HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49095

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BaxyFeltöltés dátuma: 2006-05-29

Teremtés

Hát hol is kezdjem. A vizsga volt a legnehezebb. Én kaptam a szén alapú szerves élőlények alkotását. Minden szerves élőlény főként a szén atomjaiból áll. Meg természetesen foszfor, hidrogén, nitrogén, vas, cink, kalcium stb. Első lépésben ilyen atomokat kellett készíteni. Ez még a könnyebb része volt a feladatnak, mert a sorozatgyártás gyorsan megy.
Ezekből az atomokból molekulákat, vegyületeket, majd sejteket kellet építeni. Legelőször, a legegyszerűbb életformát, az egysejtűt kellett kialakítani. Amőbát, papucsállatkát, ostorost, stb. Végül beprogramozás az életre. Hogy viselkedjen, hogy mozogjon, hogy szaporodjon, milyenek legyenek a reakciói, tulajdonságai. Több millió fajtát készítettem. Mindegyik más volt. Ez volt a követelmény.
Aztán következtek a többsejtű élőlények. Szivacsok, moszatok, majd egyre bonyolultabbak. Gombák, mohák, harasztok, férgek... Majd további, még bonyolultabb élőlények. Rovarok, pókok, harasztok, fák, virágok. Kagylók, csigák.
Ezeket már úgy kellett felépíteni. Sejtről sejtre. Különböző sejtek létrehozásával kialakítani a szerveket, szerveződéseket. Ez már nehezebb volt. Mint egy fa fejlődésének minden mozzanatának. A magtól egészen addig a pillanatig, amikor a fa elpusztul. Ugyanez minden állattal. És aztán jött a neheze. A gerincesek.
Halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök. Mindegyikből több ezer fajtát készíteni. Mindegyiket felruházni különböző tulajdonságokkal. Mind-mind más külsőleg is és belsőleg is. Mindenből egy példányt. Mikor nagy sokára -ami az örökkévalóságban még egy pillanatnál is milliárdszor, milliárdszor rövidebb idő- elkészültem minden egyes élőlény, minden egyes fejlődési mozzanatával, jöhetett a fő vizsga. Az ember.
Az eddigi legbonyolultabb teremtmény. Felruházni értelemmel de nem annyival, hogy az egész agytérfogatát használja, mert akkor közelebb lenne hozzám, mint az összes többi élőlényhez. Adni neki vágyakat és álmokat, önfejlesztési képességet, érzelmeket, kreativitást, reményt, tudást, hitet, bölcsességet, hatalmat. Megalkotni a férfit és párját, a nőt. A fejlődés minden szakaszát a születéstől a halálig. És mindezek után, életre kellett kelteni minden élőlényt. Lelket adni nekik. Mindnek.
A vizsgának ez a része sikeresen befejeződött. De hiányzott még valami. El kellett helyezni valahol ezeket az életeket. Kellett egy hely, ahol a teremtményeim élhetnek és fejlődhetnek. Alkotni egy bolygót, ahol minden élet harmóniában lehet a másikkal. Ezt a bolygót tökéletesre kellett alkotni. Rajta kellett lenni az élet minden alkotóelemének. Különböző védelmi rendszerekkel felszerelve, mint például mágneses mező, gravitáció, levegő, a levegő megtartásához ózonréteg, víz, elektromosság, stb. Ezeknek az elemeknek pontos mennyiségűeknek kellett, hogy legyenek. Nem volt szabad egyikből sem túl sokat adni a bolygónak, mert akkor nem lesz képes fenntartani a törékeny életet.
Sokat kellett kísérletezni. Volt, amikor a vízből volt sok, ez egy szilárd mag körüli több ezer méter mélységű óceánbolygó lett. Volt, mikor az elektromosság volt eltúlozva. Itt több kilométer széles, rózsaszín villámok égették a bolygó felszínét. Akadt olyan, mikor az egész légtér ózonból állt. Vagy az egész bolygó egy hatalmas mágnes lett.
Úgy kellett megalkotni, hogy tökéletes legyen. Ha bármelyik elemből nem a pontos mennyiséget raktam, egy idő után felesősödött, vagy teljesen eltűnt. De a végén, több millió után sikerült. Megalkottam a tökéletes bolygót: a Földet.
A vizsgám sikerült. Elhelyeztem a Földön az összes életet. De ezt a bolygót el kellett helyezni a térben, távol a többiek alkotásaitól. Ez volt a szabály.
Fogtam tehát egy szénatomot, elvittem a bolygómat az atom magjáig, majd az egyik proton belsejében egyre kisebbre és kisebbre zsugorítva, vittem tovább a kvarkok közé. Ott kiválasztottam egy kvarkot a sok közül, és zsugorítottam tovább művemet. Zsugorítottam, mikor már csak fényes energia vett körül, és tovább. Az energia egy idő után elkezdett szemcsés lenni, darabos. Még tovább kicsinyítettem, a galaxishalmazok láncolatán át egészen egy galaxisig, azon belül egy csillagig.
Kiválasztottam ezen csillag egy bolygóját és ráléptem. Fogtam egy földrögöt, és tovább zsugorodtam, kezemben a Földdel. Le egészen egy atomig, és tovább. Az atommagon át, a protonon át, a vibrálva táncoló kvarkokon át, az energián keresztül a galaxisokig, és tovább egy galaxis egy csillagjához, annak egy bolygójához. Rálépve felemeltem egy követ, és zsugorodtam tovább. Az atomig. Az atommagban lévő protonon át, a vibráló energián keresztül, a galaxishalmazokig, kiválasztva egy galaxist, annak egy fiatal csillagját, amely nincs se túl közel a galaxis középpontjához, se túl távol. Be a csillagrendszerbe, ahol már nyolc bolygó keringett. Megválasztva a csillagtól az ideális távolságot, elhelyeztem alkotásomat a bolygók közt a harmadik helyen.
Azóta is ott kering.




































VÉGE

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2006-07-20 08:20:39

Lenyűgöző ötlet, szinte látom magam előtt: Isten mint kis iskolai nebuló, izzadó homlokkal, talán a nyelvét egy ici-picit kidugva a fogai között, koncentrál a teremtésre, mint vizsgafeladatra.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-27
Összes értékelés:
80
Időpont: 2006-06-07 12:58:19

Ez naygon jó lett, egy kicsit ironikus és humoros felfogása a történeteknek, de nagyon jó. Úgy benne van minden, a mai ember hozzászólása ehhez a dologhoz. Olyan aranyos. Csak az a gond, hogy egyre jobban zsugorítjuk, ha nem is fizikai, de színvonali viszonylatban mindenképpen. Kis édes sárkupac, egy szórakozott elme féligkész vizsgadarabja.... Tetszik!

Üdv.: L'isa

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Virágnyílás idején című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sün Salamon az én nevem címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Téli emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)