HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-12-13

Havasi gyopár 44.

15.


Életem nagy beszélgetése volt az a hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés a somogyi tanyában Szóka Ákossal. Pontosan tudtam, hogy az. Aki nem élt még át ilyesmit, nem ismerheti. Vannak beszélgetések, melyeknek minden szavára évtizedek múlva is visszaemlékezik az ember. Ez ilyen beszélgetés volt. Most, 2005 nyarán, amikor megpróbálom papírra vetni, nem az a problémám, hogy nem emlékszem a részletekre, hanem az, hogy előre tudom, az Olvasó kétségbe vonja majd, hogy tényleg minden úgy hangzott-e el, ahogy visszaadom? Sokan írói fantazmagóriának tartják majd az egészet, tudom, lesznek, akik felkiáltanak: "ez nem igaz, ezt a Kaposi csak úgy kitalálta"
Részeg voltam, a könnyű piros bor úgy hatott érzékeimre, mint szép asszonyok csábító pillantása, szívem őrült módra vert, ereimben száguldani éreztem véremet. Besötétedett, megjelentek a szúnyogok, lecsaptak ránk, körbe zizegték a petróleumlámpát. Áttettük székhelyünket a belső, üvegezett verandára. Szóka Balázs hideg sültekkel megrakott tálat, puha bélű fehér kenyeret tett az asztalra a bor mellé. A tyúkok elnyugodtak kinn az ólban, kárálásuk elcsitult. A Hold tiszta éles fél-karéja kibújt a felhő-foszlányok közül, besütött az ablakon. Falatoztunk, hörpöltük a csalós lőrét. Szóka Balázs, a Rózsák terei templom egykori káplánja a szerelemről beszélt. Valahonnan nagyon távolról, átkaroló hadművelettel kezdte, mint a fehérvári huszárok a támadást Gorlicénél.

-Tudnia kell, miért mondtam igent, az előbbi kérdésére, és hogyan értettem azt az igent. De mielőtt elmondanám az én kis titkomat, előbb magának kell színt vallania. Ki maga? Mit keres itt? Tényleg író, vagy csak humbug az egész? Tényleg a szerelemről akar regényt írni?

Elmondtam neki újra, ki vagyok, mit akarok. Elmeséltem Szemerédi János és Kassai Karolina történetét, azt a keveset, amit Eta néni, Csetényi Barna, a házmester bácsi és a többi régi lakó elbeszéléseiből megismertem, és a saját, kisfiúkori emlékeimből előbányásztam. Másodjára mondtam el, emlékeztem rá, hogy, amikor másnap, vagy harmadnap magamhoz tértem, ugyanezeket a kérdéseket már feltette, és én ugyanígy, ugyanezeket elmondtam.

-Foglaljuk össze akkor most még egyszer az egészet, -forgatta meg ujjai között a poharat. Szóljon, ha valamit nem jól mondok. Ön ihletet kapott egy szótól, melyet Orwell könyvében olvasott. A női főszereplő egy levélkét küld titokban a férfi főszereplőnek, egyetlen szóból áll a levél: "szeretlek". Maga kedvet kapott ettől az egyetlen szótól, hogy megírjon egy rázós történetet két fiatalról, akik éppen úgy nem lehettek egymásié, mint Orwell hősei. Szemerédi János és Kassai Karolina között áthatolhatatlan fal magasodott, -ugye így mondta-, -a polgári családból származó vallásos lánynak szükségszerűen el kellett utasítania a kommunista, istentagadó fiú udvarlását.
Igen ám, de ezen a ponton belép a maga történetébe, a maga verziója szerint a szerelem, fészket ver a fiatalok szívében és összezavarja fejüket. És van egy másik probléma is: Szemerédi János nem biztos abban, helyesen értelmezi-e Karolina jelzéseit, ő úgy tudja, a lány titokban egy évfolyamtársukba, a kis Fodorba szerelmes. Kassai Karolina pedig valószínűleg tud a Szemerédi János és a Szabó Kati kapcsolatáról. Hát nem irigylem magát. Istenem, Szabó Kati! Nekem soha nem beszélt egyik lány se Szemerédi Jánosról. Végül, sok hányattatás és félreértés után egymásra ismernek, és együtt szöknek nyugatra. A szerelem legyőzi az akadályokat, ez a maga kis sztorijának a lényege, nem?

-Nem egészen, -mondtam. -Ha csak ennyi lenne a tarsolyomban már rég felhagytam volna vele. Ha csak ennyit tudnék elmondani, nem lenne érdemes foglalkozni az egésszel. Az egyébként egyáltalán nem biztos, hogy Szemerédi János Kassai Karolinával szökött nyugatra. Ez csak az egyik verzió, amit nem támaszt alá semmi. De van egy kérdés, ami fontosabb, mint a történet. Emiatt a kérdés miatt folytatom. És ez a kérdés a következő: miért lettek ők ketten pont egymásba szerelmesek, ha annyira nem illettek össze? Mi a szerelem? Valami mesebeli ragadozó-madár, egy griff, aki sötét éjszakák mélyén elrabolja a fiatal szíveket és eloldozhatatlanul egymáshoz kötözi őket?

-Látja, ez itt a valódi kérdés, -ütött rá a fejével Szóka Balázs. -Mi a szerelem? Honnan jön, miért arra száll, akire száll?

Az éjszaka puha, barna csendje körbevette a házat. Valahol, nagyon messze ugatni kezdett egy kutya. Fickó, Szóka Balázs kutyája habozás nélkül válaszolt, nagy párbajt vívtak egy ideig, aztán megunták és elhallgattak. A Hold félkörét ezüst színű felhőpászmák szőtték körbe, lassan haladt az égbolton, eltűnt, majd kikandikált, -onnan, ahol ültem, már alig láttam. Fenn a szoba-bejárat feletti sarokban pók mászott, helyet keresett, hová telepítse hálóját. A pap, mintha ez nagyon fontos lenne hirtelen, elkerekezett a székem mögött, megigazította a verandát a konyhától elválasztó függöny szélét, majd visszagurult az asztal mellé.

-El kell mondanom valamit, hogy megértse, miért mondtam azt, hogy szerelmes voltam Kassai Karolinába. Nem tudom segít-e magának abban, hogy a regényét megírja. Amit hallani fog az, az én személyre szabott történetem, nem átruházható, nem lehet belőle általánosítani. Hol is kezdjem. 18 éves koromban kézilabdáztam, a Honvédban játszottam. Jól ment a játék, beválogattak az utazó keretbe. Splitbe mentünk ki, egy nemzetközi tornára, jelen volt a teljes béketábor, mindenki, aki számított, a szovjetek, a csehszlovákok, a románok, a bulgárok, az NDK-sok, a jugók és természetesen mi. Harmadikok lettünk azon a tornán, csak a szovjetektől kaptunk ki, a négyes döntőben. A Szövetség jutalmul engedélyezett három nap pihenést, és fürdőzést. Számomra olyan csodálatos élmény volt az a három nap, hogy azt el se tudom mondani. Mindig a tengerpartra vágytam, s íme, ott lehettem. Eltelve a siker ízével, a szubtrópusi nap hevével, a pálmafák látványával, a Palotával, a szűk utcácskákon nyüzsgő tömeggel, a vendéglőkből áradó citera-muzsikával, a sziklákkal, a tengerrel és a lengén öltözött lányokkal, -végig aludtam az utat a határig. Átestünk a határellenőrzésen és a vámon, indultunk tovább. Megpróbáltam újra elaludni, de nem tudtam. A busz enyhe emelkedőn kúszott felfelé, baloldalon, ahol ültem sárguló napraforgó táblák látszottak, és poros dűlők.
Fasor között futott a busz, semmi különös...csak nagyon világos volt, és nagyon széles volt minden, a látóhatár, ...különösen széles. Akkor jött az, az érzés. Szavakkal nagyon nehéz leírni, mégis megpróbálom, hogy legalább fogalma legyen arról a percről. Eltöltött valami édes, mély nyugalom, feszítő, nyugtalan nyugalom, jeges lángolás, áradó mozdulatlanság. Köznapian úgy mondhatnám: tele volt a szívem, túlcsordult a szeretettől, a vágytól, hogy Valakié legyek és az a Valaki az enyém legyen. Istent értem alatta, emberi személy iránt, ilyen rajongó, tehetetlen minden lényt és minden tárgyat magába olvasztó, időn, téren, anyagon túli elsöprő szerelmet nem érez az ember. Isten volt ott, személyesen hozzám jött, értem jött. Addig a percig nem sokat törődtem én Istennel, csak annyit, amennyi egy keresztény, katolikus családból származó vallásos fiatalembertől egyéb dolgai között elvárható, eljártam vasárnap a szentmisére és este elalvás előtt elhadartam egy Miatyánkot. Úgy gondoltam Isten nem törődik velem, azt se tudja világon vagyok-e, így hát én is elodázhatom még egy ideig a vele való szorosabb kapcsolatot. Azon a napon kiderült, Ő nem így gondolta. Veni, vidi, vici, -mondta, ott termett, körbevett, magához ölelt. Minden ugyanaz volt, a táj, amiben utaztunk, a busz, a fiúk az üléseken, és mégis: az a táj, amit az ablakon kinézve magam előtt láttam, nem az a táj volt, mint, ami két pillanattal előbb a szemem elé tárult, égi táj volt a fantasztikusan sárga napraforgó-táblával, a fák legyező zöld lombjával, az ég kékségével. Soha olyan sárgát, soha olyan kéket, soha olyan zöldet nem láttam addig. A dolgok összerendeződtek, értelmet nyertek. Az út menti árok, a busz mennyezete, az ülések háttámlái, a fiúk. Egy katicabogár, ami az ablakkereten mászott. Egy sportszatyor, melynek zsinórja lecsüngött a csomagtartó hálójából. Torkomat sírás fojtogatta. Szálltam a székben, szárnyaltam, mintha ópium-főzetet ittam volna. Karomat kitártam, magamhoz akartam ölelni a világot.

-Maga az első, akinek ezt az élményemet elmondom, -mondta Szóka Balázs, és kiitta borát. -Maga író, talán el tudja képzelni, milyen lehetett Istennel találkozni, de, ha elképzelni nem is tudja, megírni megtudja, elvégre az írók olyasmiket is megírnak, amiket nem tudnak elképzelni.

Hosszan hallgatott ez után az önvallomás után. Talán erőt gyűjtött a folytatáshoz, igen, határozottan úgy éreztem, nincs még vége. Hallgattam én is, vártam, mit tartogat még számomra ez az elképesztő pap. Teltek, semmibe hullottak a percek.

-Miért én kellettem neki? -szólalt meg aztán újra. Alig láttam az arcát, a petróleumlámpa már csak pislákolt. -Meg tudja magyarázni, miért pont én kellettem neki, én a semmirekellő, szaros-seggű vigéc, zavaros kis életemmel, csapongó, buja álmaimmal, határozatlan terveimmel? Na látja, ez a másik fő kérdés, még az előzőn is túltesz. Utaztam a buszon, hazafelé tartottunk Splitből Budapestre,... semmi különös. Előtte való nap a tengerparton egy lány mellét bámultam, egész éjjel a lány melléről fantáziáltam. Vacsora után söröztünk a szálloda bárjában, disznó vicceket mesélt mindenki, én is. Aztán...aztán lefekvés előtt összezördültem valami apróságon a szobatársammal...amúgy, magyarosan jól leteremtettük egymást. Másnap, az utazás napján egyáltalán nem voltam emelkedett hangulatban, fájt a fejem, morogtam a többiekre, mint a kutya. Ahogy daráltuk a kilométereket, kezdett ugyan lassan megváltozni a hangulatom, felrebbentek a nyaralás képei, az, az érzés azonban amiről beszéltem, ami meglepett, ami rám tört, semmiképpen sem függött össze sem a pálmákkal, sem a lányokkal, sem a tengerrel. Csak önmagával függött össze, magában-való volt. Próbáltam belekapaszkodni, visszatartani, de nem tudtam. Egy idő után, ne kérdezze, mennyi idő volt az, elkezdett lassan szűnni, a melegség, a forró, fojtogató, szorító érzés eltávozott szívemből, a táj ugyanolyan lett, mint előtte volt. Isten elment, otthagyott, hiába marasztaltam. A kérdésre: Uram, miért pont én kellettem Neked, csak sok év múlva kaptam választ, amikor már pap voltam.

-És, mi a válasz, megtudhatnám? -érdeklődtem udvariasan.

-Hogyne, persze, -mondta vigyorogva. -Hisz pont ez a lényeg. Ezért mesélem magának. Nos, Isten nem ember, és nem emberi szempontok szerint választ. Nem lehet tudni, kit, mikor, miért és milyen feladatra szemel ki. De egy a lényeg. Ő szemel ki minket, nem mi választjuk Őt. Az isteni kegyelmet nem lehet kiérdemelni, kikunyorálni. Imádkozhatsz napestig, jótékonykodhatsz, verheted a melledet a nagy bűnbocsánatozásban, nem számít az Úr előtt. Isten, aki ismeri teremtményei lelkét, jövőbeni földi és égi tetteiket, egyszer csak rámutat valakire, Jónásra, Ézsaiásra, Kiss Péterre, Nagy Gyulára, Szóka Balázsra az ezredik senkire, és azt mondja: gyere te kellesz!!!

-Mit is akarok...-szóltam közbe-, -ne tartson tudatlannak. Mi a kegyelem?

-A kegyelem Isten szerelme, -mondta a pap.

-Isten szerelme? -Ízlelgettem magamban a szavakat, de értelmüket nem tudtam felfogni.
Megemészthetetlen volt így összekapcsolva ez a két össze nem illő szó. Megrágtam, kiköptem. Valami felfoghatatlan a nem létező Isten a maga lehetetlen szerelmével. A szerelem Csetényi Barna szerint nem más, mint tartós nemi vágy. No, szépen vagyunk. Csak nem én vagyok, meg a Szemerédi János Isten férfiúi szerve, mint ahogy Peeperkorn, madame Chauchat dúsgazdag holland szeretője gondolta magáról? Hirtelen belém nyilallott, most azonnal felállok és elmegyek, visszamegyek az őrületből az én okos, rendezett világomba. Mentem volna azonnal, ha a ház előtt ott áll a kocsim benzinnel feltöltve és van pénz a kabát zsebemben. Nem volt kocsi, és a zsebem is üres volt.
Ültem tehát a székre roskadva, és hallgattam Szóka Balázst, nyilvánvalóan ez volt a számomra rendelt vezeklés korábbi vétkeim miatt.

Az óra a falon hármat ütött.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-12-16 16:48:47

Létezhet ilyesmi valóban? Hiteles? -kérdezem magamtól. Valakitől hallottam már egy ilyen találkozásról, -beleszőttem ebbe a történetbe. Féltem, hogy akik olvassák, kinevetnek érte. Van benne valami gyerekes naivitás. A kés élén egyensúlyozok, úgy érzem /ahogy egyszer Kuvik említette / -s nem tudom, mikor pottyanok le róla.
Nagyon aranyos vagy Rozália, hogy nyomon kíséred ezt a történetet, és megírod a véleményedet.
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-12-16 15:56:58

Továbbra is tetszik a pap és az író párbeszéde. Nagyon jó, ahogyan leírod, hogy a hazautazás során miként árasztotta el a papot Isten szeretete.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-12-14 17:38:13

Köszönöm! Nagyon aranyos vagy! Szeretettel üdvözöllek: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)