Mikor előtör az érzelem,
És felsikít a félelem,
Olykor megszűnik a létezés,
Rémálom, s nincs ébredés..

Most megáll minden, mik szaporák,
Másodpercek, percek órák,
Te szótlan állsz ott, csak te élsz.
Pedig megveszel.. Annyira félsz.

Csak szótlan állsz ott, végignézed,
Ha szemed csukod, úgy is érzed,..
Hogy bomlik a múlt, a szép,
S boldogságod szerteszét.

Te szótlan állsz ott, nem remegsz,
Egy apró könnycsepp.. Pityeregsz?
Nem is te sírsz, tested erős,
A szíved vérzik, sebe velős.

Boldog voltál. Csakis vele.
De elment, és vele ment a szíve.
Te csak álltál, nem tehettél..
Probáltad, de veszítettél.

Majd továbbmegy az életed,
És színleled, hogy jó neked,
De legbelül, a szíved mélyén
Tőrként dőf beléd, s a végén..

Csak ordítanád: szereted..
S érte adnád életed.