HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 648

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: NickFeltöltés dátuma: 2007-11-18

Barátság, szerelem 2

Október vége volt a nap mégis vakítóan ragyogott, noha ereje már alig-alig volt. A lány elindult otthonról kezében egy kisseb csokorral, amit a saját kertjükben növő virágokból válogatta össze. A szokásos úton indult el, de most valahogy még is más volt, bár lehet, hogy mindig is így volt csak ő soha nem figyelt fel ezekre a dolgokra. Az is lehet, hogy a csodás időnek volt köszönhetőek.
A lány látta, ahogy az egymástól pár méterre lévő padokon boldog, mosolygós párok ülnek. Az egyik padon épp egy fiatal pár csókolta egymást, nem lehettek idősebbek, mint ő. Egy másik padon, kissé távolabb egy ősz hajú, öreg néni mosolyogva figyelte, ahogy a párja kissé remegő kézzel kenyérmorzsákat szórt a galamboknak.
A galambok nem tudni mitől szétrebbentek az öreg bácsi előtt, de pár pillanat múlva már a fák ágain ültek, egymáshoz bújva. A faág megremegett súlyuk alatt és az a pár levél, amelyek még bírták az ágon most feladván a küzdelmet hullottak a föld felé. Lehet, hogy csak a lány látta úgy de mintha a levelek is őrült táncba kezdve, párban és boldogan indultak volna utolsó útjukra.
Inkább lehajtotta a fejét, és úgy folytatta az útját. Egy éve már, hogy nem tudott örülni semminek és senkinek. Egy éve már, hogy búskomor volt és csak ő, és csak az a nap járt a fejében.
A vasrácsos kapu a már jól megszokott, halk nyikorgással fogadta az arra tévedőt. Eleinte amikor elkezdett járni ide mindig megborzongott ettől a halk, fémes nyikorgástól. De mára már megszokta. Elmorzsolt egy könnycseppet az arcán majd továbbindult.
Az utat akár csukott szemmel is meg tudta volna tenni, ezt az elátkozott utat, amit már annyiszor megjárt. Egy fordulat jobbra, majd egyenesen előre a vén fenyőig. Innen már csak egy lépés és már meg is érkezett.
Letérdelt a sírkő elé, Alexander sírköve elé.
- Szia - köszöntötte, és a virágot lehelyezte a sírra. - Szép napunk van ugye? - kérdezte és felnézett az égre. A nap ragyogott. Pont egy éve volt, amikor egy percre sem sütött ki, amikor zuhogott az eső, amikor köd volt, és amikor őt majdnem elütötte az autó.
Lány azután a nap után teljesen megváltozott, az az életvidám középiskolás, feltűnésre vágyó lány végleg eltűnt az élet színpadáról, hogy átvegye a helyét egy szomorú, megtört nő.
A barátját elhagyta, részben őt hibáztatta Alexander haláláért. A fejéhez vágta, hogy ha nem hívja fel, akkor a fiú még most is élne. Noha tudta, hogy Alexander haláláért egyedül ő a felelős, ő aki figyelmetlen volt.
- Képzeld, mit láttam ma. - kezdte és mesélni kezdett. Mesélt a fiatal párról, a galambokat etető öreg bácsiról és néniről, na meg persze a párban hulló levelekről is. - Ha elmondtad volna mi is így szerethettük, volna egymást és így öregedhettünk, volna meg!
Hangosan zokogni kezdett, majd teljes erejével a földet kezdte verni. - Miért nem mondtad? - kiabálta. - Miért? Miért?
Nem tudta meddig zokogott, csak arra rezzent össze, hogy a haját simítva két levél hullott a sírra. Megtörölte könnyes szemeit, felállt, leporolta magáról a földet.
- Most megyek, de holnap is jövök! Szeretlek!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-17 15:24:00

Szomorú mikor valaki így jön rá kit szeret...
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-01
Összes értékelés:
6
Időpont: 2007-11-19 19:57:05

Örülök, hogy tetszik. Általában a folytatások már sosem szoktak olyan jók lenni mint az első részek, én mégis megpróbálkoztam vele, úgy gondoltam ez lenne a méltó befejezése az első résznek!
Remélem a többieknek is tetszeni fog és várom a továbi kritikákat.
Nick
Alkotó
Daisy
Regisztrált:
2007-09-08
Összes értékelés:
270
Időpont: 2007-11-19 15:23:25

Jaj nagyon szép, és szomorúúú!!gratulálok!!még mindig a hatása alatt vagyok, szívszóritó!!!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Karácsony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A budafoki Dunaparton című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)