HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-10-28

Anyuja és a szellemek 11.

XI.




A lovasok libasorban haladtak a keskeny töltésen.
Az állatok idegesen kapkodták lábaikat a latyakban, farkukkal jobbra-balra csapkodtak.
Horkantottak a lovak, ki-kitörtek.
Jobboldalt, a sáros mezőn túl az erdősáv csupasz fái megadták magukat: ág-karjaikat magasra emelték a vonuló sereg előtt. Szövevényes pókhálót vontak a felpirosló égbolt vékony vászna elé a gyáva fák.
Vezényszó hangzott elől, lépésből könnyű ügetésbe váltottunk. Lili kancájának feneke egyenletesen emelkedett és süllyedt szemeim előtt. A gebe egyszer csak, holmi ledér ötlettől vezérelve, megemelte fekete farkát és trottyantott egyet. Illatos kerek lócitrom pottyant le a földre. Gőzölgött, a párába belekapott a szél és szétrepítette.
A töltés túlsó oldala mellett belvizes terület húzódott egészen a távolban látszó tanya határáig. A visszatéréshez át kellett vágni a tóvá terebélyesedő pocsolyán, hogy a túlsó oldalon, a vasúti töltés vonalát követve visszatérhessünk a tangazdaságba.
A vezérlovas messze elől balra kanyarodott a töltésen, s balra kanyarodott mögötte az egész oszlop. Most már láttam a többieket, Főrendet festett-ősz fejével az edző sarkában, Nagy Szerszámot, Tojáspipit, a Falusi Lányt, és Bubut. Bubu úgy ült a lovon, mint majom a köszörűkövön, térdeit magasra húzta a túl rövid kengyel-szíj miatt. Betojt képpel lovagolt Bubu az én Liliennem előtt, s minden valószínűség szerint betojt képpel lovagoltam mögöttük magam is. A csődör, akin ültem, nem sok megértést és jóindulatot mutatott irányomban ezen az edzésnapon, fejét rázta, meg-meg ugrott, ha a térköz közöttünk, és az előttünk haladók között növekedni kezdett. Fáztam és féltem, de ezt persze nem mutathattam ki társaim előtt. Hogy bebizonyítsam Lilinek, milyen szilaj fickó vagyok, fütyörészni kezdtem a nyeregben. Lovam nem díjazta az ötletet, felágaskodott. "Nyugi" -mondtam neki, s megpaskoltam a nyakát. "Nyugi, okos fiú" Most már mindkét oldalról víz vett körbe minket. A sor feltorlódott, középen tülekedés támadt. A csődör alattam, mint egy pörlekedő kamasz éles hangon felsivalkodott, s hirtelen megint két lábra állt. Az erős rántástól oldalra dőltem és belezuhantam a fekete lébe. Mire nyakig sárosan feltápászkodtam a dög már messze járt, patái magasra verték a pocsolya vizét.
A lovas-edző, Főrend segédletével elfogta a pacit, visszaültettek rá azonmód, lucskosan, sárosan. Megkezdődött a visszaút, amiből egyetlen dologra emlékszem ma is, a hidegre. Lilinek sem hozott szerencsét a visszatérés, az istállóhoz közeledve kancája fejébe vette, hogy lovasával együtt rongyol be az alacsony bejáraton. Elképesztő ötletétől nem lehetett eltéríteni, nyílegyenesen nekivitte a lányt a bejárat felett lévő szemöldökfának. Lili, aki amúgy kitűnő lovas volt, fennakadt a falon, szétkenődött rajta, aztán szép lassan lecsusszant a patáktól felszabdalt földre. Nyakig sáros lett, más baja azonban nem esett. Felült, rám meredt, én még Kacagány hátán ültem, és kitört belőle a nevetés.
Később, ekkor már a lovakat csutakoltuk a meleg, illatos istállóban, átjött Bubu a mi oldalunkra.

-Szép a hajad, -mondta Bubu Liliennek.
-Tényleg? -kérdezett vissza a lány, akibe szerelmes voltam. -És mi még?
-A melled is szép, -seppegte Bubu.
-A mellem is?
Bubu harákolt, de udvariasan visszanyelte, ami feljött.
-Jaj Lili, ne nehezítsd meg a dolgomat!

Abbahagytam Kacagány tomporának takarítását, s felegyenesedtem. Bubu szemérmes mosollyal téblábolt az én lovam s a Lilienn lova között. Lekapta orráról vastag-keretes szemüvegét, kabátja ujjával megtörölgette a lencsét. Lili nevetett rajta.

-Mondd még egyszer, hogy szép a mellem!
-Nem lehet, -lehelte Bubu.
-Kérlek!
-Nem, nem!

A lány most hozzám fordult, pajkos szemmel átnézett hozzám.

-Akkor majd Kuk i megmondja, igaz, Kuk i?
-Szép a melled Lili, -mormoltam. -Meg vagy elégedve?
-Nagyon is. -Nevetett. -Most, hogy mindketten egybehangzóan állítottátok, el kell, hogy higgyem.

Bubu közelebb lépett a lányhoz, lehalkította a hangját.

-Randizol ma este velem, Liliann?

A fekete hajú lány gondolkodott. Rám nézett, majd vissza Bubura.

-Nem.

-Nem? Bubu úgy omlott össze a pillanat töredéke alatt, mint a berobbantott bánya.

-És mért nem, ó Lilienn? Miért?

A lány, akibe szerelmes voltam vidáman kacagott.

-Mert nem, Bubu. -Mert még Kuk ival se randiztam, s előbb ő jön.

-Értem, -mondta Bubu. -És köszönöm. De azért...azért jól halad a dolog, nemdebár?

-A dolog? Mármint közöttünk? -Lili dörgölni kezdte a szalma-csutakkal a kanca fénylő oldalát, s közben nevetett. -A legjobb úton halad Bubu. Ennél jobb úton már nem is haladhatna.

Fél nyolcra végeztünk az istállóban. A lovak csillogóra subickolt szőrrel vidáman ropogtatták a szálas-takarmányt, friss alom sárgult patáik alatt. A trágyát az átjárókból kitalicskáztuk az istálló elé, -a többi már nem a mi dolgunk volt. Négyesben: Lili, Bubu, én és a Főrend, elindultunk a faluba vezető úton az Egyetem felé. Főrend tartotta a szót, Lilivel rovásomra élcelődtek, kitárgyalták csúfos bukásom minden részletét. Bubu hallgatag volt, én se beszéltem sokat. Aztán másra terelődött a szó. Már a szélső házaknál jártunk, amikor megütötte fülemet a szó: "szellemidézés"
Odafüleltem, s rájöttem, Főrend Lilit is meghívta a szeánszra, őt is beavatta. Hideg-zuhanyként hatott rám a felfedezés, hiszen hát, az én egyik legfontosabb kérdésem pont Liliennel volt kapcsolatos. Azt akartam megtudakolni a szellemektől, játszik-e velem ez a lány, vagy sem? Lehet-e még valami csekély esélyem nála, vagy felejtsem el, s kössek ki végleg Szép Piroska oldalán? Ha Lili ott lesz a mítingen, ugrottak a személyes kérdések, sem róla, sem Szép Piroskáról nem faggathatom szellemtestvéreimet. Megkeseredett kedvvel talpaltam végig a katonás rendben sorjázó alacsony porták előtt, azt fontolgattam magamban, hogy ha Lili valóban elmegy a szellemidézésre, akkor jobban teszem, ha én kimaradok belőle. Pár perc elteltével azonban rájöttem: hibás az okoskodás, hiszen b á r k i is van jelen a mi évfolyamunkból, az éppen úgy totál gáz, mintha a Lili, vagy a Szép Piroska maga lenne ott. Sem Smaragdella, sem Véres Elek, de Tenyészállat és a többiek előtt sem beszélhetek személyes ügyeimről! Naná, hogy nem! Rögtön beindulna a pletyka! Az egész évfolyam rajtam röhögne! Mi marad akkor? Hát, természetesen az elvi kérdések maradnak. És, talán szerencsésebb is, hogyha ezekre a sokkal fontosabb elvi kérdésekre koncentrálok. Balsikereim, melléfogásaim mögött bizonyára vannak okok, nyomós okok, ezeket kitudakolva megfejthetem életem rejtvényét, s a túlvilági lények segítségével elindulhatok valamerre.
Miután ilyen szépen letisztáztam mindent, megnyugodtam a megváltoztathatatlanban, és csizmámat vidáman fürösztve a kövezeten egyre szaporodó tócsákban, könnyű lélekkel adtam át magam a társalgás esztétikai élményének. Azaz csak adtam volna, ha nem fáztam volna vizes gönceimben oly cudarul!

Az egyetem fák mögül kiemelkedő masszív épület-tömbjét elérve már tüsszögtem. Ruháim nedvesen tapadtak a bőrömre, lassan kezdtek megdermedni, zörgőssé válni. A szobor mellett haladtunk el, a szobor nem fázott, méltóságteljes arcáról rendíthetetlen nyugalom tükröződött. A bejárathoz érve Lili, aki szintúgy nyakig sáros volt, akárcsak én, futó pillantást vetve a Hercegre, azt javasolta a társaságnak, hogy az első előadás helyett -ez egyébként a nagyon is elhanyagolható erdészet volt- menjünk le mindannyian az uszodába.
"Amíg mi úszunk", -érvelt Lili, -"a vizes cuccok megszáradnak a fűtőtesteken"
Bubu krákogott és kifogásokat keresett, ami tökéletesen érhető volt részéről. Bubu soha a büdös életben nem fog fürdőruha nélkül fürödni egy ledér nőszemély társaságában! Ő talán még odahaza a zuhany alatt is úszógatyát visel! Egyébként is, ő nem volt vizes, mint én, és a Lili.
Főrend se lelkesedett az ötletért. Főrend a korai felkelést ellensúlyozandó, aludni akart a nagy előadó amfiteátrumának felső traktusában. Óhaját akceptálni kellett. Ketten maradtunk Lili egy-szem ötletére. Azért mondom, hogy ketten, mert én természetesen nem tiltakoztam, amire többszáz nyomós okom is volt. Az előadó udvar felőli bejáratában elváltunk Bubutól és Főrendtől, és lépteinket az alagsorba vezető lépcső irányába kormányoztuk. Már jócskán benn jártunk a földalatti labirintusban, amikor megszólalt az én Lilim:
-Kuk i! Figyelj csak!
-Csupa fül vagyok, -mondtam udvariasan, -lökjed!
-Kuk i, nehogy arra gondolj most, hogy meztelenül fogunk fürdeni!
-Hogyan máshogy? -döbbentem meg. -Nálam nincs fürdőruha! Te talán hoztál?
-Nem, én se hoztam, -rázta meg a fejét Lilienn.
-Hát akkor? Akkor hogyan képzeled?
-Én majd a bugyimban leszek és a pólómban, te meg úszhatol például a kisgatyádban.
-És...és...-eszem kereke botladozott Lili felvetésétől-...és mit csinálunk a vizes cuccokkal fürdés után? Arra vesszük rá a többi ruhadarabot?
-Jaj Kuk-i! -Lilienn megállt a folyosó közepén, s értetlen szemekkel méregetett. -Jaj Kuk-i! A vizes cuccukat természetesen levesszük, s beletesszük egy nejlonzacskóba.
-Beletesszük? -Nekem még mindig nem volt világos, mit akar a lány. -És?
-És felöltözünk.
-Bugyi és gatya nélkül? Azt akarod, hogy...?
-Persze, hogy! Mi a gáz benne? Aki ránk néz, nem fogja tudni, hogy nincs rajtunk alsónemű.
-De én fogom tudni, -fakadtam ki. -Egész nap arra fogok gondolni, hogy nincs rajtad bugyi!
A fekete hajú lány elfordult, s lassú léptekkel elindult az átjáró felé.
-Az már a te bajod, -szólt vissza incselkedő hangon a válla felett, s nevetett, nevetett.

Egy jó órát úsztunk az alagsori uszodában, én kisgatyában, ahogy illett, Lilienn pólóban és bugyiban, ahogy nem. Amikor befejeztük, s kiültünk a medence szélére megpihenni, a lány, akibe szerelmes voltam, tenyerével hátratámaszkodott a keramitra, felsőtestét ívben meghajlította.
-Milyen vagyok? Tetszem? -kérdezte csillogó szemmel.
A nedves ing rátapadt bőrére, s én ebben a pillanatban úgy láthattam őt, páratlan szépségű kedvesemet, mintha semmi, de semmi nem takarná testét.
-Festő szebbet nem festhet, szobrász gyönyörűbbet nem faraghat -adtam meg a választ.
Nevetett. -Halál komolyan mondod?
-Halál komolytalanul.
-Az, meg mit jelent?
-Az azt jelenti, hogy még a halál sem olyan biztos, mint amilyen biztos én vagyok abban, mit érzek irántad.
Elpirult a Lili. Zavarában csavargatni kezdte hajából a vizet.
-Jaj, Kuk-i! Te mindig bolondozol velem! Mit érzel?
Itt volt az alkalom, hogy folytassam, és célba érjek. Ennél jobb esély -tudtam- nem lesz egyhamar. Karnyújtásnyira ült tőlem a lány, akin csak egy testére tapadó fehér pamuting volt. És: egyedül voltunk az uszodában! De én váratlanul leblokkoltam, csődöt mondtam. A Hang hallgatott. Nélküle nem ment.
Miért nem?...Nem tudom.
A legutóbbi kudarc miatt talán. Igen, nagyon valószínű, hogy az volt az ok.
Attól féltem, újra visszautasít.
Attól féltem, kinevet, mint a Bubut.
Attól féltem kikosaraz. Még egy kikosarazást nem éltem volna túl.
És, ha kinevetett volna, az a halálnál is rosszabb lett volna.
Hallgattam tehát én is, mint a Hang, versenyt hallgattunk, -két egyívású cimbora. Lili nem kérdezte meg még egyszer, mit érzek. Pedig..., na mindegy. Mint folyó gátja mögött a rebellis hullámok, úgy törtek meg a lélek belső gátján túláradó érzelmeim. Megtorlódtak, de nem csaptak át. A Sors felemelte intő ujját!
Lili farmerben volt már, és magas-nyakú fekete garbóban, mire bevánszorogtam a picuri öltözőbe. Kutyául éreztem magam.
-Megvárlak kinn, lovag, amíg felöltözöl, -villantotta ki gyönyörű hófehér fogait, -aztán megengedem, hogy felkísérj a büfébe, s megengedem, hogy meghívj egy forró kapucinóra!

A tízórás előadásra éppen, hogy beestünk. A folyosón már közeledett a Cirkuszigazgató és vele volt Szivacs Kati. Az egyes előadó felső bejáratánál kettéváltak útjaink. Lili lement az első sorba, a megszokott helyére, én fele reménnyel, maradtam fenn a kakasüllőn. Főrend még mindig hortyogott, táv-alvásban volt érdekelt aznap délelőtt, így vele nem tudtam szót váltani. Bubut azonban megtaláltam. Bubu okos ember, -gondoltam magamban, Bubutól nem szégyen tanulni. Ő majd szépen elmeséli nekem, milyen egy igazi, vérbeli szellemidézés!
Az előadás a szokásos hókuszpókuszokkal kezdődött. Cirkuszigazgató beállította az írásvetítőt és karmesteri pálcája könnyed intésével utasította Szivacs Katit, törölje le az amúgy makulátlanul tiszta táblát. Kivetítette a vászonra az első képet, a hidrogén atom stilizált ábráját. Megmutatta az atommagot és az elektron-héjat. Amíg mi lerajzoltuk az atomot, ő a táblához sasszézott és hihetetlen sebességgel képletek hosszú sorát firkantotta fel. Alig, hogy készen lett, -én még a felénél sem jártam- letöröltette az egészet. Újabb képletet írt fel pipiskedve, ezt ezúttal egészen magasra, a tábla bal felső sarkába. Visszatáncolt az írásvetítőhöz, kattintott. A hidrogén atom eltűnt. Újabb kattintás, újabb atom képe villant fel a vásznon. A Cirkuszigazgatóból dőlt a szó, a pálca ívet húzott a levegőben. A táblához ugrabugrált és most a jobb alsó sarokba írt fel egy másik képletet. Vastag, kacskaringós vonallal összekötötte a kettőt. A vonal nyilat formázott, a nyíl hegye az alsó sarokban díszelgő képletre mutatott.
-Értjük, ugye? -nézett körbe diadalmasan aranykeretes szemüvege mögül az évfolyamon.
-Ilyen egyszerű hölgyeim és uraim, a kémia!
Bubuhoz fordultam. Bubu női melleket rajzolt éppen a füzetébe.
-Bubu!
-Tessék.
-Bubu, mondd meg igaz lelkedre. Te érted?
-Érti a fene, -vonta meg a vállát, s szabad kezével lehúzkodta elnyűtt bordó szvetterét a térdére, farmerja rongyaira.
A két kör közepébe egy-egy pontocskát rajzolt, készen voltak a mellek.
-Milyenek? -mutatott rá Bubu a mellekre.
-Kuss legyen, -szólt ránk a felettünk lévő sorból Szűz.urva.
-Milyen volt szőkesége, nem tudom már, -suttogtam hátra a vállam fölött.
-Hülye, -válaszolta foghegyről. -Ezért még számolunk.
Nem foglalkoztam többé Szűz.urvával, aki az összes fiúnak megmutatta már a mellét az évfolyamon, Bubut és engemet kivéve. Sőt. Ha csak ennyi lett volna! Kolczonayék azt mesélték, meg is lehetett fogni azokat a melleket! Szűz.urva mindent megengedett, kivéve egyetlen egy dolgot, a díp impaktot, és állítólag ő maga is aktív volt kézimunkázásban, miegyébben.
A kérdés bennem volt, mocorgott. Életem legfontosabb estéje előtt álltam. Hagyjuk most a fenébe Szűz.urvát! Milyen, hát egy ilyen szellemidézés? Hogyan megy végbe a valóságban? Miket kell mondani, vagy tenni, hogy a kísértet tényleg megjelenjen?
Társalogni nem lehetett, Szűz.urva vércseként figyelt a magasból. Leírtam kérdéseimet egy papír-darabkára, s Bubu elé csúsztattam a fecnit.
Bubu elolvasta, bólintott, róni kezdte a sorokat.
Amíg írt, nézelődtem. Jegyzetelni már nem volt értelme, a második képlettől kezdve minden kiesett. Érdekes egy populáció ez a mi évfolyamunk, -forgattam fejemben a gondolat sűrű csirízét. Itt vannak például az eminensek. Mi gondom ezekkel? Semmi. Előrehajolva buzgón figyelnek, szélsebes kézzel írják le a tábláról a képleteket. Véres Elek, Smaragdella és a párja, Zengő Gyula, és Lili, az én Lilim közéjük tartoztak. Aztán, az unatkozók. Közöm hozzájuk? Ők is régen elvesztették már a fonalat, és azóta nem tudnak mit kezdeni magukkal, feszengenek, ásítoznak, körbe-körbe tekintgetnek. Más karakter a játékos típus. Ezek interaktívak, kártyáznak, sakkoznak. Torpedóznak, mint Tenyészállat és Nagy Szerszám, éppen ezekben a pillanatokban. A torpedózás favorit játéknak számított az évfolyamon, egy első csoportbeli hallgató évfolyam-bajnokságot szervezett belőle, amit meglepetésre végül ötven férfi-hallgató előtt Falusi Lány nyert meg. Érdekelnek engem a nyüzsgentyűk? Nem.
Bubu elkészült a válasszal, áttolta.

"Körbe ülünk egy asztalt. Fontos, hogy az asztal kerek legyen, ne szögletes. Rágyújtunk, mert a kísértetek szeretik a sejtelmes füstöt. A helyiségben természetesen félhomály van. A szeánszot vezető testvér varázsszavakat mormol, a többiek ismétlik. Egyszer csak megnyílik a fal, s a résen keresztül belibben a kísértet. Néha csak egy jön, de van úgy, hogy kettő, vagy három. Megállnak a szoba kelet felé néző sarkában, mindig a kelet felé néző sarkában. Illetve, nem állnak, lábuk nincs, lebegnek. Várják a kérdéseket. Egyszerre csak egy dolgot lehet kérdezni, aki többel próbálkozik, nem kap választ. Addig maradnak, amíg a kakas kukorékolni nem kezd. Akkor szétfoszlanak, eliminálódnak, mint a füst."

Kétszer is elolvastam a levélkét. Mindent megértettem.

-Te ott leszel? -kérdeztem súgva Bubutól.
-Kuss legyen, -horkantott rám Szűz.urva.
-Természetesen, -bólogatott Bubu. -És...
-Pofa be, -intette le Szűz.urva Bubut.

Főrend ébredezni kezdett, ősz feje felmerült, kiemelkedett a padok közül, mint tengeralattjáró periszkópja a bukóhullámból.

-Mi az ábra? -kérdezte Főrend körülnézve. -Már a kémiánál tartunk?
-Kuss, -sziszegett rá Szűz.urva, aztán hirtelen leesett neki a tantusz, kivel beszél, magába szállt és megtört hangon sietve visszakozott.
-Bocsásson meg Fölséged, -villantotta ki legszebb mosolyát Szűz.urva, -nem Fölségednek szántam a kusst, hanem ezeknek a kripliknek.
-Nem számít, -legyintett kegyesen Főrend. -Volt ma már orgazmusod, szép szűz?
-Ó, még nem, -lihegett elolvadva Szűz.urva.
-És akarod, hogy legyen?
-Kegyes uram!
-Szóval igen?

Szűz.urva erre már válaszolni sem tudott, csak nyögdécselt, de szeme fénylő tükréből kiolvasható volt a válasz.

-Nos, -Főrend a homlokát ráncolta, -össze lehet hozni. Ebéd után megfelel?

Szűz.urva tovább olvadozott. -Ahogy parancsolod, Legfölségesebb Úr.

-Az én szobám konveniál?

-Maradéktalanul, ó Imperátor!

-Nos, -Főrend töprengett, -nos. Kuka, figyelj csak ide, Kuka, mit csinálsz te ebéd után, egy és két óra között?

A szózat a bal vállam felől érkezett, hátulról, ahol Főrend ült Szűz.urva és mások társaságában.

-Nincs programom, -motyogtam félig hátra fordulva.

-Rendben van, -ütött rá a fejével Főrend. -Nagyszerű. Akkor hát...menjetek, tegyétek, folyjanak a testnedvek. Legyetek boldogok!

Szűz.urvát kerestem tekintetemmel. Tudni akartam, mit szól hozzá. Arcát ebben a pillanatban nem láttam, valahová lefele nézett, a két padsor közzé, selymes szőke haja lelógott. Aztán felemelte a fejét, szemünk találkozott.

-Fúj! -suttogta Szűz.urva nyakig vörösen. -Nem szégyelled magad, perverz állat!!

A Cirkuszigazgató pálcájával köröket rajzolt a levegőbe, és egyenként átdöfködte őket.
Főrend széttárta két kezét.
Nem hibáztattam Főrendet, bár kétségkívül rosszul esett, ami történt.
Főrend jót akart. Főrend nem tehetett róla, hogy nem jött össze a dolog.
Ez az én formám.
Miért jönne össze pont Szűz.urvával, ha nem jött össze eddig a Kővári Lilivel és a Szép Piroskával sem?
Bubuval ebédeltem azon a reményektől duzzadó pénteken. Kettesben étkeztünk, Tojáspipi és Falusi Lány elmenekültek, amikor megláttak minket a tálcával közeledni. Sárgaborsó főzelék volt a menü fasírozottal, és ischler. Utáltam a sárgaborsót, a tányéromon hagytam. Bubu kérdő tekintettel pislogott rám. "Veheted, viheted, eheted" -mondtam Bubunak, "nekem nem kell". Engedékenységemen felbuzdulva meg akarta enni az ischleremet is, ezt azonban már nem engedhettem, az ischler volt az egyedüli fogyasztható elemózsia az egyetem konyháján. Ebéd után ittunk a büfében egy forró feketekávét, aztán drága barátom beült a könyvtárba, én meg nekivágtam a parknak, hogy kiszellőztessem a fejem, és lélekben felkészüljek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)