HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 54

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46532

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-10-30

Az igazi arc

Csak mentem leszegett fejjel, nem néztem se jobbra, se balra. Az erdő egyre jobban sűrűsödött, a növekvő homályban szinte kivehetetlennek látszott az út. Furcsa hangokat hallottam, néha mintha bagoly kuvikolt volna, olykor pedig távoli jajkiáltás vegyült a halkuló madárcsiripelésbe. Rémület kerített hatalmába, egy belső hang azt suttogta, fordulj vissza, ne menj tovább, a vesztedbe rohansz. Nagyon jól ismertem ezt a hangot, amelyik állandóan megpróbált eltéríteni a célomtól. Folyton arra figyelmeztetett, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyjak, kockázatot pedig semmiképpen ne vállaljak, mert aztán megnézhetem magam. Ragaszkodjak a szépen bejáratott mindennapi rutinhoz, mert úgy garantáltan nem érhet bántódás. Szürkületkor útnak indulni? Ki hallott olyat? Ilyenkor otthon kell ülni a meleg, fűtött szobában, chipset majszolni, és nézni a kedvenc szappanoperánkat. De csakis azt, mert egy ismeretterjesztő film már túlságosan igénybe venné idegsejtjeinket. A sötétség már teljesen áthatóvá vált, a látást kikapcsolva a hallás, tapintás, szaglás segítségével tájékozódtam. Megbotlottam egy gyökérben, nehezen nyertem vissza egyensúlyomat. Az általam keltett zaj megijesztett egy varjút, méltatlankodó károgással repült tova. A távolban fényt láttam. A belső hang persze egyből győzködött, hogy az csak délibáb, nincs ott semmi, még mindig nem késő, hogy visszaforduljak. Én azonban nem hallgattam rá. Hamarosan egy erdei kunyhó körvonalai rajzolódtak ki előttem. Megörültem, mert a kéménye füstölt, ablaka pedig barátságosan világított. Vendégház, olvastam a kopott betűket. Az ajtót ugyan zárva találtam, de bizakodva bekopogtam. Fiatalasszony nyitott ajtót, karján kisgyerekkel:
-Jó estét- köszöntem.
- Jó estét- viszonozta az asszony barátságtalanul.- Mit óhajt?
- Vacsorázni szeretnék, és ha lehetséges volna, szállást is kérnék egy éjszakára.
Meglepődtem az asszony elutasító tekintetén. Az ajtó mögül dohányfüsttel keveredő sült szaga áradt felém, megbirizgálva érzékeimet.
- Zárva vagyunk.
Azt hittem, nem jól értettem, mert nagyon is jól láttam az asztalnál ülőket, amint vacsorájukat fogyasztják. Vidám nevetésük, beszélgetésük halk zsongásként duruzsolt fülemben.
- Elnézést, de én úgy látom, hogy vannak bent. Vagy ez nem egy fogadó?- bizonytalanodtam el egy pillanatra.
Az asszony haragosan csóválta a fejét:
- Nem kérem, ez nem fogadó, ez egy vendégház. És amint mondtam, zárva vagyunk.
- De- ellenkeztem,- akkor kik azok odabent?
Éktelen dühvel hangzott a válasz:
- Hát már magánélete sem lehet az embernek? Nem látja ott oldalt azt a táblát?
Megfordultam, és valóban egy apró tábla függött az ablak alatt a következő felirattal:
" Kérjük, tisztelje a magánélet szentségét!"
A kisgyerek sírni kezdett.
- Egy meleg teát sem kaphatok?- kérésem már-már segélykiáltásnak hatott.
- Nem! Most pedig menjen, szoptatni akarok. Rex, kergesd el!
A sarokból előkerült egy német juhászkutya, vicsorgó pofája láttán úgy véltem, az a legjobb, ha futásnak eredek. Egy darabig még hallottam a csaholást, az avarban rohanó lábakat, majd csend lett. Belső hangom persze azonnal előjött:
- Ugye én megmondtam. Most otthon lehetnél, és nem korogna a gyomrod, de te mit csinálsz ehelyett? Éhezel, és fenevadak elől menekülsz.
- Ej, hallgass már!- kiáltottam rá.
Tudtam, hogy nem adhatom meg magam a körülményeknek. Történjen bármi is, nem fogok meghátrálni, megyek tovább, még akkor is, ha látszólag esztelenségnek tűnik. A sötétben botorkálva éreztem, hogy változik a táj. Az eddigi sima talaj hepehupássá vált, az út erőteljesen emelkedett. Cipőm orra minduntalan sziklákba ütközött. Óvatosabban haladtam. Ekkor megint fény villant a szemem előtt. Belső hangom azonnal reagált:
- Remélem, nem kergetsz hamis illúziókat. Gondolj arra, hogyan jártál az előbb!
Közelebb érve tábortüzet láttam, két férfi melegedett mellette, kezükben nyárs, szalonnát sütöttek. Lábukat hálózsákba bújtatták, csak a felsőtestük árválkodott egy szál mellényben.
Mivel magam korabelinek véltem őket, tegezve köszöntem:
- Sziasztok!
- Vö- valami ehhez hasonlót válaszoltak.
- Leülhetnék én is egy kicsit? Teljesen elgémberedtek a tagjaim.
- Vö- hallottam ismét.
Nem tudtam, hogy ez igent vagy nemet jelent-e, de vettem a bátorságot, és közelebb merészkedtem. A hosszabb karú összeráncolta homlokát, elutasítóan morgott.
- Vö!!!- ez már kimondottan fenyegetésnek hatott. A szalonna illatától kicsordult a nyálam.
- Kaphatnék egy kicsit én is?
Az összeráncolt homlokú fölugrott, nyársát a mellemnek szegezte, majd élénk száradatba kezdett:
- Vö, vö, vö!!!
Kénytelen voltam a jól ismert közmondást gyakorolni, miszerint szégyen a futás, de hasznos. Belső hangom lecsapott rám:
- Lám, lám, egyre cifrább lesz a helyzet. Itt az ideje, hogy feladd! Úgysem érsz el a célodhoz soha. Nem vagy rá alkalmas, láthatod, mindenki csak elutasít.
- Csönd legyen- feleltem, de már nem voltam benne annyira biztos, hogy nincs igaza.
Ennek ellenére tovább róttam sajgó lábammal a sötét, barátságtalan vidéket. Csak mentem és mentem, néha úgy éreztem, nem bírom tovább, de a farkasordítás a háttérben meggyőzött, hogy nem állhatok meg. Telt-múlt az idő, én pedig egyre reménytelenebbnek láttam a helyzetet. A súrlódó ágak elszakították a ruhámat, az éles sziklák felszakították a bőrömet, a meredek emelkedőn majd kiköptem a tüdőmet. Nem voltam már se élő, se holt. Mégiscsak a belső hangra kellett volna hallgatnom, most fürödhetnék az otthon biztonságos rejtekében.
- Mondd meg, mit csináljak!- kértem a hangot, ő azonban néma maradt.
A kimerültségtől elveszítettem éberségemet, egy kiálló buckától meginogtam, elestem, és éreztem, hogy zuhanok lefelé a hatalmas mélység fölött.
- Hát vége mindennek- gondoltam.
Ekkor egy kar elkapott, lágyan magához vont, beburkolt szeretetével.
- Ne félj!- suttogta bársonyos hangján.- Most már itt vagyok veled. Nem hagylak el soha többé. Ezentúl mindenhol veled leszek, és megvédelek.
Átöleltem, miközben testemet jóleső meleg járta át.
- Végre megtaláltalak. Olyan jó, hogy itt vagy!
- Igen, itt vagyok. Keményen küzdöttél, nem adtad fel, azt tetted, ami tenned kell.
A kar puha ágyba fektetett, betakart. Ízletes teával itatott, kedves szavakkal nyugtatott. Lassan elborított az álom, de tudtam, ha felébredek, meglátom az igazi arcát.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-11-08 10:23:08

Kedves Ria!
Nagyon jól értelmezed, köszönöm, hogy meglátogattál.
Eszti
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-11-06 22:00:05

Kedves Rozália!
Lehet,hogy tévedek, de egy belső, veszélyesnek mondott utazásnak érzem, ahol az akadályok legyőzése után találkoztál igazi önmagaddal. Nagyon jól sikerült!
szeretettel: Ria
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-11-02 09:24:31

Kedves István!
Nagyon örülök, hogy novellám elnyerte tetszésedet.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-11-01 10:42:11

válasz Inesita (2007-10-31 19:03:33) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastál, Ági!
Rozália
Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
718
Időpont: 2007-10-31 19:03:33

Kedves Rozália!
Nekem is tetszett, és jó, hogy a vége homályban marad!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-10-31 14:26:26

válasz sleepwell (2007-10-31 11:56:33) üzenetére
Kedves Sleepwell!
Köszönöm szépen a véleményedet, talán lesz folytatás is.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-31 11:56:33

Kedves Rozália! Szépen írsz, szívből gratulálok! Élmény volt olvasnom, jó lenne folytatás is:))
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-10-31 11:25:25

válasz Zagyvapart (2007-10-31 11:23:58) üzenetére
Köszönöm, kedves Zagyvapart, örültem látogatásodnak.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2007-10-31 11:23:58

Végig izgultam a történetet, és a vége is nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-10-31 10:13:29

Kedves Tamás!
Köszönöm kedves szavaidat, örömet szereztél velük.
Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-10-31 09:34:01

Köszönöm Colhicum, hogy meglátogattál, dicséreted nagyon jólesik.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Gwendin bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Gwendin bejegyzést írt a(z) Karácsonyi történet című alkotáshoz

Gwendin alkotást töltött fel Magány címmel a várólistára

Ernyei Bea alkotást töltött fel Apokalipszis címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/5 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zivatar után című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kortárs szó-net című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/7 című alkotáshoz

harcsa bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

harcsa bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)