HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49217

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Nyári ZsoltFeltöltés dátuma: 2007-11-07

Gondolatok a Női életről

Jelenlegi életünk mindenkinél ugyanúgy kezdődik. Ez örök Igazság, megcáfolhatatlan. Az isteni egységből kiszakadt lélek, miután megírja sajátos élettervét, - nevezzük Sorsnak-, testet ölt. Két ember, egy férfi és egy nő, itt lenn a Földön, szeretkeznek, egymásba olvadnak. Fizikai szinten mindenképpen. Az ondósejtek -főleg az az egy- egyesülnek a petesejttel. Jobb esetben a fizikai egységen kívül létrejön a szellemi, s lelki egyesülés is. Az éppen megszületni akaró lélek ilyenkor már rég messziről figyeli leendő szüleit, "szorgosan" jegyzetel, hogy minden úgy történik-e, hogy az az ő eljövendő élettervében szükségeltetik. S nem előbb, nem később, pontosan akkor, amikor kell, lezuhan az Evilágba. Amint fent, úgy lent. Az Evilág helyett, hogy pontosan fogalmazzak, először az anyja méhébe zuhan. Sötétségbe. Pont azért, hogy röpke kilenc hónap alatt újraélje, újra tapasztalja az evolúció minden lépcsőjét.
Ekkor ő már tudja, amit még senki más nem tud. Női, vagy férfisorsot fog-e élni?!
Én most férfiember létemre a női életről, női sorsokról szeretnék beszélni. Hogy miért, azt nem tudom pontosan. Illetve tudom, mert sok mindent, sok kérdésemet, melyet senkinek nem tudok feltenni, azt majd eme fehér lapnak teszem fel. Vegyük sorra, hogy alakul egy általános női élet. Azért írom, hogy általános, mert kivételek mindig vannak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő megszületik, már kislánykorában azt verik a fejébe, hogy te a gyengébbik nemhez tartozol, s pont. Ez gyermekkorban még jelent nagy problémát.
Az első hely ahol egy kislány szembesül azzal, hogy ő merőben más mint fiútársai, az a bölcsőde, jobb esetben az óvoda. De már akkor elég keményen, fizikai szinten kell ezt megtapasztalnia. Nem játszhat azzal, amivel a fiúk, s ha felügyelet nélkül játszanak a gyerekek, már akkor a fiúk részéről jön a mondat, ami végigkíséri a nők életét, hogy az nem lányoknak való, amivel éppen ők most foglalatoskodnak. Nem tudom, hogy juthattunk el idáig. Bár az egész történelem során ez így volt. A nők a másodrangúak, asszony állatok, akik azért vannak, hogy szolgálják a teremtés koronáját. De térjünk vissza még a kislányokhoz.
Az iskolában még jobban erősödik a nemek közti ellentét, de itt már a lányok is rátesznek egy lapáttal, ők is csak lányokkal hajlandóak játszani, a kiközösítettek közösséget kezdenek alkotni. Egészen a nemi érésünk pillanatáig tart ez a kettősség. Akkor aztán a teremtés koronája úgy rohangál a női nem után, mintha az élete függne tőle. S függ is, nem egyszer, nem kétszer, főleg a férfiember élete során. Egy férfi mindig jobban függ a nőtől, mint a nő a férfitól. A nők, maximum anyagilag függnek a férfiaktól, de lelkileg sohasem. Egy nő egymagában sokkal erősebb lelkileg mint tíz férfitársa. S ez így van rendjén, mert a nő az életeket hoz a világra, s neki kell erősebbnek lennie, neki kell legyen a nagyobb túlélő ösztöne. Mert gondoskodik, felelősséggel tartozik, s nevel is egyben. S a gyermeke, még hatvan éves korában az ő kicsi gyermeke marad.
Aztán megtörténik az első csoda, ami általában ma Magyarországon a nők többsége számára maga a pokol, s önfeláldozás. Mert, hogy is zajlik egy átlagos házasság napjainkban? Jobb esetben szerelemből összeházasodnak emberek. (a rosszabbik eset, ha mások kényszerítik őket házasságra, vagy egy nem kívánt terhesség miatt kell hamar gyorsan összeházasodni)
Elkezdik élni az életet, megvan a lakás, jön az első gyermek, majd a második gyermek, jön az első pofon, a második pofon, s mire a Nő észbe kap, már nem tehet semmit. Ha körülnéz, azt látja: Szenvedek hónapról hónapra, dolgozom, főzök, gyereket nevelek, eleget teszek különböző kötelességeimnek, többek közt odaadni magam a férjemnek, amikor ő kívánja, eljátszani az anyós-após előtt a boldog családasszonyt, eljátszani a boldog családot a férjem barátai előtt, s mindehhez jópofát vágni, megjátszani az igazi BOLDOG NŐT! S valljuk be, kedves férfitársaim, ez nekünk így a természetes, ehhez mi is asszisztálunk. Ez mi szerintünk így van rendjén és pont. Mint írtam ez csak az átlag. Vannak egészen kivételes helyzetek is. Amik lehetnek pozitívan, vagy negatívan kirívóak. Mert aztán vannak olyan férjek is, akik mindezek mellett még rendszeresen isznak, elverik a család pénzét, s ha jó a kedvük, akkor egy szeretkezés után, ha rossz a kedvük, akkor meg előtte még jól el is verik az asszonyt. Nem baj, ha a gyerekek látják, főleg ha fiúk, tudják meg az, hogy is kell egy nővel bánni.
Mikor számomra ez világossá vált nagyon nem tetszett. Az én véleményem szerint mindegyik szerepnek megvan a maga előnye, hátránya. De ez nem az kell legyen, hogy a férfiak előnye, hogy kedvükre alázzák a társukat, s a nőknek nem az a hátrányuk, hogy ezt el is fogadják.
Szerintem férfinak, s nőnek ki kell egészítenie egymást. Ami bennem megvan, azt neked adom, ami belőlem hiányzik, azt te adod nekem. Így leszünk teljes emberek, így élünk harmonikusan egymás mellett, mint Társak. Nem, mint férj, s feleség, hanem mint Társ. A velem élő nő az legyen az én társam, ismerje minden titkomat, lássa a gyengéimet,s támogasson, ha kell, de mindemellett ahol erős vagyok, arra támaszkodjon, s ismerje is el.
Cserébe ugyanezt tudom neki biztosítani. Az én sorsom az övé is, az ő sorsa az enyém is, s így lesz nekünk kettőnknek közös Sorsunk. Ahol nem egyéni döntések alapján forog az idő kereke, nem beletörődéssel, megalázással, hanem az Együtt csodálatos élményével.
Én úgy döntöttem, más leszek. Próbálok egy kapcsolatban nem uralni, s uralkodni, hanem egyenrangú félként kezelni a másikat. S tisztelni is. (s tiszteletem jele, nem a pofon) Én azt is szeretem, ha szeretkezés közben sokszor az van, ami a másiknak jó. Ha az ágyban félre tudjuk tenni önzésünket, s tudunk a másikra figyelni, ha hagyjuk, hogy minden úgy történjen, ahogy most a másiknak jó, annak meg lesz az eredménye! Részünk lehet a testi lelki egyesülésben. A Nő beenged minket a saját lelkébe. De csak akkor, ha önfeledten szeretkezem vele, ha önmagamat feláldozom, s előtérbe helyezem a másikat. Ez lehet az első lépcsőfok.
A második, ha bármi amit a másiknak teszek az engem örömmel tölt el. Örüljünk annak, hogy ma reggel nem nekünk főzik a kávét, vagy csinálják a reggelit, hanem mi készítjük el annak, akit szeretünk! Mert adni a legnagyobb öröm. Erre nekem is csak most kellett rájönnöm, mikor benne vagyok egy olyan párkapcsolatban, ahol Társai vagyunk egymásnak. Bármit teszek a kedvesemnek, az engem örömmel tölt el, s a boldogságot akkor érzem, mikor célhoz ér az amit adni készültem. Messze nem anyagiakról beszélek, sőt! Az anyagiak semmit nem érnek, ha nincs bennük érzelem, s egy fél alma is vacsora gyanánt adhatja a legnagyobb boldogságot, mert akitől kapom, az telve van érzelemmel.
Mindent összevetve, én próbálom úgy élni a párkapcsolatomat, ahogy fentebb leírtam. Az is szilárd meggyőződésem, hogy az igazi házasságok a mennyben köttetnek. Nem akkor, amikor az oltár előtt állunk a földön, hanem még születésünk előtt, mikor megtervezzük életünket, s akkor úgy döntünk: Én ezt az életet melletted csinálom végig, mert a Sorsom csak így lehet teljes. S ezt érzi a másik is. Ha ez nem így van, akkor csak ideig, óráig leszünk itt együtt, egy perccel sem tovább, mint ameddig kell.
Egy baj van csak, kedves Embertársaim! Tudják, mi az?
Hogy a nők nem mernek boldogok lenni! Ha belekerülnek egy szokásos női sorsban, ahol ők boldogtalanok, s a szabadságuknak se híre se hamva, akkor nem mernek lépni. Nem kell nekik a jó! Beletörődnek abba, hogy ez így helyes, ahogy van. Megvernek? Megaláznak? Összetörnek emberileg, s lelkileg? Úgy elvesztettem Önmagam, hogy azt se tudom, mihez kezdjek? Nem baj, ennek így kell történnie. A nők nagy része igen, sajnos beletörődik ebbe a saját "Sorsába". Pedig biztos vagyok benne, hogy messze nem ez lenne a nők sorsa. Az nem lehet, hogy egy élet erről szóljon. S lám, mégis! Mert mi van akkor, ha egy boldogtalan, összetört asszonyra rámosolyog a szerelem egy kívülállótól? Az esetek többségben semmi, ah mégis, akkor az csak ideig, óráig tart, mert a "család" hazavár, s "különben sem tehetem ezt". " Ja, hogy boldog vagyok, s szerelmes, az nem számít! Az számít, hogy a pofonokat kapjam, s mindenki szívja a véremet, aki körülvesz! Mert, hogy nem szeretnek, az biztos. Csak kihasznál mindenki, még a saját gyerekem is. Rám csimpaszkodnak, úgy elszívják az életerőmet, hogy levegőt nem kapok. De ez a normális, ez a női Sors."
Mi van akkor, ha egy nő mégis fellázad? Mert a diktatúrák még egy családban sem tarthatnak örökké. Ha fellázad egy nő, főleg, ha egy férfi van a háttérben, mindenki rosszallóan, kérdőn néz rá. Hogy tehetted ezt? Miért is? De hát Neked kötelességeid vannak! Mi az, hogy szerelem? Az úgyis elmúlik, s csöbörből vödörbe kerülsz! Ezek a hangok nem mások, mint a "Te meg merted tenni, én nem merem, s irigy vagyok" szavai. Ezt mondják azok a nő társaink is,, akik elméletben támogattak minket, s mikor lépünk, ők néznek a legkerekebb szemekkel ránk.
Aki lép, azzal két dolog történhet: Vagy belekerül szintén egy ilyen helyzetben, vagy jobb esetben megtalálja saját békéjét, s az élete helyett elkezdi élni a Sorsát. Hogyan tudjuk, hogy jó úton járunk-e, azt nem tudom, csak sejtéseim vannak. Ha például senkivel, semmivel nem foglalkozva megyünk előre, hogy szabaduljunk a boldogtalanság láncaitól; ha nem félünk, hanem magunkba meg vagyunk győződve cselekedetünk helyességéről, akkor jó úton járunk.
Ha találunk egy Társat, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk; ha mellette szabadon élhetünk, s kiteljesíthetjük Önmagunkat; ha én a mennyekben járok, s álmokat kergetek a Társam visszaránt a földre; ha a másik nagyon lennt van, akkor alászállok én is a mélységeknek, s felemelem. Ha ez így működik, biztos, hogy a Társunkkal vagyunk. Meg kell tanulni a másikban nem a Nőt, vagy a Férfit látni, hanem az Embert, s a lelket. Ha ez megtörténik, akkor teljesen egyenrangú félként kezelem a másikat saját esendőségei ellenére is szeretem, s ahol tudom, segítem. Meglátom a Sorsát, s felismerem, hogy közöm van hozzá.
S amíg élünk, együtt élünk, s mindvégig érzem, hogy Ő az, aki mellett lennem kell, mert szabaddá tesz, s Boldoggá.
A nők helyett soha senki nem választhat. De ha választani kell, akkor merjenek választani, s változtatni. Ez az első lépcső a Boldogság felé. A többi lépcsőfokon, már kéz a kézben megyünk felfelé.



2007.11.07. 16.00.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2008-02-15 11:18:30

válasz Phoenix (2008-02-14 20:51:17) üzenetére
Kedves Phoenix!

Hogy vannak-e ilyen férfiak, s hogy kihalóban vannak-e, azt nem tudom.
MIndenesetre az az érdekes, hogy én így gondolkodom, ahogy leírtam, s ilyen is vagyok, a nők, akikhez eddíg volt szerencsém, érdekes módon, nem értékelték...Ez elgondolkodtató, mert ezek szerint, már a nők genetikailag öröklik az alárendelt szerepet...:!
MIndenestre remélem, eccer majd lesz valaki, aki értékelni is tudja milyenségemet.
Köszönöm, hogy olvastál, s a hozzászólást is!
Üdv,
Zsolt
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-02-14 20:51:17

Kedves Zsolt! Kihalóban vannak az ilyen férfiak, tudod? Női szemmel olvasva rátapintottál a lényegre. Csak az a baj, hogy ha egy nő változtatni akar a sorsán, nem csak a rosszalló fejcsóválásokkal kell szembenéznie, hanem a teremtés ún. "koronájának" fizikai erőfőlényével is. Mert sajnálatos módon fizikailag ők az erősebbek és a nő hiába akar változtatni a sorsán, ha félholtra verik...
A hátrányos megkülönböztetés már kicsi korban elkezdődik, igen. Ezt nekem is volt szerencsém keményen megtapasztalni ("te nem mehetsz horgászni, mert lány vagy"; "te nem rollerezhetsz a sárban, mert lány vagy"; "ó, hát a fiú kis trónörökös".)
Rettentően büszkék vagyunk arra, hogy a fene nagy 21. században élünk, miközben valójában még a középkort sem hagytuk el! Tetszett az írásod.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-12-10 21:42:50

Kedves Adira!

Jól értelmezted.
Szerintem (saját tapasztalatom inkább) a nők erősebbek lelkileg egy kapcsolatban, mint a férfiak(ha a férfi persze igazán szeret), s nem függnek valóban a férfiaktól.
De nem muszáj, s nem is kell, s nem is lehet velem mindenben egyet érteni.
KÖszönöm, hogy olvastál!
Üdv,
Zs
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-13 13:06:05

válasz Rozán Eszter (2007-11-13 11:00:54) üzenetére
Szia Kedves Rozália!
És mi tart vissza?
Köszönöm a figyelmet!

Kedves Olvasók!
Kaptam pár levelet priviben a cikkel kapcsolatban, egy dologra hadd reagáljak nyíltan, hátha tisztábban láttok:
Nem azért estem át a ló túloldalára, mert nőies vagyok. :)))
Azt,hogy voltam nő, többször is, azt úgy értettem, hogy én alapjába véve, nemcsak hiszem, hanem meggyőződésem az,hogy a reinkarnáció az élet alapja. Tehát, voltam nő előző életemben.
Továbbá:MInden mostanában születő írásommal egy valaki felé szeretnék tisztelegni,s tiszteletet mutatni:
DRága Szerelmem az, aki a jelenlegi világban, képes volt otthagyni a dúsgazdag, felhőtlen anyagi életet, feladta az anyagi biztonságát, a szerelemért, s a boldogságért.
Ami, mint tudjuk megfizethetetlen, de vajon hányan tennék ezt meg ma Magyarországon?
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-11-13 11:00:54

Szia!
Nagyon jó cikket írtál. Az emberi nem férfiakból és nőkből áll, attól teljes az egész. Nem könnyű a nőknek megtalálniuk a helyüket úgy, hogy egyenrangúak maradjanak, és mégse veszítsék el nőiességüket. A társadalomnak jelentős a szerepe a női szerepek értelmezésében. Hogy rátalálunk-e a sorsunkra? Jó kérdés. Például mennyire függ kiteljesedésünk a környezetünktől. Cikked annyi gondolatot vetett föl bennem, hogy csak írnék és írnék.
Rozália
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-12 16:11:14

Nagyon szívesen!:)
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-12 12:36:29

válasz Artúr (2007-11-11 18:10:51) üzenetére
Szia Arthur!

Meggyőződésem, hogy voltam mőár bizony a másik oldalon, nem is egyszer... :)
Köszönöm a figyelmet, s a tiszteletet (amit azért nem érdemlek szerintem), s a kiváló lovas példát!
Az ostor az élet minden területén kerülebdő!
Üdv!
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-12 12:34:28

Kedves Arany!

Köszönöm szépen a hozzászólásodat, s a figyelmedet.
Egyet érteni nem mindenben kell velem, sőt, az a jó, ha az ember nem bólint helyeslően, hanem szól, hogy "itt bizony bibi van".

Ezt írod:én nem hiszek a sorsszerűségben, inkább vallom, hogy az ember szabad döntésekkel alakítja az életét saját akarata szerint)
Az életét bárki alakítjatja szerintem, -ezért kaptuk anno a szabad akaratot-,s ezáltal a megírt Sorsunk is megváltoztatható, sőt... Ma inkább az emberek élik inkább az életüket, mint a Sorsukat. A Sors számomra azt jelenti, hogy meg van írva, hogyan kell(ene) élnem,viszont a szabad akaratomból adódóan bármikor kényem kedvemre megváltoztathatoma dolgokat.
Persze a felelősséget viselni kell minden tettünk után.
Még egyszer Köszönöma figyelmet!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-11-11 18:10:51

Szia Zsolt!
Cikked nagy részével magam is egyet értek. Úgy látom férfiként voltál már a másik oldalon, s most írásodat erről az oldalról szemlélve fogalmaztad meg. Nagyon kiérződik ez belőle. Túlságosan is. A lovagolni tanuló emberek jutnak erről az eszembe. Eleinte a tudáshiány és a bizonytalanság miatt nem kerülnek nyeregbe. Azután a kezdetben megismert technika és annak elsajátítása közben felbátorodnak, ám ekkor a túlzott lendület és erőkifejtés miatt átesnek a másik oldalra. Akkor válik egy lovas jó lovassá, amikor ismét eszébe jut, milyen kezdőnek lenni, és a biztos tudással a bensőjében, helyesen mérlegelve veszi a megfelelő lendületet, és csak a kellő erővel fogja meg a gyeplőt...Az ostor minden esetben kerülendő!
Tisztelettel olvastam cikkedet, mert nagyon jól megfogalmaztad, tartalma érdekes, aktuális.
Üdv.
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2007-11-11 09:08:29

Köszönöm a figyelmet, s a hozzászólásokat is!
Hidd el Sleepwell, nem volt olyan könnyű észrevenni...
Sokat kellett figyelnem, olvasnom, tapasztalnom, s átélnem, mire rájöttem...
Kedves C E Sheperd!
Igazán köszönöm a hozzászólásodat!(MOst rágom magam Müller Péter Örömkönyvén) :)
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-11-10 22:48:13

kapkodom a fejem, mert egy egész regényre valót írnék legszívesebben hozzászólásként, ám ahelyett, hogy bárkit untatnék, hadd idézzem fel Müller Péter gondolatát a Jóskönyvéből.
ha zaklatott, nyugtalan, szorongó és frusztrált vagy, akkor csak az életed éled, ám amennyiben nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott, lelkedben harmóniával teltnek érzed magad - akkor a SORSOD ÚTJÁN jársz. ahová mindenkinek el kellene jutnia.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-10 21:38:34

Nagyon élveztem az olvasást, közben sokszor helyeseltem...bizony manapság
"Nehéz a (mosó)nők sorsa" - gondoltam, s sóhajtoztam nagyokat...
Igazad van abban is, hogy a nő legyen Nő, a férfi pedig Férfi...Ők alkotnák az Emberek csoportját...

Cikked egy jó vitaindító lehetne...erről órákat lehet filozofálni, de egy tény, a nők sorsa nehezebb manapság...

Grat! Zsolt a női nem nevében, köszönjük, hogy Te ezt észrevetted!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)