HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Myrthil TillerFeltöltés dátuma: 2007-12-12

Farkastörvény - 2. fejezet

Miután végzett a kipakolással, visszaszállt és indított. Lassan, szinte lépésben hagyta el az utcát. Minden autóba benézett, de most sem talált bennük senkit. A sarokra érve, mielőtt elkanyarodott volna még visszanézett, de minden úgy volt, ahogy ő hagyta. Senki nem indult a zsákok felé. Gázt adott és elindult hazafelé. Rettenetesen izgatott volt. Remélte, hogy végre visszakaphatja a lányát és véget ér ez a rémálom. Talán egy kicsit gyorsabban is ment, mint szabadott volna, de ez most nem érdekelte. Néhány utcával a háza előtt leállt az út mellé és hátrament segíteni a férfinak kiszállni.
- Na végre! Már azt hittem, itt kell utaznom végig! - morgolódott és máris kiugrott a csomagtartóból. Gyorsan körbenézett. - Nem vett észre semmi gyanúsat? Nem követték?
- Nem, de tudom Patrick, hogy ez butaság, de végig úgy éreztem, mintha figyeltek volna.
- Ez természetes. Ilyen szituációban mindenki így érzi. De ezen kívül semmi furcsát nem vett észre?
- Nem, ha csak azt, hogy teljesen kihaltak voltak az utcák. Senkit nem láttam, pedig belenéztem minden autóba.
- Jöjjön! Menjünk haza - noszogatta a férfi. - A lány talán már otthon várja.
- Igaza van - válaszolt a nő és sietve indított. Egész hazáig nem szóltak egy szót sem, de érezték, hogy az izgalomtól vágni lehetne a levegőt körülöttük.
- Emma! Emma! - rohant be a házba az asszony, mit sem törődve a férfival. Azonban amikor belépett az ajtón, megtántorodott a látványtól. Míg nem voltak otthon, valakik teljesen felforgatták a házát. Minden fiókot kirámoltak és szétszórták a szobában. Még a konyhát sem kímélték. Minden dobozka tartalmát kiöntötték, mintha kerestek volna valamit. A laborban is hasonló látvány fogadta őket. Itt is mindent feltúrtak.
- Én ezt nem értem! - szólalt meg a férfi. - A telefonban azt mondták, hogy a kísérlet eredményeit akarják. Akkor vajon mit kereshetek itt?
- Nem tudom. - mondta a nő. Látszott rajta, hogy a kiborulás szélén áll. - De mi lesz a kislányommal? - kérdezte kétségbeesve. Lassan visszaballagott a nappaliba és leült a fotelbe. Csak bámult maga elé, mint aki nem is ezen a bolygón jár.
- Most pedig meséljen el nekem mindent, nagyon részletesen. És kérem, nagyon kérem, ne hazudjon nekem! - ült le vele szembe a rendőr.
- De hát én nem hazudtam. Azt hiszem, mindent el is mondtam önnek. Semmit nem hagytam ki.
- Dehogyis nem! Valamit titkol előlem. Nem a kísérlet eredményeit akarták! Akkor biztos nem forgatják fel a házát. Valami mást kerestek! Valami kisebbet. Vagy mivel magyarázza, hogy még a cukrot is átkutatták?! - kérdezte a férfi ingerülten. Érezte, hogy a nő titkol előtte valamit, de nem tudta, hogy mit.
- Nézze! Nem hazudtam magának. Fogalmam sincs, mit akarhatnak. Én csak a lányomat szeretném visszakapni - tört ki könnyekbe. - Ezt olyan nehéz megérteni? Maga a rendőr, derítse ki, mit akarnak tőlem! Én csak a lányomat akarom! - üvöltötte, majd a következő pillanatban összecsuklott. Jótékonyan fogta körbe a sötétség. Amikor magához tért, az ágyában feküdt. Nem tudta, hogy került oda, és hogy mennyi ideig nem volt magánál. A szobában sötétség volt, az ablakon át besütött a hold. Ez adott csak egy kis fényt. Nem értette, hogy került ide, mi történt vele. Visszadőlt az ágyra és azon pillanatban elaludt.
Másnap fáradtan és összetörten ébredt. Csak bolyongott az üres házban, de nem találta a helyét. Ahhoz sem volt kedve, hogy felöltözzön. Ezen nevetni támadt kedve, hisz arra sem emlékezett, hogy hogyan öltözött át. Csak az a kinyúlt póló volt rajta, amit pizsama gyanánt használt. Amikor megunta, hogy csak járkál, leült és sírva fakadt. Úgy érezte, mindenki cserbenhagyta. Még a rendőr is! Különben nem hagyta volna magára ilyen állapotban. Hiába erőltette az emlékezetét, nem jutott előrébb. Nem tudott rájönni, mit kereshetek még nála. Hisz sosem hozott haza semmit a munkahelyéről.
Amikor a férfi délután visszaért hozzá, a földön félig ülve, félig feküdve talált rá a konyhában. Mélyen aludt, bár ezt lehet, hogy a kezében lévő üres boros üveg tartalma okozta. Óvatosan az ölébe vette és felvitte a fürdőszobába. Ott befektette a zuhanyzófülkébe és megnyitotta a hideg vizes csapot. Pár pillanat múlva hangos sikoly kíséretében próbált a nő menekülni a víz elől.
- Jól van. Ez az. Most majd megtanulja, hogy nem szabad egyszerre ennyit inni - mondta a férfi finoman, már szinte atyaian. Segített a nőnek kimászni a zuhanyfülkéből aztán magára hagyta.
Mikor kijött, csak egy törölközőt tekert maga köré és olyan szemekkel nézett, hogy férfi erős vágyat érzett, hogy szorosan átölelje és ringassa, mint egy gyermeket. Nem, nem szabad így éreznem senki iránt! - korholja le magát.
- Ezt nem szabadot volna csinálnom. Sajnálom - szólalt meg halkan a nő. Könnyeinek nem tudott parancsolni, inkább hagyta őket végigfolyni az arcán.
A férfi finoman átölelte, ő pedig a mellkasára hajtotta a fejét. Hiába küzdött, testét hevesen rázta a zokogás. Percekig álltak így. Hagyta, hogy a nő megnyugodjon teljesen. Mielőtt ellépett volna, óvatosan szájon csókolta. Rég nem érzett érzések kerítették hatalmában. Amikor a nő viszonozta a csókját, érezte, hogy elveszett. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, amíg az asszony hirtelen el nem húzódott. Csak álltak és bámulták egymást, miközben kapkodták a levegőt.
- Sajnálom, ennek nem kellett volna megtörténnie - szólalt meg a férfi, miután kicsit összeszedte magát. - Ígérem, többet nem fordul elő. De most beszélnünk kell. Új híreket kaptam, ami nem hiszem, hogy tetszeni fog. Gyere, inkább ülj le.
A nő szótlanul követte a nappaliba. Ott leült. Szörnyülködve nézett körbe, mint aki most fogja fel, hogy mi is történt itt.
- Tegnap este az egyik informátor elkapott egy e-mail-t. A lányodat keresik benne - mondta alig hallhatóan és egy lapot nyújtott át a nőnek. Az ő lányának a képe volt rajta és egy pár soros szöveg. A tegnapi dátum szerepelt rajta.
- Ez mi? - kérdezte remegve Chiristina. A szíve mélyén remélte, hogy csak valami rossz álom az egész, és mindjárt felébred. - Ugye csak valami rossz tréfa?
- Sajnálom, de nem. Úgy tűnik valaki más is keresteti a lányod. Minden valószínűséggel megtudta valaki, hogy eltűnt, talán egy rivális banda, és most ők is keresik váltságdíjban vagy egy kis kizsarolható pénzben reménykedve. Nem hívtak azóta? - kérdezte, és közben észrevétlenül is áttért a tegeződésre.
- Nem. Most mit csináljak? - kérdezte. Ahogy ránézett a férfira a hatalmas, barna szemeivel, melyek már vörösek voltak a sok sírástól, a rendőr szíve összeszorult a fájdalomtól.
- Nem tudom, de az biztos, hogy itt nem maradhatsz. Biztos, hogy figyelnek. Szedj össze pár ruhát és indulunk is. Szóltam bent pár kollegámnak, akik nem sokára itt lesznek és átvizsgálnak mindent. Persze, csak ha nincs ellenedre.
Chiristina lassan bólintott, aztán felment a szobájába és pár perc múlva egy kisebb utazótáskával tért vissza. Remélte, mindent elrakott, amire szüksége lehet majd az elkövetkező időszakban.
- És mi lesz, ha telefonálnak? Akkor hogyan tudom felvenni. Nem lenne jobb, ha maradnék? - idegeskedett.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. A kollegák erre is gondoltak - és közben egy mobiltelefont adott át. - Erre a telefonra átirányítottuk a hívásaidat. Így mindig elérhető vagy, ráadásul könnyebb lenyomozni a számot is. És az hogy egyedül maradj itt, felejtsd el. Nem akarom, hogy téged is bántsanak. Na, gyere!
Átkarolta a nőt, és a kocsihoz vezette. A csomagját betette a hátsó ülésre. Körülbelül 20 perces út után egy kisebb családi ház előtt parkolt le.
- Én itt lakom. Arra gondoltunk, hogy az lenne a legjobb, ha nálam laknál addig, amíg ez az ügy meg nem oldódik. Általában a tanúvédelmi programban részvevőket máshol szállásoljuk el, de te ugye még nem vagy tanú. Legalábbis addig nem, amíg nem tisztázott az elkövető személye.
A ház belülről nagyobb volt, mint amilyenek kívülről látszott. A közepes nappaliból óriási konyha nyílt. A szobák az emeleten voltak és a nappali mellett egy kisebb szoba is kapott helyet.
- Használhatod nyugodtan, ha akarod - mondta a férfi a konyhára mutatva. - Az én főzőtudományom nagyjából egy spagetti elkészítéséig terjed. Persze, meg a zacskós levesig. Mindjárt hozok két teát, addig csak helyezd magad kényelembe.
Amikor visszaért a nő még mindig a nappali falán lévő festményeket nézegette.
- Gyönyörűek ugye?
- Igen, nagyon szépek. Óh, köszönöm - fogadta el az asszony a felé nyújtott gőzölgő bögrét. - És most hogyan tovább?
- Egyenlőre várunk. A kollegák most elemzik a nálad talált anyagokat, és talán jelentkezik valaki a lányoddal kapcsolatban is. Találtak pár ujjlenyomatot is. Ha szerencsék van, akkor szerepel a nyilvántartásban.
Alig hogy kimondta, megcsörrent a telefonja. Rövid párbeszéd után az asszony felé fordult.
- Ismerősen hangzik neked az a név, hogy, Erik Weber, alias Vakond?
- Nem, miért?
- Mert az ő ujjlenyomatát találták meg a házadban. Valószínűleg figyelmetlen volt, amikor a vécédet használta. Már régóta keressük. Több, kisebb balhét követet már el: bolti lopás, utcai verekedés, kisebb betörések, de eddig nem sikerült elkapnunk. Valahogy mindig megússza. Egy befolyásos ember védelmét élvezi. Bizonyos dr. Peter Hicks. Látom, ismeri.
- Igen, sajnos. Sokat hallottam már a különböző illegális kísérleteiről is. Még munkát is ajánlott nekem - mondta gúnyosan a nő.
- Valóban? És mikor?
- Aznap, amikor a lányom eltűnt. Gondolod, köze lehet az egészhez.
- Nagyon is lehet. És, elfogadtad?
- Dehogyis. Egy ilyen alaknak soha nem tudnék dolgozni! - tört ki Chiristina. - Azt hiszi magáról, hogy egy isten, mert pénze van, és mindent megtehet. De hát te is biztos hallottál már róla. Többször állt a bíróság előtt, de eddig mindig megúszta! Hála az ügyvédeinek és a verőlegényeknek. Ők minden tanút meg tudnak győzni.
- Nos, akkor megvan, hogy nagy valószínűséggel ki is rabolta vagy raboltatta el a lányod. Már csak egy kérdés van: Hogy más akkor miért keresi? Ő egy elég befolyásos ember, és az alvilági figurák is félnek tőle.
- Azt nem tudom. Talán tényleg egy rivális banda. De nekem ez nem tetszik. Én csak a lányom akarom visszakapni. Jaj, én úgy félek. Mi lesz, ha valami baja esik?
- Nyugi, Nyugi. Ráállítottam egy-két embert erre az isten nevezetűre. Ha nála van a lányod, arról hamarosan tudni fogunk. Mit szólnál addig is, ha rendelnénk egy pizzát? Szerintem még te sem ettél ma és én is farkas éhes vagyok. Főzni már úgy sem lenne időnk. Azt nem bírnám ki.
- Az jó lenne, mert menten éhen halok.
- Akkor két pizza rendelt. - mondta nevetve a férfi és máris indult, hogy megrendelje.
A nő közben még jobban megnézte a képeket. Érdekelte a festészet, annak ellenére, hogy ő még egy embert se tudott lerajzolni. Csak a pálcika figurákig jutott el. Igaz, egy tudósnak nem is az a feladata - gondolta gúnyosan magában. Zsebében megcsörrent a telefonja. Először még nem is figyelt fel rá, szokatlan volt neki, hisz nagy ritkán hord csak magánál telefont. Remegő kézzel vette fel.
- Halló! Itt Dr.Blanc! - szólt bel félénken.
- Szia! Paul Fox vagyok! Ne haragudj, hogy zavarlak, de most tudtam meg, hogy mára beteget jelentettél. Csak nem vagy rosszul? - hallotta kollegája aggódó hangját.
- Nem, nem. Csak egy kis megfázás. Pár nap múlva ismét megyek dolgozni, amint lement a lázam. - mélyítette el a hangját kicsit a nő. Remélte, így rekedtebbnek hallatszik és nem fognak gyanakodni.
- Átugorjak hozzád kicsit? Biztos szörnyű lehet egyedül betegeskedni. Főznék neked egy kis húslevest. Az állítólag csodákra képes.
- Óh, dehogyis. Köszönöm az ajánlatot, de nem vagyok egyedül. Az egyik rokonomnál vagyok. Tudod, valakinek Emmára is vigyázni kell, amíg én az ágyat nyomom - füllentett a nő. Remélte, hogy a hangja remegését a betegségnek tudja le a munkatársa. - De ha minden jól megy, pár nap és ismét egészséges leszek. Az orvos szerint csak sok pihenésre van szükségem.
- Akkor nem is zavarlak tovább. Pihenj csak. Légy jó! Szia
- Köszönöm. Kedves volt tőled, hogy felhívtál. Szia. - búcsúzott el a nő. Nagyot sóhajtott, amikor letette a telefont. Nem szeretett hazudni, főleg nem olyannak, akit kedvelt. Igen, mert őt kedvelem - gondolta kicsit vidámabban.
- Ki volt az? - tudakolta a rendőr, mikor befejezte a beszélgetést a közeli pizzéria tulajdonosával.
- Csak az egyik kollégám. Érdeklődött csupán, hogy mi van velem, miért nem mentem be ma dolgozni.
- Értem. Megrendeltem a pizzát, azt mondták, perceken belül itt lesznek. Az utca végén van az étterem - magyarázta férfi.
- Oké! Az jó lesz. Egyedül laksz itt? - kérdezte Chiristina.
- Igen! Már régóta.
- Nem akarok zavarni - mentegetőzött a nő. Nem értette, miért, de megkönnyebbült a választ hallva.
- Dehogyis zavarsz. Jaj, milyen udvariatlan vagyok. Még meg se mutattam, melyik lesz a szobád. Gyere! - fogta meg az asszony kezét és vezette fel az emeletre. - Ez itt az én szobám - mutatott a lépcsőn felérve az első ajtóra. - A mellette levő lesz a tied. A két szobának közös fürdőszobája van, de ezen csak nem veszünk össze. A csomagodat felhoztam már.
Miközben magyarázott, megszólalt a csengő.
- Biztos a pizza. A vacsora előállt kisasszony! - poénkódot és már szaladt is le a lépcsőn ajtót nyitni. Azonban ott nem állt senki. A lábtörlőn egy rózsaszín boríték feküdt. A férfi lassan felemelte. Meglepődve látta, hogy a nő neve áll rajta. Gyorsan körbenézett, amikor nem látott senkit, vonakodva becsukta az ajtót.
- Ez neked jött! - nyújtotta át a levelet a címzettnek. - Furcsa, egy lélek sem tudta, hogy itt vagy. Vagy elmondtad valakinek? Talán követtek minket - töprengett tovább az asszony bizonytalan arcát látva. - Bonts ki, gyerünk!
A borítékban egy hasonló színű lap lapult, rajta nyomtatott betűkkel ez állt:

Nyugi, Nincs miért aggódnod,
Biztonságban van a lányod!
Ne keress, ne kutas utánam,
Mert akkor a lányod nálam maradhat!
Játékra hívlak, rímesre:
A rejtvényeket kell követned!
Az elsőt mindjárt megkapod,
Ha a borítékot kibontod.
Keresned ezt még nem kell,
Ahol a többit, ezt is megleled.

- Ez vajon mit jelenthet? - kérdezte bizonytalanul Chiristina.
- Nem tudom! - csóválta a fejét a férfi. Ott keressük, ahol a többit is megleljük. Van ennek valami értelme?
- Hol szoktuk? - tudakolta az asszony. - A postaládában! - kiáltott fel. - Ott szoktuk keresni még, nem?
- De igen. - mondta a rendőr már a ládában kutatva. Talált is egy másik borítékot. Ugyanolyan rózsaszín volt, mint az előző. Ebben is egy szintén fura színű levél lapult. Ezen is vers állt.

Sokan lakunk mi itt együtt,
Néha meg is fájdul a fejünk.
Nagy a ricsaj éjjel-nappal,
De hétfőn be vagyunk zárva!

Ha ez nem megy, még egy kis segítség:

Nincs hol laknom, csak az utcán,
Kaja után kutatom a kukát.
Az se mindegy, hogy hol,
Legyen a száma nyolc.


Olvasta fel a nő. A végén értetlenül nézett a férfira.
- Ezt én nem értem - súgta alig hallhatóan az asszony. - Ezt már abszolút nem értem. Mit akarnak tőlem?! - fakadt ki.
- Jól van, nyugodj meg, kérlek. Meg kell fejtenünk ezt a feladványt is. Talán egy helyre utal. Sokan laknak. Hol laknak sokan? Bérházakban? Panelban? - gondolkodott hangosan.
- Igen, de azt írja, hogy hétfőn zárva vannak.
- Tényleg. Akkor mi lehet? Talán valamilyen bolt, vagy kiállítás? Gyorsan ráállítom a kollegákat. - szólt vissza a háta mögött és már ment is telefonálni.
Chiristina még mindig a képeket nézegette, amikor nagyot korgott a gyomra. Éhesen gondolt a finom, meleg pizzára és már a gondolattól is összefutott a nyál a szájában. Még a levélről is megfeledkezett, míg az ebéden gondolkodott. Pár pillanat múlva ismét csengettek. A nő félve lopózott az ajtóhoz és kiszólt.
- Ki az? - kérdezte bizonytalanul.
- Jó napot kívánok asszonyom! A pizzát hoztam meg.
- A nő vonakodott kinyitni az ajtót, meg akarta várni a férfi, de amikor gyomra hangosan tiltakozott ez ellen, erőt vett magán. Először csak résnyire nyitotta, aztán teljesen kitárta az ajtót. A küszöbön tizenéves forma fiú álldogált türelmetlenül. Egyre gyakrabban tekingetett az út szélére állított motor felé.
- Parancsoljon, hölgyem! - nyújtotta át a két, még kellemesen meleg dobozt.
- Mennyi lesz?
- Hagyja csak. Erik mindig egy összegben szokott fizetni a hónap végén - felelte és már szaladt is robogó felé. Felugrott rá, és anélkül, hogy visszanézett volna, már el is hajtott. A nő a konyha felé indult. A férfi még mindig telefonált. Az asztalt megterítve várt rá. Azonban amikor még 10 perc után se jött vissza, neki állt enni. A férfi így talált rá. A nő nem vette észre, így a férfinak volt alkalma jobban szemügyre venni őt. Élvezettel nézte formás alakját, vékony izmos combját és formás, kicsiny melleit. A szemei tetszettek neki a legjobban, azonban ebből a szögből nem láthatta őket. Úgy érezte, elveszik bennük. Lustán az ajtófélfának támaszkodott és figyelte az asszonyt. Amikor észrevette, zavarában teljesen elpirult.
- Sajnálom, de vártam rád. Nem jöttél és én már nagyon éhes voltam és ... - mondta zavarában Chiristina.
- Semmi baj. Egyél csak nyugodtan. Csak gyorsan elmeséltem a kollegáknak, hogy mi történt és megkértem őket, nézzenek utána, mi az, ami hétfőnként zárva van. Még egy kocsit is rendeltem két rendőrrel, akik éjjel-nappal figyelik a házat, hátha követek bennünket. Nem kell aggódnod, itt biztonságban vagy - nyugtatta a nőt, miközben egy szelet kivett az íncsiklandozó illatú pizzából.
- Patrick, kérdezhetek valamit? A srác csak úgy odaadta, hogy majd hónap végén rendezed. Ennyire gyakran eszel ilyesmit?
- Sajnos igen. Nem igazán tudok főzni és a munka minden szabad percemet lefoglalja - vallotta be a férfi.
- Tudod mit! Holnap majd én főzök. A lányom nagyon szereti a főztömet - ajánlotta fel a nő, majd a gondolattól szomorúan sóhajtott. - Szerinted előkerül a lányom?
- Ebben biztos vagyok! Csak azt kellene kideríteni, hogy ki küldte ezt a rejtélyes levelet. Mit akarhat ezzel üzeni? Azt írta, nála van a lányod. Szinte biztosra veszem, hogy már nem azoknál van, akik eredetileg elvitték.
- Mire akarsz ezzel célozni? - kérdezte ijedten a nő. - Csak nem arra, hogy többen vannak és mindegyiknek az én lányom kell?!
- Nem. Arra gondoltam csupán, hogy valaki vagy valakik elvitték, de már nincs náluk. Szerintem tőlük is elvitte valaki. Ezért lehetet az, hogy a házad átkutatták. Talán azt hitték, hogy mi hoztuk el. Így viszont nincs semmi, amivel zsarolhatnának téged. Ez lehet az oka annak, hogy még nem jelentkeztek, miután megtalálták az üres zsákokat és az elfogott e-mail-nek is.
- Akkor most hogyan tovább? Nekem a lányom kell, és ezért bármire hajlandó vagyok! - mondta elszántan a nő.
- Mást nem tudunk csinálni, mint várunk. Valakinek jelentkeznie kell majd - felelte a férfi és jól lakottan hátra dőlt. - Én főztem, te mosogatsz!
- Ez nem ér! - tiltakozott a nő.
- De igen. Mindjárt teljesen besötétedik. Én gyorsan körbeszaladok és megnézem minden rendben van-e kint is. Addig, kérlek, pakolj össze egy kicsit - kérte a nőt, miközben elhagyta a konyhát.
Hamar elmosogatott, eltörölgetett. Amikor a férfi még mindig nem ért vissza, nekiállt és gyorsan fel is mosott. A munka végeztével elhelyezkedett a fotelben egy újsággal, amit az asztalon talált. Nem volt ismerős, ezért belelapozott. Csak most vette észre, hogy egy régebbi számot forgat. A második oldal egy bekeretezett cikkre lett figyelmes. - Újabb halálos baleset ittas vezetés miatt - olvasta félhangosan. Igen csak meglepődött, miért is van itt az újság. A lapjai a sok forgatástól már szinte teljesen összegyűrődtek és piszkolódtak. Lázasan olvasta tovább a cikket:

"Az autópálya fővárosból vezető oldalán, a 40-es kilométernél történt szombaton kora este a baleset: egy kamion sofőrje szabálytalanul próbált előzni. A szembe haladó autó, mely hogy az a kamionnal való ütközést elkerülje, félrerántotta a kormányt és elsodorta a kamion mögött haladó terepjárót. A gépkocsi átszakítva a szalagkorlátot, egy jelzőtábla oszlopán fennakadva, az oldalára dőlve állt meg. A benne utazó állapotos nő a helyszínen életét vesztette. A terepjáró sofőrje könnyebben sérült a balesetben, akárcsak a balesetet okozó a kamionos is. Ellene ittas vezetés és halálos baleset okozózása miatt eljárást indítottak."

Nem vette észre, hogy Patrick őt figyeli.
- Mit olvasol? - kérdezte könnyedén, de hangján érződött, hogy erőlködnie kellett, hogy ne érezhesse ki belőle a fájdalom.
A nő gyorsan lerakta az újságot és félve nézett a férfira, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált.
- Én csak unatkoztam. Itt találtam ezt az újságot és gondoltam, átlapozom. Ismerted őket? - kérdezte a cikkre mutatva.
- Igen, a feleségem volt - felelte a férfi mély gyásszal a hangjában.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2008-12-07 20:03:51

Huh, most csak felületesen. Tényleg néhol Erik, néha Patrick... De ezt leírták előttem is.
Úgy érzem, hogy a fejedben nincs kész az egész regény. Vagy a vázlata papíron. Pedig anélkül nehéz írni. Tudom, mert próbáltam úgy is. Egy regényhez sok minden kell. Pl. az,h. a szálak, amelyek az elején még elvarratlannak tűnnek legyenek elvarrottak és összefogottak. Azt érzem, hogy sok minden kavarog benned. Hogy rengeteg feszültségforrást tudsz összehozni. Ami fontos, bár úgy gondolom, hogy 2 fejezet esetén túl sok az izgalom! Nehéz lesz ezt a végéig tartani. :) Vagy pedig vissza fog esni... Gondold át az egészet és úgy nagyon jót lehet alkotni!! :)
Egyébként még mindig tetszik,jó lenne a folytatást is olvasni.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-22 19:04:28

Visszanéztem, és az mind idézőjel volna, csak valami UFO nyelven:-)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-22 19:03:12

Most látom csak, az a sok kriksz-kraksz is belekerült, pedig ezt a te írásodból emeltem át, na mindegy, azért érthető...hehehe.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-22 19:00:52

Myrthil!
Semmiképpen ne siess, csak írj, olyan jól, mint eddig, mert bizony jól írsz. Kérdezz meg mégtöbb alkotótársunkat, mert itt nagyon sok ám a tehetséges, remek író. Nekem is sokat segítenek, hogy jobb legyek.
Üdv.
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2007-12-22 16:05:20

válasz Artúr (2007-12-22 14:39:09) üzenetére
Igázan köszönöm, hogy nem csak a negatívumokat emelted ki, hanem azt is, hogy mi tetszett. Próbálom a tanácsoakat megfogadva folytatni az írást!
Sietek a következőt minnél hamarabb feltenni ide!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-22 14:39:09

Szia!
Szavamat betartva, leírom véleményemet, gondolataimat írásoddal kapcsolatban. Az erősségeiddel kezdeném. Nagyon jól szövöd a cselekményt, és izgalmasak a jelenetek. A párbeszédekben is nagyon otthon vagy. Nekem különösen tetszik, hogy az elején a finom humor is jelen van. Példa:
"-És ezt az embereknél is lehet használni? Megoldható lenne vele esetleg a hajhullás problémája? Tudja, hogy a világon hány férfi és nő küzd ezzel a problémával?! Óriási segítség lenne nekik! - lelkendezett ugyanaz a publicista.
- Ahogy elnézem, inkább Önt is ez a része érdekli a kutatásnak. - mondta mosolyogva a riporter kopaszodó fejére pillantva."
Rengeteg helyen érzem a filmszerű eseménysorozatot, ami kimondottan előnyös, és olvasmányossá teszi az egészet. Nem unalmas leírásokat tartalmaz.
Armanddal sok esetben egyetértek, nagyon jó tanácsokat adott neked. Aki az eddigieket elolvassa, az várja a folytatást. Én is.
Most jöjjön a másik része. Az, ami nekem nem nyerte el a tetszésemet, de ez csak az én véleményem lesz, és nem biztos, hogy jól látom, nem biztos, hogy igazam van.
"Halkan fújt a szél. Csendes, meleg éjszaka volt" A "halkan" szót én kicserélném a helyedben "enyhén"-re. A szél jellemzője miatt is, és a következő mondatban a "csendes" szó miatt is.
"Dr. Hicks vagyok! Biztos vagyok benne, hogy már halott rólam." A szóismétlés miatt nem tetszik ez a rész nekem.
"Nagyszerű volt az előadásod! - lelkendezett az új kollégája, akivel csak rövid ideje dolgoztak együtt. - Ez a tiéd! Virágot a virágnak! - bókolt. Már régóta szemet vetett a nőre, de eddig nem talált megfelelő alkalmat a közeledésre. Egyébként is, a szabályzat miatt kollegák között tilos volt minden személyes kapcsolat, de most, hogy lehetőséget kapott egy másik cégnél... Hamarosan nem lesz semmi akadálya, hogy nyíltan is kimutathassam a nő iránti érzelmeimet. De erről most még nem tudhat senki - gondolta a férfi."
A beszéd után valahogyan másképpen kellene áttérned a férfi gondolataira, mert ez így számomra zavaró.
"Gyere, kikísérlek az autódig! - ajánlotta fel a férfi. - Nem is csodálom! Amennyit mostanában dolgoztál! De meg lett az eredménye. Pihend ki magad!"
A doktornő megjegyzésére ez a sorrend nem jó. Fordítva szólalnék meg a férfi helyében. A "gyere, kikísérlek" kezdetű mondatnak kellene lenni a végén, és nem az elején...szerintem.
"Csak nem el valahova?" Itt kimaradt valami fontos szó.
"A saját és a lány érdekében is ajánlom"
Ha a lányáról van szó, akkor azt írd, és ne egy lányról általában.
"Amikor ezt nem tette még mindig nem tette meg, az álarcos odaüvöltött az egyik vásárlónak."
Ez egy kicsit nyakatekert mondat lett.
"Ez igya meg, kérem!"
Gondolom, itt csak elmaradt egy betű. Lehet, hogy az írásodban több is van ilyen, de mivel alapjában véve nagyon lendületes, sodró az írásod, így nem mindig lehet észrevenni.
"Dr. Chiristina Blanc vagyok! Elnézést kérek a késői zavarásért felügyelő úr, de azt mondta, hogyha bármi eszembe jut a kora esti rablással kapcsolatban, akkor nyugodtan szóljak Önnek!
- Igen, igen. Valóban ezt mondtam. Hát akkor, hallgatom. - egyezett bele kényszeredetten. Futó pillantást vetett az órájára, ami hajnali fél kettőt mutatott. Dühösen dobta vissza magát a párnájára.
- Sajnálom, de ez csak személyesen mondhatom el. Volna szíves idefáradni hozzám? Tudom, hogy hajnal van, de nagyon fontos lenne. Kérem!
- Oké, rendben. Azonnal indulok! - válaszolta a férfi. Valami felkeltette a gyanúját. A nő hangja most valahogy más volt. Olyan kétségbeesetten hangzott. - Remélem nem csak azért hív, mert rémálma volt és most fél egyedül - dünnyögte magában."
Nem probléma, ha áttérsz a másik ember gondolataiba, de azt körültekintéssel, alaposabban megfogalmazva, és jól átvezetve tedd, kérlek.
"Jöjjön! Menjünk haza - noszogatta a férfi. - A lány talán már otthon várja."
Ugyanaz a hiba, mint már egyszer. Ne "lány", hanem "lánya" legyen írva, akkor egyértelműbb, persze lehet, csak nekem tűnik úgy jobbnak.
"hogy még a cukrot is átkutatták?!"
Kicsit pongyolának tűnik számomra ez a megjegyzés. Milyen cukrot? Savanyúcukrot, vagy kristálycukrot? És az honnan látszik? Ki van borogatva? Vagy hiányzik a nagy vendégtálból néhány selyemcukorka?
Remélem, nem kedvetlenítettelek el? Minden kukacoskodásom ellenére, nagyon jó, amit eddig olvastam tőled itt, és ne hagyd abba! Jól írsz egyébként, és a téma is jó. Arra azért még megkérlek, aknázd ki a lehetőségeket ennél is jobban, és nehogy beleess olyan csapdába, mint például a televíziószerű akciófilmek jeleneteinek leírása, vagy hasonló. Eddig ezt a hibát nem követted el.
Gratulálok!
Üdvike.

Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-12-19 19:37:18

Ez az igazi helyes hozzáállás, ne add fel! Mondtam a sztori érdekes, megéri folytatni, csak összeszedettebben. Hajrá, kíváncsian várom az írásaid:)

Üdv: Armand
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2007-12-19 18:27:42

Kedves Armand!

Egyáltalán nem bánt a véleményed és köszönöm a tanácsokat is. Legelső írásomat olvashattad. Egyszerűen arra voltam kíváncsi, hogy értékelhető-e az írásom, folytassam-e vagy inkább adjam fel az egészet. Azt hiszem, ezek után megpróbálkozom egy újjal. Persze nagyobb áttekintéssel és odafigyeléssel.
Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-12-12 20:03:05

Ne haragudj, de eléggé ötletszerűnek tűnik az írásod. Egy krimit irtózatosan jól kell felépíteni, ezért is nem írok krimit. Egyszerűen, lenne ötletem, de nem vagyok hajlandó mindig visszagörgetni, hogy ott most ez történt, satöbbi. Lásd: Mikor Patrick(vagy Erik? Melyik nevet akartad neki igazából? Mert egyszer így, egyszer úgy hívod) összefoglalja, hogy mi miért történhetett, üres zsákokat találtak meg? Nem azért fénymásoltak két órán keresztül, és írták át az adatokat, hogy a zsákok ne legyenek üresek? Pillanatokra feltűnik a feszült hangulat, viszont néha túlzásba esik, néha pedig teljesen ellaposodik. Felmos a nő, mikor most rabolták el a gyerekét, ráadásul egy olyan férfi konyhájában, akit két napja ismer? Erre már csak habnak jönnek rá a magyartalan mondatok, a megismételt szavak, és a helyesírási hibák, amik helyenként arra kényszerítenek, hogy kétszer-háromszor elolvassak egy mondatot, hogy rájöjjek, mit is akartál írni. Azt mondom, gondold át mégegyszer az ötletet, alaposan, részletesen építsd fel, és úgy folytasd, az első két fejezetben pedig javítsd ki a logikai hibákat, önellentmondásokat, és olyan dolgokat, mint hogy nem tudjuk, hogy a rendőrünket hogy hívják(bár lehet második neve is, amit a nő még nem tud). Sokat dobna az íráson néhány leírás például, vagy ha nevén neveznéd az embereket, ugyanis elég összezavaró volt például a rablásnál, hogy most a tucatnyi emberből milyen nő ment oda? Később esett le, hogy a főszereplő... A sztori viszont egyáltalán nem indul rosszul, a rejtvényes megoldás izgalmas, de gondold át, mit és hogyan írsz le, különben eléggé ötletszerűnek, férceltnek tűnik az írás... Persze, nem lehet ekkora terjedelmet egyben megírni, de jegyzeteld akár magad, hogy tudd, mit írsz. Vagy olvasd el az elejétől, mielőtt tovább írod, de egy ilyen írást fel kell építeni, nagyon végiggondolva és logikusan. Hajrá, ne add fel, várom a folytatást! És ne haragudj, hogy így megkritizáltalak, remélem, segítek vele, és nem gondolod, hogy rosszindulatból mondom:)

Üdv: Armand

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)