Érzés:
Őrjítő fájdalom és kétségbeesés.
Nélküled, mondd, mihez kezdjek én?
Sírok, és nem múlik az érzés:
mikor már itthagytál, akkor kellenél.

Tudat:
Ugyanúgy hallom fülemben a hangodat,
szól hozzám - "szeretlek" - halk szavad.
Színtiszta, égető gondolat
suttogja nekem: már megadtad magad.

Álom:
Még mindig eljöveteledet várom.
Az ajtót lassan kulcsra zárod,
és nem félünk az éjszakától:
mert elragad minket az édes mámor.

Kérdés:
Az életem egy ekkora nagy tévedés?
Hiába volt hát minden féltés...
Megfulladok lassan, érzem én,
miért kellett e kegyetlen tőrdöfés?

Válasz:
Jutalmam e földön: határtalan bánat.
Kísértenek hálátlan árnyak,
mik elfojtják bennem a vágyat -
ezért marad szívem mindörökre zárva.