Szertnék még egyszer, ismét gyerek lenni!
Nevetve, kacagva, tehozzád sietni!
Szeretném érezni, értem kitárt kezed,
Látni, hogy rám nézve, felragyog a szemed.
Jó lenne, ismerős hangodat hallani,
S, hogy nagyon hiányzol, neked bevallani.

Elkéstem mindennel amit tőlem vártál!
Nem akartam tudni, hogy te mit kivánnál.
Hogy büszke legyél rám, azt szerettem volna,
De, hogy te mit kérnél, nem kérdeztem soha.
Mindig mindenkor, a könnyebb utat jártam,
És a közeledést, mindig mástól vártam.

Hogyha itt lehetnél, elmondanám neked,
Az is sokat jelent, ha kimondom neved.
Annyi mindent jóvá kellene még tennem,
És még sokkal jobban kellene szeretnem,
Megadni minden jót, amit csak adhatok,
Nem csak elfogadni, azt amit én kapok.

Az idő kerekét, én visszaforgatnám,
Megmutatni neked, Drága Jó Nagymamám,
Bebizonyítani, mennyire szeretlek,
Akárhogy is volt, én, sohasem feledlek,
Megköszönni szépen, hálával, jó szóval,
Azt, hogy elhalmoztál, minden földi jóval!

1993 okt. 4.