HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: HenkeeFeltöltés dátuma: 2007-11-26
Levél egy barátomnak a költőkrőlAzt kérded kedves barátom, tág szemmel, s oly furcsán félrehúzott mosolyoddal, mellyel tudod jól, mindig megnevettetsz, használd örömödben vagy haragodban: hogyan választottam e mesterséget, kockázatos, veszélyes rímfaragást, és tettem mindezt annyi merészséggel, mire máshol nem képes a haladás? Pennám hangosan serceg a papíron, koptatva lapot de betűkkel töltve, kacskaringós vonások, ha leírom gondolataim rímekkel karöltve. Láthatod, kedvem ebben sokszor telik, noha nem túldícsérve ily erényem, igaznak tartom míg bíztatom magam: szebb a jónak hitt, mint az ál-költészet. S most is, midőn Néked írok sietve, elmém telve megannyi szép ábránddal, bús, vidám, százszor dalolt regék kelnek összeszőve fantáziavilággal. Azt hiszem,bűv-csodákat bárki láthat, megnyítva szívét Ég díszkapuinak s csöndes, lángsugaras, derűs Magányban bejárhatja útját lugasainak, hol sárga s bíborszín selyemszirmokat csengő húrú lant titkos zenéjére, ringató angyal-fuvallat hord tova hírneves költők könnyes emlékében. Pihenő hajnalon átláthatatlan ködfüggönyt kacsóinkkal megemelve, kíváncsian mögé lesve, kutatva, láthatunk arasznyi, parány népeket. Megrohamoznak bűbájjal, varázsos volt-igék visszhangzó kisértésével, erősek; csábítgatnak gyermekálmok régmúlt, holdsugáros ígéretével, miközben egyre kérnek, nyoszogatnak, fellibbentve birodalmuk képeit, "lépj be" eképpen szól a kérés-parancs, "Fesd le a világnak eme részeit" S belépve, illatos rózsák egybefont karjai alatt zöld kert fogad, patak, Ló-forrás éltető, friss vize bugyog, játékos rókafik, őzike-hadak. Amott viola-arcú hajadonok leomló ,szélfútta aranyhajukat, csillaggal ékesítik, de fél szemmel óvón figyelik anyjukat, apjukat. Szökőkút mellett szelíd Múzsa sereg, a dicskoszorús Apollónt hallgatja, Hű dományozó,költők istene! Ez volt a népek egyik ajtaja. Ó, Lélek, vajh a másik mit mutathat? Fényes tengermélyi kristálypalota, Sellők, labirintus, játékos halak, érzékeny szívet befogó kaloda. Amott Pireneusok zord csúcsai között bolyongva vakító fehérség, hólepedő leterített sarkai; összecsippentve őket e lágy térség odébb friss, báránytapodta rétekbe hajlik, hol hamvas margaréta-szálat hímzett szűrös, öreg juhász bérese csókolgat gondolva egy barna lányra, ki tán atyját kísérgeti valahol Kolonos krétás fényű szirtjei közt, két kezével kéregetve falatot. Elkeserítő, megindító s mi több! Látod, drága barátom, ily gyönyörű s még ennél százszor csodásabb, nemesebb eszményi képek, szögletes, gömbölyű, édes aromájú ábránd-seregek suhogva szárnyaló folytonos sora, mit e törékeny tudományág láttat velünk álmunkban s ébrünkben gyakorta. Efféle dús csacskaságokkal áltat az ezüstuszályos Holdsarló fénye, mely homlokunk fölé fényglóriát von; Eképp láthatott Poe holló-rémet s a chilloni vasbörtön mélyét Byron. Ez elpusztíthatatlan menedéke bajoktól elaggott, beteg léleknek, ha az áttanulmányozott, szeszélyes diagnózisok netalán tévednek. Eképp gyógyitók vagyunk s gyógyítottak, mily hálás feladat a komisz Sorstól, legalább ennyit nekünk idedobhat. Testünk lerészegedik a jó bortól, ha szesz-párlat gyors hatalmába kerít, azt hiheti az elkomorult elme, hogy Költészet arany kútjából merít, mely csupán ékes szavakkal van telve s aligha érti valódi rendszerét: ideák, isteni s emberi törvény lenyomata, így él a vers, él ezért, ily virágot le nem törhet az önkény. Hírnév! Életként vágyva vágyott álom! Hány hatalmas birodalom dőlt romba, s kínálták maguk neked ezüsttálon, egyre űzve? Hever most mind a porban, igaz-e drága,kiművelt barátom? Avagy nem ezért indult el Trójába hős Akhilleusz és állt hadilábon Agamemnón velük? Láng-hintajában híres Napóleon nem ezért lendült döccenős, mélabús angol utakra? Nagy Sándor nem e gyarló okból került India s Ázsia kis falvaiba? Ah, gaz csábító a Dicsőség, ravasz, de természetessége a léleknek, hogy elcsábuljon rajta, nem bűn maga, ám ki csak érte él, költő nem lehet. Késő lett, mire soraim lezárom, pedig írhatnék még nyomós érveket, s jellemed régóta ismerve látom: ha folytatnám az ábrándos tényeket, tán bizony felcsapnál közénk maholnap, aztán a többi költővel mi lenne? Éhbérért árulnák silány dalomat, míg te firkálnál Pope-i verseket! Nicsak! Egy éji pillangó ablakom előtt csillagporos keringőt táncol; mily fenséges! Bájára abbahagyom levelem. Hát jó éjszakát barátom! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |