HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 91

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47104

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Nyári ZsoltFeltöltés dátuma: 2007-11-06

A sorsunk, mint esély

A Sorsunk, mint esély.

Mindketten szenvedtek. Megismerkedésük előtt éppen eleget ahhoz, hogy mind a ketten meg tudjanak változni Önmagukban. Hogy felülemelkedve saját hibáikon képesek legyenek egy boldog, harmonikus párkapcsolatra. Nem biztos, hogy az Igazit keresték, vagy a nagybetűs társat, főleg a nő nem. A férfi inkább, mert ő amúgy is egy álomvilágban tengette hétköznapjait.
Aztán pont úgy, ahogy a mesékben lenni szokott, megismerkedtek egymással, mi több, nagyon nagy szerelembe estek mindketten.
Bár nagyon sok mindenen múlott kettejük boldogsága, próbálták elérni azt, hogy a Világ, s a kívülállók ne befolyásolják érzelmeiket, kettejük külön világát.
Pedig nagyon sok mindent le kellett nyelniük, vagy figyelmen kívül hagyniuk.
Egyikük sem volt független, s ráadásul még a gyerekeik is nehezítették kettejük kapcsolatát.
A nő volt az idősebb. Ráadásul pénze is volt, a társadalom úgynevezett ranglétráján is jóval feljebb volt mint fiatal szerelme, Társa. Mégis legyűrte ezt a problémát. A Boldogságért.
A férfi szegény volt, olyan világban nőtt fel, olyan helyről jött, amilyet a nő el sem tudott képzelni, sőt, azt mondta olyan világ nincs is. De a férfi is túltette magát eme kisebbségi komplexusán, félretéve minden megmaradt büszkeségét. A Boldogságért.
Élték a hétköznapjaikat mindketten, amikor tudtak, találkoztak, s boldogan töltöttek el együtt néhány órát. Még el sem váltak, már az esküvőjüket, a közös jövőjüket tervezték.
Már egy házat is kinéztek, ahol a gyerekek is elférnek, s meg lehet kettejük külön világa is.
A válóperek is haladtak a maguk útján, s bár nem éltek még együtt, rengeteg időt töltöttek egymás társaságában.
Persze külső körülményeik folyamatosan próbálták tönkretenni kapcsolatukat.
A gazdag férj, aki nem tudta megvásárolni feleségének érzelmeit, a gazdag férj, aki nem tudta feleségét maga mellett tartani még erőszakkal sem, a kórházba került, még azelőtt, hogy önkezével véget vetett volna életének. Tette ezt az az ember, aki tizenöt éven keresztül úgy bánt a feleségével, ahogy nagyon nem kellett volna. Tizenöt éven keresztül verte, alázta azt a nőt, akire azt mondta: feleségem. És mikor a feleség fellázad a zsarnok ellen, s úgy dönt, kezébe veszi élete, sorsa irányítását, és tovább nem tűr, mert nem fog szolgaként, cselédként meghalni, ez az ember most a zsarolás leghatásosabb módját választotta, hogy marasztalni tudja feleségét. A nő környezete persze senki mást nem okolt, csak a nőt. Ő volt az, aki a jóságos férjet, a minta apát hazavágta, mert elhagyja egy fiatal szeretőért. Felrúgja családi életét, mert szerelmes lett. Holott kötelességei vannak. A környezete szerint, akkor az a normális, ha egy nő, hagyja hogy megalázzák, megverjék, s cselédként bánjanak vele élete végéig. Érdekes, hogy amikor a nő került hasonló helyzete, senki nem hibáztatta a férjet.
A nagy világi nyomás hatására a nő lába alól elkezdett kicsúszni a talaj. Nem tudta mitévő legyen... Folytassa-e a megkezdett harcot, a küzdelmet azért, hogy végre boldog legyen, vagy visszatáncoljon? Senki ne volt mellette. Hogy a saját félelmei befolyásolták-e döntésében, nem tudni. Mindenestre döntött.

Szakadó esős nap volt. Kivételesen előbb ment a lakába, ahol találkozni szokott szerelmével.
Főzött egy kávét, leült a konyhába, s miközben a kávét itta, odaképzelte magával szembe szerelmét. Tudta, hogy többet nem fognak találkozni, hogy vége van. Könnyes szemekkel rakott le egy borítékot a fiú kávéja mellé, melyben egy levél volt:




"Drága Szerelmem!

Soha életemben nem szerettem annyira senkit, mint téged. És soha életemben nem voltam olyan boldog, mint amikor veled lehettem. Mikor kézen fogva sétáltunk a lemenő napsütésben, vagy amikor autóztunk a szakadó esőben. A Világ csodáit, az élet szépségét te mutattad meg nekem. Most mégis vérzik a szívem, mert dönteni kényszerültem, s döntésem következménye az lett, hogy elveszítettelek. Én nem bírom ezt tovább, s nem akarok összeesni, úgyhogy úgy döntöttem: Bármilyen szép és csodálatos veled lennem, az élet milyen más melletted, mennyire színes és boldog, mindezek ellenére úgy döntöttem, hogy nekem maradnom kell ott, ahol voltam idáig. Ne kérdezd, miért, s ne bánts. Így kell lennie.
Légy erős, ha elolvastad e pár sort, talán egyszer még látjuk egymást.
Te megmutattad nekem az élet, s a lélek magasságait, együtt szárnyaltuk be a Mindenséget, de most vissza kell jönnöm a Földre. Igen, arra a Földre, ahol te nem vagy hajlandó élni, arra a Földre, ahol nincsenek álomvilágok, hanem a puszta valóság van. Ha rám hallgatsz, te is ezt fogod tenni végre. Mindig mondtam, fel kell nőnöd. Hát most itt az ideje.
A mai napig, sőt biztos vagyok benne, hogy életem hátralévő részében is csak Téged foglak szeretni, de ezt el kell fogadnod: Itt és Most, Te és Én, nem lehetünk együtt.
Örökké szerelmes vérző szívvel búcsúzom Tőled, s kívánom, hogy minden álmod valóra váljon!
Szerelemed,
I."

Miután a levél a helyére került,a nő könnyes szemmel, gyorsan távozott, hogy véletlen se fussanak össze. Tudta, hogy a fiú mindig előbb ér oda, mint kellene. Beült autójába, s gyorsan távozott. Nem a szokott útvonalán, de, hogy miért, ezt ő sem tudta megmondani.
Sötét volt már, s a szakadó eső is nehezítette a látási viszonyokat. Szokásos péntek délutáni dugó a hideg őszi szakadó esőben. A forgalom megállt a kétsávos úton. Szirénák kékes villogó fényei világosították be a sötét utcát. Visszafordulni már nem lehetett. A nő kénytelen volt várni, mint a többi autós. Egy rendőr járt autóról autóra, hogy elmondja, autóbaleset történt, amint eltakarítanak mindent az útból, megindul a forgalom.
A nő sóhajtott egy nagyot, fejét hátradöntötte az ülés fejtámlájának, megtörölte könnyes szemeit, s révetegen bámult ki a szélvédőn át a szakadó esőre, s a villogó fényekre. Aztán ő sem tudta megmagyarázni saját magának azt, ami történt:
Egy ismeretlen erő szinte megszállta a nőt, aki nem törődve a szakadó esővel,s a körülményekkel elindult a baleset irányába. Már közel volt, nagyon közel. Meglátta az összetört autót. Egy pillanat alatt felfogta, hogy az autó a Társáé! Azé az emberé, akiért a szíve dobogott, azé, akit éppen most akart elhagyni egy zombi életformáért.
Még közelebb ment. Földbegyökerezett a lába a látványtól. Látta, amint vérző fejű szerelmét az út közepén próbálják az orvosok a szakadó esőben újraéleszteni. A feje, pont a nő felé fordult, a szemeik találkoztak. Megrándult a fiú teste, szemében semmi nyoma nem volt az életnek. Tekintete kezdett homályosulni, kezét ökölbe szorította, s úgy várta, hogy vége legyen szenvedésinek.
A nő nem törődve az orvosokkal odafutott, letérdelt mellé, két kezében fogta az élettelen fejet, s nézte a szemeit: - Gyere vissza! Most azonnal, kérlek! Kérlek! Nézd, még az eső is szakad,amit annyira szeretsz! Kérlek, ne hagyj el!.
Megrándult a fiú teste, szája szélén vékony csíkban folyt a vére. Magához tért. Mosolygott.
Csak ennyit mondott: - Eléd tettem a Boldog életet, s a halált. Kértem, hogy válasszál. Csak tudnám, miért az utóbbi mellett döntöttél?!
Eztán a fiú feje lezuhant a semmibe, szemei mozdulatlanok lettek, arcára pedig kiült a le nem törölhető boldog mosoly, hogy úgy ment el, ahogy mindig szeretett volna. Kedvese karjai közt érte a halál.
Idegen kezek ragadták meg a nőt, folytatták az újraélesztést. Ahogy a nő mindezt nézte a szakadó esőben, látta amint szerelmét végleg elhagyja az élet. Amint az élet távozott szerelméből, ökölbe szorult keze lassan kinyílt, s kigurult a tenyeréből egy pici ékszeres doboz, benne a saját maguknak vásárolt jegygyűrűkkel. Hosszú hónapok spórolása árán vette meg végre az oly áhított gyűrűket, s rohant szerelméhez, hogy végre felhúzhassa az ujjára.
Fogalma sem volt a levélről, ami várta volna.
A nő pedig ott állt a szakadó esőben, a könnyei patakként futottak alá, s nézte szerelme testét, amint, - miután az orvosok feladták - ott feküdt egyedül az aszfalton. egyedül volt mint egész életében, míg Őt meg nem ismerte.
Aztán összeesett, s ordítva kérdezte, miért, miért?
S miközben ezen gondolkodott, s a saját, s az ÉLET értelmén, egy hang szólalt meg benne:
Miért?! Hát nem Te hagytad el?
És szerelme teste fölött térdelve, ott este a szakadó esőben hirtelen mindent megértett, s a szó valódi értelmében, miközben magához szorította szerelme élettelen testét... megszakadt a szíve...


2007.11.06. feltöltés előtt 10 perccel, hirtelen érzelmi felindulásból.Tudom nem jó, d egondoltam felteszem. :)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-17 18:44:37

válasz Arthemis (2010-02-17 15:54:48) üzenetére
Köszönöm kedves Arthemis!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-02-17 15:54:48

Tetszik ahogy a szerelemről írsz, mert én is hasonlóképpen gondolkodom.A nő vívódását kicsit jobban ábrázolhattad volna, bár így is érezhető. A cím is találó, mert a sorsot mi alakítjuk...és fontos meglátni a lehetőségeket, hogy azok ne menjenek el.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2007-12-10 18:27:40

Kedves Zsolt!
A történet tetszik, de - ahogy Hanga helyesen megállapította- valóban van benne jó néhány helyesírási hiba, és a központozással is hadilábon állsz. Talán ha 10 percnél több időt áldoztál volna rá, magad is észreveszed, hol és mit rontottál el. Ha gondolod, szívesen segítek központozás-ügyben:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-10 21:20:13

Kedves Dóra!
Nem lehetett volna más vége, mert akkor az már nem én lennék, s nem lenne őszinte...
Ha lesz más végű történet, azt is felrakom!:))
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-12
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2007-11-10 00:39:57

Nagyon szép a történeted, de nagyon nagyon szomorú. Mélyen átérzem, amit éreztél, s érzel....
Nem lehetett volna valami , más vége? ....
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-08 20:35:06

Nagyon szépen köszönökm a figyelmet, s a hozzászólásokat, igazán örömmel tölt el, hogy az érzéseimet át tudtam adni úgy, hogy olvasás közben érezzétek azt, amit én éreztem, s érzek...
Nagyon szépen köszönöm!
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-07 21:21:15

Nekem nagyon tetszett Zsolt! Mély hatással volt rám a történet, közben a hideg futkosott rajtam. Most engem sem érdekeltek a hibák, annyira átéreztem a cselekményt, hogy észre sem vettem semmiféle hibát.

Grtaulálok!
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-07 16:00:55

válasz Kuvik (2007-11-07 11:54:49) üzenetére
Köszönöm Kedves Kuvik a hozzászólásodat!
Jelenleg sem erőm, sem időm nincs arra, hogy átfogalmazzam, de majd átolvasom.
Bár számomra a lényeg az, hogy akiről, akihez szól, annak nagyon tetszett! :)))
KÖszönöm a figyelmet!
Üdv!
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-07 15:55:54

Kedves Davey! Soha semmit nem szoktam átírni. Ahogy jön, úgy jön, s úgy is marad! Általában!
Köszönöm a figyelmet!
Üdv,Zsolt
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-07 11:56:19

- ls. Bocs.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-07 11:54:49

A levélben sok az ellentmondás - persze, lehet, hirtelen felindulásban írta a nő is, át sem gondolva a papírra rótt sorokat... Onnan, hogy "beborul" az alagútban, erősen sejthető a vége, s kicsit direkt is, ám a leírás nagyon jó! Szinte tapintható az aszfalt és az eső. Davey-vel ellentétben, én nekiugranék még egyszer, mert ez nagyon jó lehetne (az alaphangulata így is az)! Talán 1-2 helyen túlságosan bizonygatod egyes szereplők igazát, ami a történet szempontjából egyrészt felesleges, másrészt kevesebb teret ad az Ollsvasónak, hogy "magáért" szurkoljon a karakterekért.

Bocs a "több" negatívért, mint (könnyedén felfedezhető) dícséretért, de alapjában tetszett, és ezért szántam rá ennyi időt, hogy leírjam...
Egyszer azért mindent olvass át, és tedd fel magadban a kérdést, hol bújhatnak meg a történetben lehetséges buktatók - a mi örömünkre is; s minden történetédnél itt leszek!

Üdv: Kuvik
Alkotó
Davey
Regisztrált:
2007-08-18
Összes értékelés:
236
Időpont: 2007-11-07 08:55:32

Nekem is tetszik. Benne van az egyedi és általános, több nem is kell. Az meg, hogy hirtelen felindulásból született, emeli az értékét. Nem tudom, te szoktál-e átírni később saját műveket Zsolt, de én úgy vagyok vele, hogy ami egyszer megszületett, az úgy is marad. :)
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-06 21:18:06

Kedves Hanga!

Köszönöm szépen, de valószínű, hogy csak inkább gépelési hibák vannak, nem helyesírásiak.
Így van, létezik mindenen átívelő szerelem... :))remélem legalábbis.
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2007-11-06 20:51:52

De jó (az apróbb helyesírási hibák orvosolhatók és elnézhetők, a felindulás miatt), mert jó még hinni abban, hogy létezik a mindenen átívelő szerelem. Ez talán közhely, de titokban mindenki erre vágyik :-)
A további felindulások reményében, szeretettel:
Hanga

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szteroid című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK I/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/7. +18 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/6. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/4. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)