bármi történjék is, mindig zöld lesz. Lehet, bepiszkolják, megsárgítják, de kitisztul újra. Nem hagyja magát.
Ilyen vagyok én is. Bántsatok csak, könnyű nektek - most. Aztán majd, ha a sok durva szó, amit kimondtatok, a sok aljas gonoszság, amit örömmel tettetek meg - még csak nem is érdekből, puszta élvezetből! - megfekszi a gyomrotokat... mihez kezdtek? Hányni nem lehet, mert kimarja a nyelőcsöveteket, emészteni se lehet, ahhoz túl kemények, túl nagyok a szemcsék. Örökre ottmarad - vagyis csak életetek végéig, ami, tekintve ezt a szörnyű hasfájást, már nincs is nagyon messze. Én meg csak ülök majd a fűben, sírok, mert bántottak, és a könnyeim megtisztítanak.
Erre gondoltam éppen a fűben ülve, amikor egy repülőgép távoli, nagyon távoli moraját hallottam meg. Talán inkább csak éreztem. Fölnéztem a koszos égre. Fényes, fehér csík szelte ketté, mit egy olló, pontosan a fejem fölött. A gép sebesen haladt, maga mögött felhasítva a tisztátalan, elhasznált anyagot. Az szétvált, s egy kurta percre beláthattam mögé. De rövidesen eleredt az eső - az a határozott érzésem van, hogy a hasadékon át - s ez elmosott minden kontúrt.
Ottmaradtam ülve a fűben. Néztem, ahogy a kis kerti tó kék felületén gyors hullámokat keltenek az iszonyú erővel becsapódó cseppek. Szörnyű hangzavar volt, mégsem bántó. Szeretem a zivatart.
A muskátli a parton még pirosabb lett, a fű körülöttem még zöldebb, még barnább vállamra tapadó hajam még hosszabb, még egyenesebb.
Hanyattfeküdtem. Hagytam, hogy szememet is átmossa az ég mögül érkező víz. Most mindent sokkal tisztábban látok. Úgy érzem, ki lettem jelölve egy nagy és nehéz feladatra.
Azóta kétségek gyötörnek. Mi lesz, ha nem sikerül? Még a feladatomat sem tudom. Remélem, az ég nem fog lezuhanni - gyakran nézegetem, de a szakadást nem látom. Nem tudom, mi történhetett vele, mindenesetre nem szeretném, ha rámomlana, beborítana az egész szennyes ég. Kicsit azért bízom abban, hogy mégiscsak leszakad. Akkor mögéláthatnék egészen.