1. A kevélység
Tényleg ennyire üres az életed? Semmi értéket nem találsz benne? Úgy próbálod magad értékessé tenni, hogy a másikat lenézed? Megalázod társaidat, lealacsonyítod őket? Azt hiszed, hogy az emberek így erősnek és nagynak fognak látni? Tévedsz. Miért másokkal foglalkozol? Magadban keresd a fényt! Ott lesz az. És ha megtaláltad őrizd, ápold. Ha gondolod, megőrzöd magadnak, ha gondolod, a világ elé tárod. Büszkének lenni nem bűn. A kevélység az. A kevély ember gyenge. Saját magát teszi gyengévé.

2. A fösvénység
Miért ragaszkodsz annyira a vackaidhoz? Azt hiszed többet érnek, mint te magad? Ugyan, dehogy. Értéktelen kacatok. Jön egy pusztító vihar, egy váratlan tűzvész és már semmid sincs. Csak te magad vagy magadnak. A jellemed, az érzéseid, a lelked. Ez tesz emberré, nem a vagyonod. Ezekre vigyázz, ne a haszontalan dolgaidra! A fösvény ember sebezhető, mert múlandó dolgokba kapaszkodik. És végül nincstelenül hal meg.

3. A bujaság
Bűn lenne kiélni a vágyainkat? Megélni a legteljesebb kielégülést? Nem az. Nem bűn boldognak lenni. Egy szerelmes pár összeolvadása szent dolog. Az teszi szentté, hogy a világon egyszerre csak egy embert szerethetsz szerelemmel igazán, és ő épp a karjaidban van. De ezt ne mások kárára tedd! Ne a megcsalás vagy a kihasználás takarója alatt! Ha semmibe veszed a társadat, semmi leszel te is. Ha a szívedet kettéosztod, ne csodálkozz, ha az egyik részét elveszíted. És a maradék már nem lesz teljes soha. A bűnösen buja ember csak félember.

4. Az irigység
Irigykedve nézed a másikat, mert az többet ért el az életben mint te? Komolyan olyan dolgok után áhítozol, amiért te semmit nem tettél? Amiben nincs munkád? Amiért más dolgozott, más szenvedett? Te csak saját magaddal törődj, a saját munkáddal, a saját értékeiddel. Nem bűn kedvet kapni a másik álmaira. De azt a saját erődből valósítsd meg, és ne a másik kárára. A legkisebb eredmény, amiért keményen megdolgoztál, milliószor többet ér a társaidtól összelopkodott álmoknál. Az irigy ember ezt nem tudja. Csak áll az elfüggönyözött ablaknál és sóvárogva lesi a szomszédját. Az irigy ember élete üres. Nagyon üres.

5. A torkosság
Fröcsögő nyállal követeled a nyalánkságaidat? Degeszre eszed magad, hogy szinte már mozdulni sem tudsz? Az a legnagyobb gondod, hogy csak pár falattal ettél többet, mint ami elég? Néha, két falat között, feltekinthetnél a tányérodból, és akkor talán meglátnád a szomszédban éhező gyerekeket, a vízért könyörgő embereket. Meglátnád a szükséget, szerte a világban, a jajveszékelők millióit. De a többség fel se pillant tányérjából. A torkos ember vak. Világtalan meglátni a világot.

6. A harag
Haragszol a másikra, mert megbántott? Olyat tett, amivel ártott neked, amit te elítélsz? Azt hiszed, te sosem bántasz meg másokat, akár akaratlanul is? Azt hiszed, hogy egyedül a te értékrended az igazi, és minden más dühítő és felháborító? Ne hidd! Lehet haragudni, mert mások vagyunk, másként élünk, és ez néha dühíti a másikat. Mindenkit elragadhat a hév, az indulat. Haragudni, azt lehet, de tudni kell felengedni, megbocsátani, kezet nyújtani. Aki erre képtelen, a haragtartó ember, azt elkerülik a többiek. A legvégén egyedül marad a haragjával. A haragos ember nagyon magányos.

7. A jóra való restség
Hidegen hagy a kéregető hajléktalan? Fejcsóválva ülsz a TV előtt, látva a beteg gyerekeket, majd közömbösen átkapcsolsz a kedvenc sorozatodra? Azt gondolod, hogy majd segítesz holnap, hogy majd segít más? Ne gondold! Vagy azt hiszed, hogy a te segítséged annyira jelentéktelen, hogy egyben felesleges is? Nehogy azt hidd! A legkisebb jótett is felbecsülhetetlen érték a közönnyel és a tétlenséggel szemben. Nem kell az egész világot megváltanod. Elég egy kis szeletét. "Nem kell győznöd, csak harcolnod kell."