HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: ÁsítottamFeltöltés dátuma: 2007-11-09

Piros nyár, Fekete nyár...(2/3)

Egy-két kollégámmal mertem csak beszélni malachajcsárkodás közben arról, hogy valójában honnan is az a pénzmennyiség, bár a valódi összeggel ők sem voltak tisztában. Gyakran töltöttem velük együtt a hétvégét, tetszett, hogy végre így, ilyen pozitív emberként ismernek meg emberek: én hívom meg őket, én irányítok, magabiztos vagyok, humorom is akad, ha kell, és nincs semmi, ami velem kapcsolatban negatívum lenne. Ilyen gyorsan nem tettem szert még ennyire jó kapcsolatokra, mintha egyszerűen megfogtam volna őket. Sosem voltam semmi effélére képes, sőt úgy általában véve nagyon rég volt olyan ember, akit bármikor is megfogtam volna.
Pénzt és időt fordíthattam annak a sportnak, melybe fülig szerelmes voltam, és egyszer már bele is vágtam kisebb koromban: visszamentem bokszolni, még ha nem is a régi klubba. Változásnak indult ezzel az egészségem is, fokozatosan szakadtam el a cigarettától és azonnal felhagytam a mindennapi alkoholfogyasztással...ökölvívó akartam lenni.
Anyucival célokról beszéltem, jövőről, elérhetőről, elérhetetlenről, de minden elérhetetlenről is úgy, mintha mégis elérhető lenne. Sokszor nézett emiatt hibbantnak, mindenesetre a család hangulatát is éreztem egyre emelkedettebbnek érezni: bár nem tudtak sem a "szigetről", sem a nálam figyelő pénzösszegről. Mintha a saját lelkesedésem hatott volna rájuk. Otthon is "irányítóvá" váltam, és ezt nagyon jól éreztem. Kisebb koromban is gyakran álmodoztam arról, hogy egyszer majd kilépek a hálátlan gyerek szerepből, és viszonzom majd ugyanazokat a tetteket, melyekkel az én utam egyengették. Úgy éreztem magam otthon, mint egy lovas hadsereg vezére. Olyan seregé, melynek lovai sérülésükből végre gyógyulásnak indultak, és egyre sebesebben képesek vágtázni, élükön a fehér lovas hadvezérrel, aki jómagam voltam akkoriban.
Valójában gyűlölöm a fehér lovakat, na persze alapjáraton a lovakat is. A valóságban egy 18 éves fiú voltam, aki örült annak, hogy lelkesíthet, ezzel is éreztem, hogy a dolgok kezdenek mind jobban alakulni, a göröngyök kisimulnak útjainkon. 3 millió forint választott el attól, hogy megmentsem a lakást. Ha azt a célom elérem, már le is tettem valamit az asztalra. Szerényen fogalmaztam...
A júliusom volt az aranyhónap, sikerült összejátszadoznom 2,6 millió forintot a hónap eleji majd' egymillióból, s mindezt úgy, hogy bő lyukat hagytam egész hónapban a pénztárcámnak. Rengeteget költöttem magamra, rengeteget költöttem másra. Bár tudomásom nincs róla, de mérget veszek rá, hogy alvás közben is mosolygott az arcom és dollárjelek forogtak a csukott szemhéjam alatt. Nem bolondultam meg, egyszerűen csak szokatlan dolog történt velem, egy olyan dolog, amit azelőtt még nem tapasztaltam. Rengeteg pénz akadt a kezembe, és könnyen beleszerettem, mint mindenki más. Azelőtt is szerettem, mindössze hajlandó voltam nélkülözni. Amolyan plátói szerelem volt, mondhatnám, ha hasonlattal kéne élnem. És nem csak én vagyok tisztában azzal, milyen kellemes érzés megkaparintani egy szerelmet, amely azelőtt esélytelennek tűnt. Nos, ez ilyen érzés volt.
A hónap végére már azon kaptam magam, hogy mindenki szeret, megismer, észrevesz, felhív, elhívnak ide-oda, keresik, s élvezik a társaságom. Augusztus elején is ment minden, mint a karikacsapás. A munkahelyre egyre szívesebben jártam be, egyre tovább maradtam ott. Nagy fizetést akartam, ugyanakkor úgy éreztem, hogy már minden mindegy, akár otthon vagyok, akár a munkahelyen, pénzes vagyok és kész. Ha az Isten kitalált volna egy jó viccet, és bevarázsolt volna egy ajtó nélküli cellába 5 évre, azt is élveztem volna. Pénzzel a zsebben minden dolog kellemesnek bizonyul. A munkahelyen is élveztem az életet, jól dolgoztam, de ha nem is dolgoztam volna jól, hát az sem érdekelt volna, ha kirúgnak, hát semmi baj! Ha valami akadályt láttam az életemben, nem fordultam magamba, nagyképű vigyorral az arcomon kerestem rá a megoldást s néztem szembe vele. S ami a legfontosabb és számomra legszebb élményeim voltak: ha a családban gondok akadtak, én voltam az, aki meg tudta oldani. Olyannyira mindegy volt, hogy anyagi, vagy bármilyen más gondról volt szó. Nem azért oldottam meg, mert szuperhős voltam. Egyszerűen csak eljutottam végre egy olyan pontra, ahová egy normális embernek kellene: nem ismertem határokat, nem ismertem megoldhatatlan gondokat, bíztam végre magamban!
A játékom a hónap közepe felé már eldurvulófélben volt. Éreztem, hogy a minden havi biztos pénz lehetősége már csak egy hónapig állhat fent, szeptembertől megint az iskolapadot kell koptatni, akkor pedig nem lesz már munkahely. Egyre több túlóra, egyre nagyobb kockáztatás a "szigeten". Babonás lettem. Csak a piros, csak a 14-es (a többi tétem már változtattam a maradék számok között), csak a 7-es asztalnál a játék - hisz az a 14-es szám fele. Ha gyertyát vettem a boltban, 14-et vettem, ha munkahelyre kellett mennem délutánra, pontosan 14:00-ra érkeztem, ha éjszakai műszakban dolgoztam, nem reggel 6-kor, hanem negyed hét előtt egy perccel, 6:14-kor fejeztem be a munkát. Ha arról lekéstem, megvártam a 7 óra 14 percet. Csak vörös nyelű késsel nyiszáltam a coca fülét, ha épp más kezében volt, hát megvártam, míg befejezi a saját dolgát, és cseréltem vele.
A kockázat nagy volt bár a "szigeten", de nem változott semmi: ahogy a kis pénzt szoroztam nagy pénzzé még nyár elején, úgy szoroztam a nagyon nagy pénzt eszméletlen nagy pénzzé. Augusztus huszonnyolcadikát azóta kereszteltem el a "hatmilliós napnak". Már minden stimmelt az életemben, úgy éreztem, hogy felülkerekedtem a "szigeten", éreztem a közeledő győzelmet felette. Kezemben volt a négymillió a lakásra, plusz a kétmillió, amely rengeteg részletre volt elég a kocsi fizetéséhez. A jogosítványtól már csak egyetlen vizsga választott el, igaz, addigra már mit sem számított ez nekem: vezettem én anélkül is. Kocsival hamarabb jutottam egyik "szigetről" a másikra, azaz hamarabb került kezembe a pénz. Na és aztán ugye a lányoknak is vagizni kell valamivel.
Augusztus 28, csinos szám, mert hiszen a 14 duplája. Úgy gondoltam, megajándékozom magam egy 40 ezer forintos póker chip set-tel, varratok magamnak egy öltönyt, és elmegyek egy márkás boltba cipőket, pólókat, pulcsikat, mindenféle szép, csúnya, kényelmes és kényelmetlen, de drága ruhát vásárolni. Valóra is váltottam mindezeket, annyi különbséggel, hogy hazafelé még vettem egy szökőkutat, 7 könyvet (8 lett volna, de azzal a számmal sokat vesztettem már ruletten), és egy auto rádiót, melynek több gombja volt, mint egy tengeralattjáró fedélzetének összes gombja együttvéve.
Lényeggé váljon a lényeg, oly' nagy sikerrel költöttem el közel félmillió forintot, hogy aznap már enni sem volt kedvem, helyette vettem 7 üveg bort, ugyanennyi sört, kivettem egy szabadnapot, kikapcsoltam a telefonom, és még a kutyámat sem engedtem be a szobámba. Arra a napra megint azzá a senkivé váltam, melynek pár hónappal azelőtt éreztem magam. Úgy, ideiglenesen jól is esett. Csak arra a kis időre...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-16
Összes értékelés:
6
Időpont: 2007-11-09 21:59:22

Igen,talán erre a hozzászólásra volt szükségem eddig. Meg is Köszönöm ezt,a tanácsod pedig megfogadom: miután a végére érsz a történet utolsó, harmadik fejezetének...sajnos ott nehéz volt tartani a humort, akárhogy is igyekeztem...
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2007-11-09 21:10:55

Bemutatkozó soraidban olvastam,hogy műveidet"nem jó ha csak én olvasom".
Egyetértek!Ne fossz meg minket írásaidtól.Van soraid küzt egyfajta rejtett humor,ami külön varázst kölcsönöz neked.Te csak írj,s bízd az olvasóra:hadd döntse ő el,hogy tetszik vagy nem.Az alkotásban mentegetőzésnek nincs helye.
Üdvözlettel!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)