HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-12-16

Az utolsó karácsony



Az utolsó karácsony


Kint sötétlett az éjszaka. A hatalmas hópelyhek mintha birokra keltek volna az éjszakával. Tündökleni, ragyogni akartak, de a járda aszfalt takarója magába itta fehérségüket, irigyen szürkévé maszatolta őket.

A szobában mézeskalács illatozott. A langyos levegő elbágyasztotta a fotelben ülő férfit. Igaz, ebben segítségére volt a fáradtság, a kimerültség is. Napok óta alig hunyta le a szemét. Minden percét asszonya mellett töltötte, aki heroikus küzdelmet vívott a halállal. Gyötrelem volt nézni a harcot, azzal a tudattal hajolni fölé mosolyogva, hogy hazugság, álca a remény. Hazugság a biztató szó, a kitartást esdeklő könyörgés. Minden álságos, csak a lázban gyötrődő test valós.

Délután megfésülte, új hálóingbe öltöztette a szinte magatehetetlen testet. Amikor a láztól forró arc a nyakához simult, egy pillanatra a múltban érezte magát. Szemérmes szerelemmel simult hozzá a karcsú, fiatal test. Arcát kormos gyűrűk mögé rejtette a puha, fekete haj. Alig pár hétig tartott házasságuk. Jött a SAS behívó, mennie kellett. Hogy mi kínozta jobban a fogság alatt: a bezártság, vagy a távolság a hitvestől, soha nem értékelte ki. Neki egyet jelentett a szabadság, az asszonya, az élete. Együtt éltek át csodás pillanatokat, kínzó betegségeket, meghiúsult álmokat, beteljesült reményt. Bár ő egyre inkább érezte csontjaiban az elszállt éveket, asszonya nem változott. Maradt ragyogó, bájos, időtlenül gyönyörű. Olyan volt, mint a nemes nedű. Az idő megérlelte, kihozta belőle a finomat, az értékeset. Csodálattal nézte, hogyan gyűjti maga köré gyerekeit, unokáit, közeli és távoli rokonait. Mint egy reaktor, sugározta magából a szeretetet, a jóságot. Minden nap hálát adott Istennek azért, hogy ez a csodálatos teremtés az ő párja. És most minden összeomlik. Hiába kért embert és Istent, nem volt segítség. A rák szétroncsolta a nagyszerű asszonyt, és az ő életét. Amikor lecsukódott a morfiumtól elnehezült szem, elgondolkodott azon, hogy mi a nehezebb: elviselni, szó, és jaj nélkül elviselni a gyötrelmeket, vagy végignézni a szenvedést.

Délután később adta be a kábult álmot hozó injekciót. Asszonya kérte, száraz, pergamen-szerű suttogással, hogy ha fájdalommal is, de nézni akarja unokáinak örömét. A karácsonyfa teljes díszében pompázott, a gyertyák visszatükröződtek a beteg tágra nyílt szemén. Csendben gyönyörködött a kicsik csomagbontogatásában. Időnként közéjük szakadt a csend, lehetett hallani a nagyobbak könny-nyelését.
Aztán, - hirtelen ötlet volt-e, vagy hetek óta dédelgetett vágy, - fel akart kelni az asszony. Fia karjába kapaszkodott. Kihúzta magát. Ott állt ámuló családja által körülvéve. Mákosra őszült hajjal, vékonyan, remegve, de állt. A férfiből feltört a zokogás. Úgy érezte, imája meghallgatásra talált. Asszonya ott állt a karácsonyfa mellett. Légies alakját aranyló fénybe ölelte a gyertyák fénye. Mosolya túlragyogta a csillagszórókat. Bizonytalan léptekkel elindult. Fia óvón ölelte, szinte karjában vitte az anyját. Az asszony meg-megállva kedves tárgyai előtt, végig járta a lakást. A karácsonyfához visszatérve elfogyott az ereje. Már nem az erőlködéstől, hanem a gyengeségtől remegett. Amikor férje és fia óvatosan elhelyezték a párnákon, alig lehetett hallani a kérést:
- Most, ha lehetne, az injekciót.

A szobában csend volt és mézes fenyőillat. Az asszony csendes pihegését alig lehetett hallani. A férfi félrebillent fejjel álmodott. Álmában asszonya boldog kacagással, ölelésre tárt karokkal sietett feléje.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-20 22:48:20

Megrázó az irásod, s valóban a betegség nagy úr! S a másiknak ezt gyötrelem látni, s oly tehetetlen.
Nincs is szavam több...

Boldog Ünnepeket Neked Matyi!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-12-17 17:48:34

Nagyon szép, fájdalommal teli novella. Milyen szörnyű tud lenni a betegség! A befejezés is tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2007-12-17 16:17:13

Megrázó színekkel ecseteled a szenvedést!
Űdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-12-17 11:40:45

Várom. Köszönöm. Boldog karácsonyt Neked - matyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-17 11:09:11

Szia!
Benyújtom neked a papírzsepiszámlámat, bár az összeg igen nagyra rúg!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)