Miután végzett a kipakolással, visszaszállt és indított. Lassan, szinte lépésben hagyta el az utcát. Minden autóba benézett, de most sem talált bennük senkit. A sarokra érve, mielőtt elkanyarodott volna még visszanézett, de minden úgy volt, ahogy ő hagyta. Senki nem indult a zsákok felé. Gázt adott és elindult hazafelé. Rettenetesen izgatott volt. Remélte, hogy végre visszakaphatja a lányát és véget ér ez a rémálom. Talán egy kicsit gyorsabban is ment, mint szabadott volna, de ez most nem érdekelte. Néhány utcával a háza előtt leállt az út mellé és hátrament segíteni a férfinak kiszállni.
- Na végre! Már azt hittem, itt kell utaznom végig! - morgolódott és máris kiugrott a csomagtartóból. Gyorsan körbenézett. - Nem vett észre semmi gyanúsat? Nem követték?
- Nem, de tudom Patrick, hogy ez butaság, de végig úgy éreztem, mintha figyeltek volna.
- Ez természetes. Ilyen szituációban mindenki így érzi. De ezen kívül semmi furcsát nem vett észre?
- Nem, ha csak azt, hogy teljesen kihaltak voltak az utcák. Senkit nem láttam, pedig belenéztem minden autóba.
- Jöjjön! Menjünk haza - noszogatta a férfi. - A lány talán már otthon várja.
- Igaza van - válaszolt a nő és sietve indított. Egész hazáig nem szóltak egy szót sem, de érezték, hogy az izgalomtól vágni lehetne a levegőt körülöttük.
- Emma! Emma! - rohant be a házba az asszony, mit sem törődve a férfival. Azonban amikor belépett az ajtón, megtántorodott a látványtól. Míg nem voltak otthon, valakik teljesen felforgatták a házát. Minden fiókot kirámoltak és szétszórták a szobában. Még a konyhát sem kímélték. Minden dobozka tartalmát kiöntötték, mintha kerestek volna valamit. A laborban is hasonló látvány fogadta őket. Itt is mindent feltúrtak.
- Én ezt nem értem! - szólalt meg a férfi. - A telefonban azt mondták, hogy a kísérlet eredményeit akarják. Akkor vajon mit kereshetek itt?
- Nem tudom. - mondta a nő. Látszott rajta, hogy a kiborulás szélén áll. - De mi lesz a kislányommal? - kérdezte kétségbeesve. Lassan visszaballagott a nappaliba és leült a fotelbe. Csak bámult maga elé, mint aki nem is ezen a bolygón jár.
- Most pedig meséljen el nekem mindent, nagyon részletesen. És kérem, nagyon kérem, ne hazudjon nekem! - ült le vele szembe a rendőr.
- De hát én nem hazudtam. Azt hiszem, mindent el is mondtam önnek. Semmit nem hagytam ki.
- Dehogyis nem! Valamit titkol előlem. Nem a kísérlet eredményeit akarták! Akkor biztos nem forgatják fel a házát. Valami mást kerestek! Valami kisebbet. Vagy mivel magyarázza, hogy még a cukrot is átkutatták?! - kérdezte a férfi ingerülten. Érezte, hogy a nő titkol előtte valamit, de nem tudta, hogy mit.
- Nézze! Nem hazudtam magának. Fogalmam sincs, mit akarhatnak. Én csak a lányomat szeretném visszakapni - tört ki könnyekbe. - Ezt olyan nehéz megérteni? Maga a rendőr, derítse ki, mit akarnak tőlem! Én csak a lányomat akarom! - üvöltötte, majd a következő pillanatban összecsuklott. Jótékonyan fogta körbe a sötétség. Amikor magához tért, az ágyában feküdt. Nem tudta, hogy került oda, és hogy mennyi ideig nem volt magánál. A szobában sötétség volt, az ablakon át besütött a hold. Ez adott csak egy kis fényt. Nem értette, hogy került ide, mi történt vele. Visszadőlt az ágyra és azon pillanatban elaludt.
Másnap fáradtan és összetörten ébredt. Csak bolyongott az üres házban, de nem találta a helyét. Ahhoz sem volt kedve, hogy felöltözzön. Ezen nevetni támadt kedve, hisz arra sem emlékezett, hogy hogyan öltözött át. Csak az a kinyúlt póló volt rajta, amit pizsama gyanánt használt. Amikor megunta, hogy csak járkál, leült és sírva fakadt. Úgy érezte, mindenki cserbenhagyta. Még a rendőr is! Különben nem hagyta volna magára ilyen állapotban. Hiába erőltette az emlékezetét, nem jutott előrébb. Nem tudott rájönni, mit kereshetek még nála. Hisz sosem hozott haza semmit a munkahelyéről.
Amikor a férfi délután visszaért hozzá, a földön félig ülve, félig feküdve talált rá a konyhában. Mélyen aludt, bár ezt lehet, hogy a kezében lévő üres boros üveg tartalma okozta. Óvatosan az ölébe vette és felvitte a fürdőszobába. Ott befektette a zuhanyzófülkébe és megnyitotta a hideg vizes csapot. Pár pillanat múlva hangos sikoly kíséretében próbált a nő menekülni a víz elől.
- Jól van. Ez az. Most majd megtanulja, hogy nem szabad egyszerre ennyit inni - mondta a férfi finoman, már szinte atyaian. Segített a nőnek kimászni a zuhanyfülkéből aztán magára hagyta.
Mikor kijött, csak egy törölközőt tekert maga köré és olyan szemekkel nézett, hogy férfi erős vágyat érzett, hogy szorosan átölelje és ringassa, mint egy gyermeket. Nem, nem szabad így éreznem senki iránt! - korholja le magát.
- Ezt nem szabadot volna csinálnom. Sajnálom - szólalt meg halkan a nő. Könnyeinek nem tudott parancsolni, inkább hagyta őket végigfolyni az arcán.
A férfi finoman átölelte, ő pedig a mellkasára hajtotta a fejét. Hiába küzdött, testét hevesen rázta a zokogás. Percekig álltak így. Hagyta, hogy a nő megnyugodjon teljesen. Mielőtt ellépett volna, óvatosan szájon csókolta. Rég nem érzett érzések kerítették hatalmában. Amikor a nő viszonozta a csókját, érezte, hogy elveszett. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, amíg az asszony hirtelen el nem húzódott. Csak álltak és bámulták egymást, miközben kapkodták a levegőt.
- Sajnálom, ennek nem kellett volna megtörténnie - szólalt meg a férfi, miután kicsit összeszedte magát. - Ígérem, többet nem fordul elő. De most beszélnünk kell. Új híreket kaptam, ami nem hiszem, hogy tetszeni fog. Gyere, inkább ülj le.
A nő szótlanul követte a nappaliba. Ott leült. Szörnyülködve nézett körbe, mint aki most fogja fel, hogy mi is történt itt.
- Tegnap este az egyik informátor elkapott egy e-mail-t. A lányodat keresik benne - mondta alig hallhatóan és egy lapot nyújtott át a nőnek. Az ő lányának a képe volt rajta és egy pár soros szöveg. A tegnapi dátum szerepelt rajta.
- Ez mi? - kérdezte remegve Chiristina. A szíve mélyén remélte, hogy csak valami rossz álom az egész, és mindjárt felébred. - Ugye csak valami rossz tréfa?
- Sajnálom, de nem. Úgy tűnik valaki más is keresteti a lányod. Minden valószínűséggel megtudta valaki, hogy eltűnt, talán egy rivális banda, és most ők is keresik váltságdíjban vagy egy kis kizsarolható pénzben reménykedve. Nem hívtak azóta? - kérdezte, és közben észrevétlenül is áttért a tegeződésre.
- Nem. Most mit csináljak? - kérdezte. Ahogy ránézett a férfira a hatalmas, barna szemeivel, melyek már vörösek voltak a sok sírástól, a rendőr szíve összeszorult a fájdalomtól.
- Nem tudom, de az biztos, hogy itt nem maradhatsz. Biztos, hogy figyelnek. Szedj össze pár ruhát és indulunk is. Szóltam bent pár kollegámnak, akik nem sokára itt lesznek és átvizsgálnak mindent. Persze, csak ha nincs ellenedre.
Chiristina lassan bólintott, aztán felment a szobájába és pár perc múlva egy kisebb utazótáskával tért vissza. Remélte, mindent elrakott, amire szüksége lehet majd az elkövetkező időszakban.
- És mi lesz, ha telefonálnak? Akkor hogyan tudom felvenni. Nem lenne jobb, ha maradnék? - idegeskedett.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. A kollegák erre is gondoltak - és közben egy mobiltelefont adott át. - Erre a telefonra átirányítottuk a hívásaidat. Így mindig elérhető vagy, ráadásul könnyebb lenyomozni a számot is. És az hogy egyedül maradj itt, felejtsd el. Nem akarom, hogy téged is bántsanak. Na, gyere!
Átkarolta a nőt, és a kocsihoz vezette. A csomagját betette a hátsó ülésre. Körülbelül 20 perces út után egy kisebb családi ház előtt parkolt le.
- Én itt lakom. Arra gondoltunk, hogy az lenne a legjobb, ha nálam laknál addig, amíg ez az ügy meg nem oldódik. Általában a tanúvédelmi programban részvevőket máshol szállásoljuk el, de te ugye még nem vagy tanú. Legalábbis addig nem, amíg nem tisztázott az elkövető személye.
A ház belülről nagyobb volt, mint amilyenek kívülről látszott. A közepes nappaliból óriási konyha nyílt. A szobák az emeleten voltak és a nappali mellett egy kisebb szoba is kapott helyet.
- Használhatod nyugodtan, ha akarod - mondta a férfi a konyhára mutatva. - Az én főzőtudományom nagyjából egy spagetti elkészítéséig terjed. Persze, meg a zacskós levesig. Mindjárt hozok két teát, addig csak helyezd magad kényelembe.
Amikor visszaért a nő még mindig a nappali falán lévő festményeket nézegette.
- Gyönyörűek ugye?
- Igen, nagyon szépek. Óh, köszönöm - fogadta el az asszony a felé nyújtott gőzölgő bögrét. - És most hogyan tovább?
- Egyenlőre várunk. A kollegák most elemzik a nálad talált anyagokat, és talán jelentkezik valaki a lányoddal kapcsolatban is. Találtak pár ujjlenyomatot is. Ha szerencsék van, akkor szerepel a nyilvántartásban.
Alig hogy kimondta, megcsörrent a telefonja. Rövid párbeszéd után az asszony felé fordult.
- Ismerősen hangzik neked az a név, hogy, Erik Weber, alias Vakond?
- Nem, miért?
- Mert az ő ujjlenyomatát találták meg a házadban. Valószínűleg figyelmetlen volt, amikor a vécédet használta. Már régóta keressük. Több, kisebb balhét követet már el: bolti lopás, utcai verekedés, kisebb betörések, de eddig nem sikerült elkapnunk. Valahogy mindig megússza. Egy befolyásos ember védelmét élvezi. Bizonyos dr. Peter Hicks. Látom, ismeri.
- Igen, sajnos. Sokat hallottam már a különböző illegális kísérleteiről is. Még munkát is ajánlott nekem - mondta gúnyosan a nő.
- Valóban? És mikor?
- Aznap, amikor a lányom eltűnt. Gondolod, köze lehet az egészhez.
- Nagyon is lehet. És, elfogadtad?
- Dehogyis. Egy ilyen alaknak soha nem tudnék dolgozni! - tört ki Chiristina. - Azt hiszi magáról, hogy egy isten, mert pénze van, és mindent megtehet. De hát te is biztos hallottál már róla. Többször állt a bíróság előtt, de eddig mindig megúszta! Hála az ügyvédeinek és a verőlegényeknek. Ők minden tanút meg tudnak győzni.
- Nos, akkor megvan, hogy nagy valószínűséggel ki is rabolta vagy raboltatta el a lányod. Már csak egy kérdés van: Hogy más akkor miért keresi? Ő egy elég befolyásos ember, és az alvilági figurák is félnek tőle.
- Azt nem tudom. Talán tényleg egy rivális banda. De nekem ez nem tetszik. Én csak a lányom akarom visszakapni. Jaj, én úgy félek. Mi lesz, ha valami baja esik?
- Nyugi, Nyugi. Ráállítottam egy-két embert erre az isten nevezetűre. Ha nála van a lányod, arról hamarosan tudni fogunk. Mit szólnál addig is, ha rendelnénk egy pizzát? Szerintem még te sem ettél ma és én is farkas éhes vagyok. Főzni már úgy sem lenne időnk. Azt nem bírnám ki.
- Az jó lenne, mert menten éhen halok.
- Akkor két pizza rendelt. - mondta nevetve a férfi és máris indult, hogy megrendelje.
A nő közben még jobban megnézte a képeket. Érdekelte a festészet, annak ellenére, hogy ő még egy embert se tudott lerajzolni. Csak a pálcika figurákig jutott el. Igaz, egy tudósnak nem is az a feladata - gondolta gúnyosan magában. Zsebében megcsörrent a telefonja. Először még nem is figyelt fel rá, szokatlan volt neki, hisz nagy ritkán hord csak magánál telefont. Remegő kézzel vette fel.
- Halló! Itt Dr.Blanc! - szólt bel félénken.
- Szia! Paul Fox vagyok! Ne haragudj, hogy zavarlak, de most tudtam meg, hogy mára beteget jelentettél. Csak nem vagy rosszul? - hallotta kollegája aggódó hangját.
- Nem, nem. Csak egy kis megfázás. Pár nap múlva ismét megyek dolgozni, amint lement a lázam. - mélyítette el a hangját kicsit a nő. Remélte, így rekedtebbnek hallatszik és nem fognak gyanakodni.
- Átugorjak hozzád kicsit? Biztos szörnyű lehet egyedül betegeskedni. Főznék neked egy kis húslevest. Az állítólag csodákra képes.
- Óh, dehogyis. Köszönöm az ajánlatot, de nem vagyok egyedül. Az egyik rokonomnál vagyok. Tudod, valakinek Emmára is vigyázni kell, amíg én az ágyat nyomom - füllentett a nő. Remélte, hogy a hangja remegését a betegségnek tudja le a munkatársa. - De ha minden jól megy, pár nap és ismét egészséges leszek. Az orvos szerint csak sok pihenésre van szükségem.
- Akkor nem is zavarlak tovább. Pihenj csak. Légy jó! Szia
- Köszönöm. Kedves volt tőled, hogy felhívtál. Szia. - búcsúzott el a nő. Nagyot sóhajtott, amikor letette a telefont. Nem szeretett hazudni, főleg nem olyannak, akit kedvelt. Igen, mert őt kedvelem - gondolta kicsit vidámabban.
- Ki volt az? - tudakolta a rendőr, mikor befejezte a beszélgetést a közeli pizzéria tulajdonosával.
- Csak az egyik kollégám. Érdeklődött csupán, hogy mi van velem, miért nem mentem be ma dolgozni.
- Értem. Megrendeltem a pizzát, azt mondták, perceken belül itt lesznek. Az utca végén van az étterem - magyarázta férfi.
- Oké! Az jó lesz. Egyedül laksz itt? - kérdezte Chiristina.
- Igen! Már régóta.
- Nem akarok zavarni - mentegetőzött a nő. Nem értette, miért, de megkönnyebbült a választ hallva.
- Dehogyis zavarsz. Jaj, milyen udvariatlan vagyok. Még meg se mutattam, melyik lesz a szobád. Gyere! - fogta meg az asszony kezét és vezette fel az emeletre. - Ez itt az én szobám - mutatott a lépcsőn felérve az első ajtóra. - A mellette levő lesz a tied. A két szobának közös fürdőszobája van, de ezen csak nem veszünk össze. A csomagodat felhoztam már.
Miközben magyarázott, megszólalt a csengő.
- Biztos a pizza. A vacsora előállt kisasszony! - poénkódot és már szaladt is le a lépcsőn ajtót nyitni. Azonban ott nem állt senki. A lábtörlőn egy rózsaszín boríték feküdt. A férfi lassan felemelte. Meglepődve látta, hogy a nő neve áll rajta. Gyorsan körbenézett, amikor nem látott senkit, vonakodva becsukta az ajtót.
- Ez neked jött! - nyújtotta át a levelet a címzettnek. - Furcsa, egy lélek sem tudta, hogy itt vagy. Vagy elmondtad valakinek? Talán követtek minket - töprengett tovább az asszony bizonytalan arcát látva. - Bonts ki, gyerünk!
A borítékban egy hasonló színű lap lapult, rajta nyomtatott betűkkel ez állt:

Nyugi, Nincs miért aggódnod,
Biztonságban van a lányod!
Ne keress, ne kutas utánam,
Mert akkor a lányod nálam maradhat!
Játékra hívlak, rímesre:
A rejtvényeket kell követned!
Az elsőt mindjárt megkapod,
Ha a borítékot kibontod.
Keresned ezt még nem kell,
Ahol a többit, ezt is megleled.

- Ez vajon mit jelenthet? - kérdezte bizonytalanul Chiristina.
- Nem tudom! - csóválta a fejét a férfi. Ott keressük, ahol a többit is megleljük. Van ennek valami értelme?
- Hol szoktuk? - tudakolta az asszony. - A postaládában! - kiáltott fel. - Ott szoktuk keresni még, nem?
- De igen. - mondta a rendőr már a ládában kutatva. Talált is egy másik borítékot. Ugyanolyan rózsaszín volt, mint az előző. Ebben is egy szintén fura színű levél lapult. Ezen is vers állt.

Sokan lakunk mi itt együtt,
Néha meg is fájdul a fejünk.
Nagy a ricsaj éjjel-nappal,
De hétfőn be vagyunk zárva!

Ha ez nem megy, még egy kis segítség:

Nincs hol laknom, csak az utcán,
Kaja után kutatom a kukát.
Az se mindegy, hogy hol,
Legyen a száma nyolc.


Olvasta fel a nő. A végén értetlenül nézett a férfira.
- Ezt én nem értem - súgta alig hallhatóan az asszony. - Ezt már abszolút nem értem. Mit akarnak tőlem?! - fakadt ki.
- Jól van, nyugodj meg, kérlek. Meg kell fejtenünk ezt a feladványt is. Talán egy helyre utal. Sokan laknak. Hol laknak sokan? Bérházakban? Panelban? - gondolkodott hangosan.
- Igen, de azt írja, hogy hétfőn zárva vannak.
- Tényleg. Akkor mi lehet? Talán valamilyen bolt, vagy kiállítás? Gyorsan ráállítom a kollegákat. - szólt vissza a háta mögött és már ment is telefonálni.
Chiristina még mindig a képeket nézegette, amikor nagyot korgott a gyomra. Éhesen gondolt a finom, meleg pizzára és már a gondolattól is összefutott a nyál a szájában. Még a levélről is megfeledkezett, míg az ebéden gondolkodott. Pár pillanat múlva ismét csengettek. A nő félve lopózott az ajtóhoz és kiszólt.
- Ki az? - kérdezte bizonytalanul.
- Jó napot kívánok asszonyom! A pizzát hoztam meg.
- A nő vonakodott kinyitni az ajtót, meg akarta várni a férfi, de amikor gyomra hangosan tiltakozott ez ellen, erőt vett magán. Először csak résnyire nyitotta, aztán teljesen kitárta az ajtót. A küszöbön tizenéves forma fiú álldogált türelmetlenül. Egyre gyakrabban tekingetett az út szélére állított motor felé.
- Parancsoljon, hölgyem! - nyújtotta át a két, még kellemesen meleg dobozt.
- Mennyi lesz?
- Hagyja csak. Erik mindig egy összegben szokott fizetni a hónap végén - felelte és már szaladt is robogó felé. Felugrott rá, és anélkül, hogy visszanézett volna, már el is hajtott. A nő a konyha felé indult. A férfi még mindig telefonált. Az asztalt megterítve várt rá. Azonban amikor még 10 perc után se jött vissza, neki állt enni. A férfi így talált rá. A nő nem vette észre, így a férfinak volt alkalma jobban szemügyre venni őt. Élvezettel nézte formás alakját, vékony izmos combját és formás, kicsiny melleit. A szemei tetszettek neki a legjobban, azonban ebből a szögből nem láthatta őket. Úgy érezte, elveszik bennük. Lustán az ajtófélfának támaszkodott és figyelte az asszonyt. Amikor észrevette, zavarában teljesen elpirult.
- Sajnálom, de vártam rád. Nem jöttél és én már nagyon éhes voltam és ... - mondta zavarában Chiristina.
- Semmi baj. Egyél csak nyugodtan. Csak gyorsan elmeséltem a kollegáknak, hogy mi történt és megkértem őket, nézzenek utána, mi az, ami hétfőnként zárva van. Még egy kocsit is rendeltem két rendőrrel, akik éjjel-nappal figyelik a házat, hátha követek bennünket. Nem kell aggódnod, itt biztonságban vagy - nyugtatta a nőt, miközben egy szelet kivett az íncsiklandozó illatú pizzából.
- Patrick, kérdezhetek valamit? A srác csak úgy odaadta, hogy majd hónap végén rendezed. Ennyire gyakran eszel ilyesmit?
- Sajnos igen. Nem igazán tudok főzni és a munka minden szabad percemet lefoglalja - vallotta be a férfi.
- Tudod mit! Holnap majd én főzök. A lányom nagyon szereti a főztömet - ajánlotta fel a nő, majd a gondolattól szomorúan sóhajtott. - Szerinted előkerül a lányom?
- Ebben biztos vagyok! Csak azt kellene kideríteni, hogy ki küldte ezt a rejtélyes levelet. Mit akarhat ezzel üzeni? Azt írta, nála van a lányod. Szinte biztosra veszem, hogy már nem azoknál van, akik eredetileg elvitték.
- Mire akarsz ezzel célozni? - kérdezte ijedten a nő. - Csak nem arra, hogy többen vannak és mindegyiknek az én lányom kell?!
- Nem. Arra gondoltam csupán, hogy valaki vagy valakik elvitték, de már nincs náluk. Szerintem tőlük is elvitte valaki. Ezért lehetet az, hogy a házad átkutatták. Talán azt hitték, hogy mi hoztuk el. Így viszont nincs semmi, amivel zsarolhatnának téged. Ez lehet az oka annak, hogy még nem jelentkeztek, miután megtalálták az üres zsákokat és az elfogott e-mail-nek is.
- Akkor most hogyan tovább? Nekem a lányom kell, és ezért bármire hajlandó vagyok! - mondta elszántan a nő.
- Mást nem tudunk csinálni, mint várunk. Valakinek jelentkeznie kell majd - felelte a férfi és jól lakottan hátra dőlt. - Én főztem, te mosogatsz!
- Ez nem ér! - tiltakozott a nő.
- De igen. Mindjárt teljesen besötétedik. Én gyorsan körbeszaladok és megnézem minden rendben van-e kint is. Addig, kérlek, pakolj össze egy kicsit - kérte a nőt, miközben elhagyta a konyhát.
Hamar elmosogatott, eltörölgetett. Amikor a férfi még mindig nem ért vissza, nekiállt és gyorsan fel is mosott. A munka végeztével elhelyezkedett a fotelben egy újsággal, amit az asztalon talált. Nem volt ismerős, ezért belelapozott. Csak most vette észre, hogy egy régebbi számot forgat. A második oldal egy bekeretezett cikkre lett figyelmes. - Újabb halálos baleset ittas vezetés miatt - olvasta félhangosan. Igen csak meglepődött, miért is van itt az újság. A lapjai a sok forgatástól már szinte teljesen összegyűrődtek és piszkolódtak. Lázasan olvasta tovább a cikket:

"Az autópálya fővárosból vezető oldalán, a 40-es kilométernél történt szombaton kora este a baleset: egy kamion sofőrje szabálytalanul próbált előzni. A szembe haladó autó, mely hogy az a kamionnal való ütközést elkerülje, félrerántotta a kormányt és elsodorta a kamion mögött haladó terepjárót. A gépkocsi átszakítva a szalagkorlátot, egy jelzőtábla oszlopán fennakadva, az oldalára dőlve állt meg. A benne utazó állapotos nő a helyszínen életét vesztette. A terepjáró sofőrje könnyebben sérült a balesetben, akárcsak a balesetet okozó a kamionos is. Ellene ittas vezetés és halálos baleset okozózása miatt eljárást indítottak."

Nem vette észre, hogy Patrick őt figyeli.
- Mit olvasol? - kérdezte könnyedén, de hangján érződött, hogy erőlködnie kellett, hogy ne érezhesse ki belőle a fájdalom.
A nő gyorsan lerakta az újságot és félve nézett a férfira, mint egy kisgyerek, aki rosszat csinált.
- Én csak unatkoztam. Itt találtam ezt az újságot és gondoltam, átlapozom. Ismerted őket? - kérdezte a cikkre mutatva.
- Igen, a feleségem volt - felelte a férfi mély gyásszal a hangjában.